„Tudom, hogy nem ez volt a legjobb balatoni nyár, de mi nem panaszkodunk. Volt egy célunk, és ezt el is értük: elfordítottuk a kulcsot, és jöttek a vendégek. Persze ehhez az is kellett, hogy mindent mi csináljunk, és mindig itt is legyünk” – meséli Jung Kata, aki párjával, Vázsonyi Viktor séffel idén júliusban indította be a Csopaki Resti működését.
Viktor és Kata balatoniak, a Csopaki Resti volt tulajdonosa pedig azzal kereste meg Viktort, hogy nem tudja tovább üzemeltetni a helyet, és szeretné, ha egy helyi séf venné át. Viktor vendéglátós családból származik, és évek óta külföldön dolgozik: Ausztriában, Németországban és Cipruson is főzött. Mindig is úgy gondolta, hogy csak akkor jön haza, ha megnyithatja a saját helyét. Most erre lehetősége nyílt, így visszatért a Balatonhoz.
Így nyíltak meg újra a Csopaki Resti ajtajai – meséli Viktor barátnője, Kata, aki bár eredeti szakmáját tekintve építész, maga is aktívan részt vesz a működtetésben. Viktor főz, és az étlapért is ő felel, Kata pedig fogadja a vendégeket, felszolgál, baristaként dolgozik, sőt hétvégén még süteményeket is süt.
Nem folytatták, hanem újragondolták
Kata hangsúlyozza, hogy nem a korábbi koncepciót viszik tovább, hanem teljesen magukra szabták a Csopaki Restit. Egyrészt bővült a vendégtér, hiszen az egykori váróterem helyiségét is az étteremhez tudták csatolni, így kétszer annyi ember tud most leülni. Bár így sem több a férőhely húsznál, ez az egykori nyolchoz képest mindenképpen haladás. A várótermet az asztalfoglalások és a rendezvények számára különítették el, a „Resti” részbe pedig foglalás nélkül is lehet érkezni, amennyiben van még szabad hely aznap.
Az étlap hetente változik, tényleg attól függően, hogy éppen mi jut Viktor eszébe, vagy mit tudnak beszerezni a helyi termelőktől. Két hónapja vannak nyitva, de már most kialakult néhány olyan fogás, amelyet szabályosan követelnek a vendégek. Nyáron ilyen volt a velő bodaggal, a hekk sörbundában grillezett szívsalátával, valamint a mákos nudli füstölt meggyel. Ez volt a három alapfogás, amely mindig szerepelt az étlapon, és olyan jól sikerültek, hogy már rajongótáboruk is kialakult.
Információs iroda is, ha már vasútállomás
Mint Kata mondja, nemcsak étteremként, hanem információs irodaként is működnek: gyakran betér valaki, aki valamelyik vonat iránt érdeklődik, vagy éppen a várótermet keresi.
Kata kiemeli, hogy a váróterem megszűnése nem az ő döntésük volt, hanem a vasúttársaság működésében bekövetkezett változások eredménye. „Nagyon vicces egyébként, hogy a hangosbemondókat még mindig nem szerelték le. Mivel az utasokat tájékoztatni kell, ebéd és vacsora közben mindig halljuk, milyen vonat érkezik éppen. Nagyon sokat hozzátesz a feelinghez, az biztos.”
Sütőtökcurry, gulyás és süllőpofa a Csopaki Resti étlapján
Az említett nyári mesterhármast mi már nem tudtuk megkóstolni, de nem bántam, mert így is izgalmas fogások vártak. Összesen hat étel volt az étlapon, de nem az volt a gondom, hogy nem tudok választani, hanem inkább az, hogy mindegyiket szívesen megkóstoltam volna. Amit azonnal kiszúrtam magamnak, az a sütőtökcurry volt. Imádom a curryket, a vega curryket még inkább, de sütőtökből készült curryt még nem láttam. Azonnal rendeltem, és nem okozott csalódást: a selymes, kókuszos szószt helyben készült naan kenyérrel tunkoltam ki.
Mindig akad egy-egy klasszikus is az étlapon – meséli Viktor. Nyáron ez a lecsó volt, most pedig a gulyás.
„Ezekről az ételekről azt kell tudni, hogy ez pontosan az a leves, amit a nagymamám otthon csinál, és kész. Semmi több nem akar lenni, mint ami, de azt tökéletesen hozza. Ezért nem is kategorizálnám magunkat, mert nálunk ugyanúgy megtalálhatók a magyar ételek, az ázsiai fogások, de ha úgy hozza a kedvem, akkor bármilyen más agymenés, amiben kísérletezem az alapanyagokkal” – vázolja az étterem koncepcióját a séf.
Nekem mindkét fogás nagyon bejött. És még csak ezután érkezett a süllőpofa, amelyet, be kell valljam, eleinte kissé gyanakodva néztem, mert vékony rizstésztával érkezett. Első látásra nem illett össze a kettő, de Viktor és Kata megnyugtattak, hogy ezt a törzsvendégek nyáron már letesztelték, és nagyon elégedettek vele. Nem csoda, én is az voltam! Meglepő párosítás, de nagyon bejött – ráadásul gluténmentes fogás, ezért is keresik sokan. Igazán jól feldobja a tetején lévő mandula és a pirított kacsatepertő.
A negyedik fogás a zúza volt, de sajnos ez még nem készült el, mire odaértem, így kénytelen voltam rögtön a desszertre rákanyarodni. Ez Kaiserschmarrn, azaz császármorzsa volt, amelynek elkészítését Viktornak volt ideje Ausztriában tökéletesíteni.
Nagy meglepetés, hogy egyben érkezik a vendég elé, mint egy palacsinta, és helyben darabolják fel.
„Tényleg azt főzöm, amit szeretnék”
Mint Viktor mondja, kicsi a konyha, kevés étel fér fel az étlapra, és nem akarja sem magát, sem a fantáziáját korlátozni. Tényleg azt főz, amit szeretne, ezt pedig a vendégek már megtanulták. A gyerekek sem keresik a paradicsomos spagettit vagy a csibefalatkákat: ők is eszik a velőt és a csülköt, mindent megkóstolnak.
Itt nemcsak marketingfogás, hogy mindennap más étel van, hanem tényleg ez a valóság. Minden étel csodás volt, de a Csopaki Restibe már a hangulat miatt is megéri betérni. Egyrészt Kata óriási szeretettel fogad mindenkit, másrészt van valami egészen romantikus abban, ha az ember egy balatoni vasútállomáson eszik, miközben a háttérben még a hangosbemondó is megszólal. Semmihez sem fogható élmény.
