Az 1992 óta működő családi vállalkozás a pékségen kívül már öt csemegeüzlettel is rendelkezik, a pékáruk helyben, a körülbelül 700 négyzetméteres üzemükben készülnek minden nap. De hogy mi emeli ki ezt a helyet a többi pékség közül? A kovász iránti rajongás és a folyamatos tanulás.
Kisvárosi pékség, nagyvárosi színvonal
Mielőtt odaértem, azt kérdeztem magamtól, vajon megéri-e vidéken – Kecskeméttől kevesebb mint egy órányira – minőségi, hosszú előállítási idejű kovászos kenyereket és leveles tésztás különlegességeket készíteni, van-e piaca? A válasz: határozottan igen. A hétvégi forgatagban folyamatosan tömött sorokban álltak a vevők a kedvenc kovászos kenyereikért – és nemcsak kíváncsiságból, hanem mert a minőség mellett tették le a voksukat.
A kis üzlethelyiségben egy delikát jellegű sarok is helyet kapott, ahol különféle lisztek (beleértve a gluténmenteset), kovászmorzsa (panírozáshoz) és más alapanyagok találhatók, amelyeket ők is használnak az üzemben nap mint nap.
A kovásszal csak pontosan, szépen
Mester Róbert, a pékség vezetője nem klasszikus pékmester: pályaelhagyóként (korábbi faipari tapasztalattal) kapcsolódott be a családi vállalkozásba, felesége, Király Annamária szintén a pékség működésének fontos mozgatórugója, többek között a pultba kerülő süteményekért is ő felel. Róbertet először Olaszországban fogta meg a kovászkészítés hagyománya, olyannyira, hogy egy nápolyi pék-cukrászmestert is elhívott magukhoz, hogy képzést tartson az akkor itt még feledésbe merült tudományról. Folyamatosan képzi magát nemzetközi iskolákban, hogy az elérhető legjobb minőségű kenyereket süthessék meg az üzemben a munkatársaival.

Azt gondolom, hogy nem lehet egyszerű feladat egy jól működő, profi csapatot összeállítani az egységes színvonalhoz, de itt kétségtelenül sikerült.
Három dolgot fejlesztett szinte tökéletességig a csapattal: a természetes kovászos kenyeret, a panettonét és a leveles tésztát – az utóbbi légies, egymástól gyönyörűen elváló rétegeivel, hosszú kelesztési folyamataival szinte művészeti alkotás.
Kinek a fejére kerül a korona?
Korábban már többször is jártam náluk, így tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, ha kedvencet szeretnék választani. A vaníliás‑mazsolás és a spárgás-sajtkrémes párna krémes és könnyed ízvilág, kívül ropog, tökéletes reggeli falat. A spárga ráadásul a saját, hathektáros spárgaföldjükről származik, amit helyben dolgoznak fel és tesznek el a szezonban.
A zabkovászos kenyér ropogós héjával és telt, enyhén savanykás ízével maga a frissesség. Gyümölcskovászt is használnak hozzá, amely a gyümölcsök erjedése során keletkezik – bélzete gyönyörű, íze pedig a tökéletes kovászos karaktert hozza, finom gyümölcsös jegyekkel. A kovászos kenyerekre nagy hangsúlyt fektetnek, nagyjából egy évtizede tökéletesítik, hogy a legjobb minőséget hozzák. A barátaim szerint kimagasló a székely kenyér is, azt is érdemes megkóstolni.

Noha a Király Pékség nem tipikus reggeliző, egy minőségi, közepes pörkölésű kávéra és egy jól megpakolt, roppanós külsejű szendvicsre érdemes leülni náluk.
Csokis kalács és dubaji csokis croissant
Ők sem maradhattak ki a dubaji csoki körüli őrületből, és Róbert szerint jó döntés volt croissant-t készíteni belőle, mert nagyon gyorsan népszerű lett: a liofilizált málnával díszített, kétszínű leveles tésztás croissant tölteléke pont jó arányban van a tésztával. Én magam nem vagyok a csoki-tészta-pisztácia hármasának rajongója (külön-külön annál inkább), de megértem mások elfogultságát az összetettebb íz iránt. A csokis kalács is a leveles tészta legjava: légies, de mégsem száraz (sőt!), a csoki és a tészta tökéletes arányban vannak, és még másnap is ugyanolyan puha volt – hosszabb távról nem érdemes nyilatkozni, mert addigra úgyis elfogy.

A karamellás és a pisztáciás cruffin minden édesszájú kedvence. A croissant és a muffin szerelemgyereke: a talpától a nyakáig töltve krémmel, cukorral megszórva – instant cukorsokk, de aki a teljes édességélményre vágyik, az itt megtalálja. Ha valaki a klasszikusokat keresi, a vajas croissant-t kóstolja meg, és egyből megérti, mennyi munka van egy ilyen pékáru magas szintre fejlesztésében.

Megvan a győztes
Nehéz volt dönteni, de a legnagyobb meglepetést hagytam utoljára: a túrós-barackos rétes piteformában érkezett, a mazsolával nem spóroltak, és nemcsak hogy nem száraz, de igazán szaftos – olyan, mintha egy kisebb tortát ennék, mégis rétesként. Ne hagyjátok ki, ha arra jártok!

Miért éri meg erre kanyarodni?
Mert a Király Pékségben nemcsak pékség van, hanem szenvedély, tudás és helyben őrzött hagyomány. A sütemények is helyben készülnek, széles választékban. Egy kávé és a fentiek közül bármelyik kíséretében már úgy érezheted: megérte a kanyart, a sorban állást, a vidéki utazást. A kérdésre, hogy megéri‑e, egyértelmű a válasz: igen!