Hogy a SHO nem csak nekünk nyerte el a tetszésünket, azt mutatja, hogy alig fél évvel a nyitás után megkapták a Michelin ajánlását is. Ami nagyon nagy dolog, nem sok példa volt arra Magyarországon, hogy egy étterem azonnal felkeltse az ellenőrök érdeklődését. A szakmai siker ellenére azonban az étterem bezárt, - de csak egy időre, máris itt van ugyanis a balatoni változat, a SHO Tihany.
Ez a SHO egy másik SHO: SHO Tihany
A tulajdonos, Koltai Gábor – aki a MÁK étterem megálmodója is – úgy döntött, nem akarja elengedni a brandet. Hiszen nemcsak a közönség szerette meg a jó ár-érték arányú éttermet, hanem a szakma is. Végül egy nem várt lehetőség folytán a Balatonon, azon belül is Tihanyban adódott lehetőség az újraindításra. Egészen pontosan az egykori Karolina Fűszerkert helyén, ez lett a SHO Tihany restaurant and fine csárda. Ez az új SHO azonban csak nevében utal az általunk egyszer már megismert étteremre, teljesen más ugyanis a stílus, az étlap és a koncepció is.
Míg a BudaParton Huszár Krisztián varázsolta az asztalra az ázsiai ízeket, addig Tihanyban a magyaros ételek előtt tiszteleg a SHO. A tihanyi étterem hivatalos neve fine csárda, ami természetesen utal arra, hogy itt inkább tradicionális fogásokat kapunk. Ha nem is csavarral, de szofisztikáltan és szépen találva. Ne gondoljuk azonban, hogy bármi túl lenne itt gondolva, tényleg a klasszikus, mindenki által vágyott „nagyi főztje” ételek sorakoznak az étlapon.
Éljen a lángos!
Koltai Gábor – aki a legendás színészpáros, Koltai Róbert és Pogány Judit fia – színházi emberként csak mellékesen csöppent a vendéglátásba évekkel ezelőtt, de a MÁK révén végleg benne is ragadt, szenvedélyévé vált. Mindig is nagyon közel állt a szívéhez a magyar konyha, hiszen gyerekkorában ő is ezeken az ízeken nőtt fel. Azonban a nem titkoltan Michelin-csillagra pályázó MÁK-ban kevésbé nyílik terep a magyaros konyha által kínált ízekre, Tihanyban viszont fullban kapjuk a klasszikus tányérokat: rántott hús, vörösboros marhapofa, tojásos nokedli, libacomb, halászlé és gombapörkölt mind-mind szerepel az étlapon. Sajnos ebben a nagy melegben csak korlátozottan tudtam kóstolni, de azért megtettem minden tőlem telhetőt. Mielőtt igazán belevetettem volna magam a tesztelésbe, amuse bouche-ként egy frissen sült lángos került elém. De nem a megszokott sajtos-tejfölös formában, hanem szilvachutney-val, kissé édeskés ízben.
Lássuk milyen az SHO Tihany!
Néhány különlegesség is ráfért az étlapra, az előételek között például a pontyikra és haltej rántva, ami annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy rögtön ki is próbáltam. Pedig őszintén szólva a halászlében a haltejet mindig rásózom másra, de annyira érdekelt, milyen lehet mindez rántva, hogy azonnal kirendeltem. A rántott haltej egyébként sokkal inkább hasonlított egy nagyon puha rántott halhoz, hozzá egy kis majonézes mártogatós és egy kis habzóbor – igazi ropogós, balatoni, nyári csemege, nagyon ajánlom.
Ezek után a halászlére már nem repültem rá, a levesek közül a hideg vajtöklevest kóstoltam. Imádom a tököt, el sem tudom képzelni a nyarat tökfőzelék nélkül, és tartalmilag ez a leves is inkább volt főzelék egyébként. A friss vajtök mellett zöld alma, pirított tökmag és kecskesajt dúsította, csodás egyveleget képezve. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, de persze, ha valaki az ennél sokkal klasszikusabb tatár bifsztek vagy éppen tojásos galuska vonalon mozogna előétel gyanánt, arra is van lehetőség. Nagyon tetszettek az előételek, abszolút csillagos ötösre vizsgáztak.
Marhapofa, tarhonya, pisztráng
A főételek terén egy igazi klasszikust, a vörösboros marhapofát rendeltük, főleg a mellé kínált tarhonyarizottó izgatott. Ha már klasszikus, akkor a csontos borjúkaraj rántva is megér egy kóstolást – gondoltam –, könnyű levezetésnek pedig a pisztrángot sem szerettem volna kihagyni. Mostanában igencsak megkedveltem a halat. És mivel a salátaválaszték is egészen különleges, így egy görögdinnyesalátát is rendeltünk.
A marhapofa tökéletes: omlós, markáns, de nem tolakodó, a vászolyi érlelt sajttal ízesített tarhonyarizottó pedig igazi különlegesség. (Minden sajt Vászolyról érkezik, és igyekeznek a többi alapanyagot is a környékről beszerezni.) A pisztránggal és a rántott hússal viszont voltak problémáim: egyrészt a pisztráng mellé kínált „kukoricasteak” fogyasztása kissé körülményes, másrészt a pasztinák túlságosan télies ízvilágot kölcsönöz neki. A legnagyobb bajom azonban mégis az volt, hogy nagyon kicsire sikerült az adag, pedig én aztán nem vagyok nagyétkű. De egy könnyű pisztráng közel sem olyan kiadós, mint a marhapofa. A rántott borjúkaraj jellegzetessége, hogy nincs klopfolva, amit abszolút értek, valóban így köszön vissza leginkább a hús szép szerkezete és íze, de azért egy pici klopfolás mégis ráférne. A húsnak is jót tesz, és a panír sem lesz olyan vastag.
Saláta dinnyével!
Kifejezetten felvillanyozott viszont a saláta: görögdinnye–kecskesajt párosítást már láttam (igencsak szeretik a kecskesajtot a SHO-ban), de az ennek megágyazó, kápiapaprika-mártással ízesített salátával együtt valóban különleges volt. Desszertek közül pedig a levendulás madártejet ajánlom, de csak azért, mert a császármorzsát én nem szeretem.
Az étterem pár napja nyílt meg, mint minden induló helyen, itt is voltak fennakadások, de ha nem szállnak el az árakkal, és korrigálnak kicsit az adagokon, biztosan nem lesz gond a sikerrel. Hiszen a konyha jól működik, a kilátás szép, a borok és az ételek finomak, a Balaton pedig mindig csodás. Márpedig a SHO abszolút négyévszakos vendéglátásban gondolkodik, úgyhogy a tervek szerint maradnak télen is.
Cím: 8237 Tihany, Felsőkopaszhegyi út 35.
-oj5n16.webp)
