Bár sokan azt hiszik, a brunch egy modern hóbort, a gyökerei igazából a 19. századi Angliába nyúlnak vissza. A kifejezést – ami az angol breakfast és lunch szavak összeolvadásából jött létre – Guy Beringer író hozta be a köztudatba 1895-ben. Úgy vélte, a vasárnapi istentisztelet utáni ebéd helyett egy könnyedebb, későbbi étkezésre van szükség, hogy a szombat esti mulatozók kialudhassák magukat.
Beringer a hét során felgyülemlett gondokat elűző társasági programként definiálta a villásreggelit, ami hamar Amerikában is luxuséttermi fogássá fejlődött. New Orleansban már az 1890-es években 6-7 fogásos, pezsgős-cikóriakávés lakomákkal ünnepelték a délelőttöt, majd a 20. század elején a New York-i elit is rákapott a műfajra, ahol olyan ínyencségekkel tették fel a pontot az i-re, mint a szarvasgombás buggyantott tojás vagy a beignet fánk.
Ahány nyelv, annyi szokás
A brunch mára globális jelenséggé nőtte ki magát. Nézzük, hogyan tálalják a világ körül!
Kína
A kantoni yum cha hagyománya lényegében a keleti brunchok őse. Kora délután a vendégek teázás közben válogatnak a guruló kocsikon kínált apró, gőzölt gombócok és falatkák (a dim sumok) végtelen sorából.
Olaszország
Bár az olaszok esküsznek a klasszikus kávé-süti párosra, a nemzetközi trendek náluk is életre hívták a colanzót. Ez a kreatív szóösszetétel a colazione (reggeli) és a pranzo (ebéd) fúziójából született.
Fülöp-szigetek
Náluk a napközbeni étkezést a spanyol gyarmati múlt öröksége, a merienda határozza meg. Ez a késő délutáni, kiadós falatozás némileg a brunch hangulatát idézi, csak az időpontja tolódik későbbre.
Kanada és USA
Észak-Amerikában az étlapokon olyan ikonikus párosítások uralkodnak, mint a sós-édes csirke és gofri (chicken & waffles) vagy a krémes Eggs Benedict. A rituálé elengedhetetlen kísérője pedig egy pohár hűs Mimóza vagy egy fűszeres Bloody Mary.
Miért imádjuk ennyire?
A brunch a szabadság szimbóluma. Ez az egyetlen alkalom, amikor teljesen elfogadott koktélozni délelőtt, és senki nem néz furcsán, ha a rántottád után rögtön rendelsz egy adag amerikai palacsintát is. Ahogy Beringer írta: „A brunch vidám, társaságkedvelő és ösztönző... elégedetté tesz önmagaddal és embertársaiddal, elűzi a hét gondjait és pókhálóit.”
