A Virtu a MOL torony 28. emeletén található, és az biztos, hogy itt ebédelni nem olyan tevékenység, ami a mindennapjaim része lesz, de kifejezetten örülök, hogy kipróbálhattam. Bevallom, elsősorban a kilátás megcsodálása vitt fel a torony tetejére, és a hab a tortán, hogy végül az ételek is lenyűgöztek. A lokáció, mondanom sem kell, fergeteges, egészen furcsa ilyen magasról letekinteni a városra. Teljesen más képet mutat, mint mondjuk szétnézni a várból. Ilyen magaslatból tényleg felülről látjuk Budapestet, engem leginkább a közlekedés varázsolt el: órákig el tudtam volna nézni, hogy jönnek-mennek a villamosok, vonatok, autók, és hogyan fonódik mindez egybe a városban. Mint egy kis tesz-vesz város: mindenki jön-megy, siet, indul a dolgára. Az asztalok többsége egyébként az ablakok mellé lett helyezve, így tényleg lehet ámuldozni étkezés közben.

És mit lehet enni?
Lendvai Levente, a Virtu séfje többnyire a karakteres ízvilágot képviseli a konyháján és az étlapon, a nyári menüsor azonban egy lágyabb, könnyedebb és zöldségekben gazdagabb alkotás. Mint a helyszínen elmondta, ez a finomhangolás nem csupán a szezonváltásról szól, hanem egy folyamatos fejlődésről is. Bár a Virtu filozófiája továbbra is a minőségre és a magyar gasztronómiai hagyományok korszerű átdolgozására épül, úgy érezték, itt az ideje egy frissebb, természetesebb vonalat is bevezetni a menüsorba.
„A könnyedség, a játékosság és a természetesség felé nyitottunk. Olyan ételeket alkottunk, amelyek nem tolakodnak, hanem finoman maradnak emlékezetesek” – árulta el Lendvai Levente. Ez a váltás a nyári szezonra optimalizált alapanyagok felhasználásában is megmutatkozik, kiemelve a friss zöldségeket és a könnyedebb textúrákat.
Az étlap sokszínű, bőséges és nagyon meggyőző, az a'la carte ételek között sok hús- és halétel, sőt steak is található, a kacsamell krémes polentával pedig a séf signature fogásának számít. Mi most azonban az Örökségünk nevű, négyfogásos kóstolómenüt teszteltük. Ebben úgy alkalmazzák a magyar alapanyagokat, hogy közben a nagy nyári meleghez is idomulnak.

Az országjáró séf
Mielőtt rátérnék az ételekre, szeretnék egy kicsit a séfről mesélni, aki annak ellenére, hogy nagyon fiatal, már régóta a tradicionális magyar receptek megszállottja. Sőt, gyűjti is őket! „Nagyon sok olyan ételünk és alapanyagunk van, amiket már szinte elfeledtünk és szeretném ezeket visszahozni” – hangsúlyozta Levente, aki a koronavírus-járvány időszaka alatt feleségével körbejárta az országot és recepteket gyűjtött. Ma már hatalmas gyűjteménye van a hagyományos magyaros ételekből, amiket könyv formájában is szeretne hamarosan megjelentetni. Az egyik recept, amit a covid alatt fedezett fel a Tisza mentén, az almás gombóc, amit azóta is gyakran készít. És most akkor lássuk, milyen ételeket álmodott a nyári Örökség menübe!

Kacsamáj és a nagyi kalácsa
Előételnek kacsamáj érkezett tokaji aszúval – ez egy teljesen klasszikus, megszokott párosítás. Ebben a fogásban talán kevésbé tudja megmutatni a séf az egyedi látásmódját, ettől függetlenül ez a páros mindig jólesik és mindig telitalálat. Ami jelen esetben mégis feldobja ezt az örök klasszikust, az Ilonka néni kalácsa. Ilonka néni pedig nem más, mint Levente nagymamája, ezt a kalácsreceptet tőle kérte el a séf. Szép vastag pirított kalács érkezett a májhoz, nagyon szerettem. Az előkészítés során a kacsamáj textúrája krémessé, a zamata pedig koncentrálttá válik, melynek titka, hogy a májat sajtkendőbe tekerve, felgöngyölítve 12 órán keresztül érlelik. A fogás tetejére egy karamellizált diós tuile került, amelyet kakaóporral és enyhe fűszerekkel ízesítenek. Ez a diós íz nagyon átjött, és nagyon sokat hozzátett az élményhez. Fűszerekben bővelkedett az aszú is, amibe többek között csillagánizs, szegfűszeg, fahéj is került.

Palóc marhagulyás
Sokkal különlegesebb és egyedibb volt a leves, ami a nyári hőségben elsőre furcsa lehet, de végül nagyon örülök, hogy nem maradt le a menüről. A palóc marhagulyás konfitált burgonyával, friss zöldbabbal és kaporral első olvasatra kissé ősziesen hangzik – de csak hangzik! Első kóstolásra nekem furcsa volt, mert a palócgulyás ugye nem marhahússal készül, és kicsit sem paprikás. Ebben a levesben azonban a hangsúly a marhapofa mély, szaftos ízén van. A fogás alapja a 23 órán keresztül készült marhapofa, amelyet a főzés után erőteljesen pirítanak, így kívül ropogós, belül omlós és szaftos. A betét fő eleme a fondant burgonya, amely annyira puha, hogy szinte már krémes. A leves tetejére került mustármag pedig megadja a kellő savasságát a levesnek.
Magyar menü, magyar hal
Főételnek keszthelyi tokhal érkezett ordasajtos gnocchival és pezsgőmártással. Ez a halétel a magyar tokhal prémium minőségére fókuszál. A tokhal körete egy gazdag, házias ízvilágú ordás-túrós gnocchi, melyben a vajtök (!!) is szerepet kapott. Az egészet pedig egy habos, pezsgő alapú vajmártás dobja fel, melybe friss petrezselyemolaj és snidling is kerül. A tengeri hangulatot a tálalás során a tengeri spárga fokozza.

Virtu Somlói
A magyaros menü zárásaként egy nagyon erősen újhullámos somlói landolt előttem, amiről egyébként különleges formáját tekintve meg nem mondtam volna, hogy somlói. A különböző golyók mind más-más ízvilágot képviseltek, a kedvencem a fehér színű volt. A tányért kiegészíti egy aranymazsolakrém, kandírozott dió, valamint egy selymes csokoládészósz is.

Összességében engem meggyőzött a Virtu Étterem, nemcsak ételeket kaptam, hanem élményt is. Az említett Örökség menüsor 27 900 Ft-ba kerül, ami szerintem egy ilyen színvonalú helyen korrekt ár. Mondjuk ha emellé bort is szeretnénk, akkor jóval magasabb lesz a számla. És hogy valami negatívumot is mondjak, a belső tér, a berendezés és az étkészlet lehetne azért sokkal bátrabb, vagányabb, mert jelenleg kissé jellegtelen.

r lassan a turisták is kezdik felfedezni a helyet, a séf szerint a vendégek nagy része magyar, mint elmondta, már olyan törzsvendégeik is vannak, akik Debrecenből, vagy éppen Győrből járnak hozzájuk. „Az egyik fő hivatásunk, hogy visszahozzuk a vendégeket a vendéglátásba, mindezt közérthető ételekkel, laza környezetben. Nem tudnám pozicionálni, hogy a Virtu fine dining vagy bisztró, én az egyedi útban hiszek. Egy feszengésmentes konyhát szeretnénk működtetni, és szerintem ez sikerült is.”