A magyar konyhában inkább a múlt század elején volt népszerű, aztán feledésbe merült, sokan egyféle retró alapanyagként gondolnak rá, és csak az utóbbi időben kezdték ismét felkapni. Pedig a rebarbara felhasználása igen sokrétű. Az ellenérzésekhez hozzájárulhatott az is, hogy a rebarbarának csak a szára ehető, a levele nem. Sőt utóbbiak enyhén mérgezőek, ami sokakat elriaszthat. De ettől nem kell megijedni! Egyik legalapvetőbb élelmiszerünk a burgonya, és igen kevesen tudják, hogy annak is mérgező a levele és a virága is – csak a gumója nem! Nem véletlen, hogy Európában sokáig nem is fogyasztották, csupán gyanakodva pislogtak rá.
A rebarbara felhasználása: csak a szárát edd!
A rebarbarának tehát csak a szára fogyasztható. Jellegzetesen savanykás, frissítő, kissé citromos – ezért szuperül működik édességekben is. Ázsiából származik, de régóta elterjedt Európában. Kínában már több mint négyezer éve is ismerték a rebarbarát – de nem ételként, hanem gyógynövényként használták. Kereskedtek is a rebarbaragyökérrel, ami annyira értékes volt, hogy egy időben drágább volt Európában, mint a fahéj vagy a sáfrány. Gyökerét hashajtóként, fertőtlenítőként alkalmazták.
Európában a cukor elterjedése hozta meg a rebarbara számára a népszerűséget, anélkül ugyanis túlságosan savanyú. A 19. századra lett igazán közismert gyümölcspótlóként, piték, kompótok, lekvárok alapanyagaként. Magyarországon is terem, főleg kiskertekben vagy kisebb gazdaságokban – jól bírja a hűvösebb klímát. Április végétől június végéig tart a szezonja. Később már nem igazán szedik, mert az érett példányok oxálsavtartalma nő – ez az, ami nagy mennyiségben mérgező lehet.
A rebarbara felhasználása igen sokrétű, hiszen édes és sós ételeknek egyaránt szuper alapanyaga lehet. Érdemes vele kísérletezni, kezdd a sütikkel, de amúgy húsok mellé, sőt köretek feldobására is kiváló lehet!
Mire figyelj, ha először veszel rebarbarát?
A szár állapota a legfontosabb! A friss rebarbara szára feszes, ropogós, nem fonnyadt. Ha meghajlítod, kissé ropogósan törik, nem hajlik, mint a zeller. A gumiszerű szárakat messzire kerüld el!
A rebarbara színe fajtától függően lehet zöldes, rózsaszínes vagy élénkpiros – mindegyik jó! A pirosabb általában kevésbé savanyú, de ez nem kőbe vésett szabály. Hűtőben, konyharuhába csomagolva négy-öt napig is eláll, de ha feldarabolod, jól zárható zacskóban le is fagyaszthatod.
Extra tippek a felhasználáshoz:
Mindig hámozd meg a vastagabb szárakat, mert a héj rostos lehet.
Ne használd a levelét, mert mérgező, mindig dobd ki.
Adj hozzá bátran cukrot vagy mézet – a savanykásságát jól ellensúlyozza.
Citrommal, naranccsal, eperrel, vaníliával is jól harmonizál.
Néhány tipp édes ételekhez:
Rebarbarás morzsapite – klasszikus, mint az almás pite, csak savanykásabb.
Rebarbarás muffin – krém formájában remekül kiegészíti az egyszerű muffint.
Rebarbarakompót – hidegen isteni fagyihoz, tejberizshez.
Rebarbaradzsem – önmagában vagy eperrel keverve nagyon népszerű.
Szörp, limonádé, koktél – kiváló nyári frissítő alapanyag!
Ha kicsit haladóbb felhasználó vagy, akkor sült húsok mellé is kínálhatod, sült hagymával remek köretet rakhatsz össze belőle. A sült kacsacomb egy rebarbarachutneyval igazán jó választás, de töltheted szendvicsbe vagy tortillatekercsbe is. Jó kísérletezést!
-oj5n16.webp)
