A Yüme se nem izakaya, se nem tapasbár, inkább egy remek cuvée, ahol a japán, a francia vagy épp a spanyol konyha elemei is remekül működnek együtt.
Tizenéves álom vált valóra
Nádudvari Martin és párja, Kámán Emese áprilisban nyitották ki a Yüme ajtaját a vendégek előtt. Mindketten több fronton is helytállnak, de míg Martin főként a konyha irányításáért felel, addig Emese inkább a pénzügyi oldalt erősíti.
Egyikőjüknek sem újdonság a VIII. kerületi, udvarvégi helyiség, ugyanis mindketten dolgoztak a Konyhakörben, sőt Martin több éven keresztül volt konyhafőnök az Ensóban, ami a Yüme előtt bő fél évvel, még ugyanitt üzemelt.
Az Enso bezárt, a tulaj pedig felajánlotta a lehetőséget, hogy átvegyék az éttermet. Martinnak tizenéves álma volt egy ramenbár, így habár kis ideig hezitáltak, végül belevágtak a projektbe.
Az étterem profilja nagyon hasonló az elődjéhez, mégis más. Tudatosan szeretnék levetkőzni az előző helyet, ami egyben nagyon nehéz is, hiszen ugyanaz a berendezés, az ételek típusa, és még a séf is. A Yümében a leghangsúlyosabb a street japán vonal, mindemellett a francia évek is nagy hatással voltak Martinra, így a francia bisztrókonyha egyes elemeit is belecsempészi a menüsorba.
A small plate vonal pedig részben financiális döntés volt. Mesiék szerint a monofoodok helyett sokkal jobban összehozza az embereket is a „kistányéros irány”, ráadásul hasonló összegért többféle ételt is ki lehet próbálni.
A Yüme étlapja négy részre van szedve. Vannak ramenek, tsukemonok (savanyított zöldségek), tapasok és dezátók, azaz desszertek. Míg a klasszik tonkotsu vagy a Tokyo shoyu ramen a japán konyhát erősítik, a krokett inkább a spanyol ízek szerelmeseinek fog kedvezni, a marhafarok és a velős csont pedig kimondottan a francia bisztrókonyha egyik jellegzetes fogása.
A Yüme tonkotsu ramene a kedvencünk lett
A tonkotsu ramen a nyári hőségben nagy eséllyel lekerül az étlapról, de mi még erre azért lecsaptunk. Az egyik legnépszerűbb, ízgazdag, krémes, sertésalaplével készült ramen általában minden húsimádót levesz a lábáról. A házi, vékonyabb tészta kicsit megszívja magát a sűrű levessel, a pácolt tojás, a vékonyra szeletelt omlós, kollagénes sertéshús pedig egy komplex főétellé teszi ezt a rament.
Tsukemonok, amiktől tuti nem savanyodsz be
A tsukemono japánul savanyított zöldségeket takar. Az uborka ecetes savanyítással készül, míg a kimchi készítésénél több folyamat is végbemegy, így egy komplexebb ízű „savanyúságot” kapunk. Amikor náluk jártunk, az étlapon találtunk még spárgát és retket is, de ezek a zöldségek a szezonalitás jegyében változhatnak. Ízre és állagra is príma volt mindegyik tsukemono, amit kóstoltunk. A zöldségeknek megmaradt a roppanóssága, nem volt túl ecetes, sem pedig édes.
A Yüme csirkepaprikással is készül
Az étlapon található egy fogás, amit szinte le is dob az étlap, ez pedig nem más, mint a csirkepaprikás udon. Martin nagymamája mindig is őrülten jó csirkepaprikást csinált, Martinnak pedig nagyon fekszik a magyar konyha, így ezt a fogást is minimálisan átalakította, és felrakta az étlapra. Enyhén csípős, paprikás, tejfölös, csirkés ragu, nokedli helyett házi udon tésztával. Az ízek rendben vannak, talán picit kevésbé durván karakteres a paprikás szaftja, mint ahogy a klasszik magyar konyha „elvárná”, mégis nagyon jól működik, és egy remek fúziós étel kerekedett ki belőle.
Francia elemek a tányéron
A séf egyik kedvenc étele, a párizsi bisztrók közkedvelt fogása is megtalálható náluk, ami nem más, mint a marhafarok és a velős csont, olvadó Gruyére sajttal és pirított kovászos kenyérrel kiegészülve. Itt nincs semmi csavar, egyszerűen egy jól bevált, szeretett étel került fel az étlapra, ami szintén a kedvencünkké vált az első falat után.
Desszertfronton állandó jelleggel szeretnének kétféle mochit fenntartani az étlapon, ami egy japán, ragacsosabb állagú, rizslisztből készült édesség. Martin egyik emléke a Kollázsból a kacsamájas zserbó, és mindenképp szeretett volna egy májas desszertet ide is, így forrta ki magát a narancsos-kacsamájas mochi. A mochik mellett (a másik íz jelenleg mákos) kérhetünk mandarinos, gluténmentes tésztából készült Crêpe Suzette-et, a mini purin pedig egy Japán és Spanyolország határán lévő desszert, ami leginkább egy flanra hasonlít.
A Yüme egyelőre csütörtöktől szombatig tart nyitva, a délutáni és esti órákban, de amint jobban beépülnek a köztudatba, és egy erős, magabiztos csapat áll össze, ez a nyitvatartás valószínűleg kiterjed majd a hét több napjára is.
-oj5n16.webp)
