Ahasználtsütőolajnemjáték–ezértfontos,hogymegfelelőengyűjtsd

Rántott hús, rántott gomba, rántott hal, rántott dobverő – a kedvenc, bő olajban ropogósra sült ételeinket a végtelenségig sorolhatnánk. A liszt-tojás-zsemlemorzsa szentháromság pedig mindehhez csak a kezdet, hiszen a gondosan bepanírozott alapanyagok az aranyló olajfürdőben sülnek extra ropogósra. Így miután mindenki jóllakott az asztalnál, adja magát a kérdés: „Na de mi legyen a használt sütőolajjal?” A menütervezés során erről a pontról sokszor megfeledkezünk, pedig a használt étolaj gyűjtése legalább annyira a főzési rutin szerves része, mint a panírozás vagy a maradékok eldobozolása.

Nem a lefolyóban van a helye

Kézenfekvő megoldásnak tűnhet a használt étolajat a lefolyóba önteni, csakhogy valójában ez a mozdulat egy minden szempontból rizikós láncreakciót indít el. A sütőolaj ugyanis nem oldódik fel a vízben, és nem is tűnik el nyomtalanul. Alattomosan elkezdi bevonni a csőrendszer falát, ahol olyan réteget képez, amelyhez idővel más anyagok is könnyen hozzátapadnak: ételmaradékok, zsírok, mosogatószer-maradványok. Ezek együtt fokozatosan egyre vastagabb lerakódást hoznak létre, amely végül duguláshoz vezethet.

A csövekből aztán a természetes vizekbe jutva a használt sütőolaj kifejezetten veszélyessé válhat: a víz felszínén vékony réteget képez, amely akadályozza az oxigén bejutását. Ez a vízi élőlények számára komoly problémát jelent, mivel csökkenti az életfeltételeiket és hosszabb távon károsítja az ökoszisztémát. A jó hír azonban, hogy a használt étolaj megfelelő gyűjtésével nyugodt szívvel élvezheti az egész család a kedvenc rántott ételeit.

Vasárnapi ebéd rántott hús nélkül? Még mit nem!

A hétvége egyik fénypontja a vasárnapi ebéd, amikor az egész család körbeüli az asztalt, és a nagy beszélgetések közepette kézről kézre jár a krumplipüré meg a rántott hús. A legtöbb családban ez szinte hagyomány, amiről nem szívesen mondanánk le – és szerencsére nem is kell! A használt sütőolaj megfelelő gyűjtésével ugyanis anélkül élvezhetjük a ropogós falatokat, hogy közben a környezetünkért kellene aggódnunk.

És hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? Egy kis plusz odafigyeléssel gondoskodhatunk róla, hogy a sütőolaj a legjobb helyre kerüljön. Hagyjuk kihűlni, majd öntsük vissza egy zárható műanyag flakonba – ha lehet, a saját palackjába. Amikor összegyűlt egy nagyobb mennyiség, már csak el kell vinni egy hozzánk közel eső gyűjtőpontra. Egyre több helyen elérhetőek ilyen pontok, így ez ma már könnyen megoldható, akár a nagybevásárlással egybekötve is.

Új életre kel a használt sütőolaj

De miért is fontos a használt sütőolaj körültekintő gyűjtése? Kevesen gondolnak rá, hogy egyfajta újrahasznosítható nyersanyagról van szó. Ha nem a lefolyóban végzi, hanem külön gyűjtjük, akkor ipari körülmények között többféle módon is hasznosítható. Az egyik legismertebb felhasználási terület a biodízel-előállítás, ahol a használt olajból kémiai átalakítással olyan üzemanyag készül, amely részben kiválthatja a fosszilis eredetű dízelt. Ez nemcsak a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem az energiafelhasználás környezeti terhelését is mérsékli.

Emellett a feldolgozott olaj egyes ipari kenőanyagok vagy akár energia-előállítás alapanyagaként is megjelenhet. Ezek a folyamatok akkor működnek hatékonyan, ha a használt sütőolaj viszonylag tiszta formában kerül begyűjtésre. Épp ezért a sütés-főzés végeztével a már lehűlt étolajat érdemes átszűrni, és úgy visszatölteni a palackba.

Amikor tehát legközelebb ott állsz a serpenyő fölött, és felmerül a kérdés, hogy mi legyen a használt sütőolaj sorsa, érdemes tudatos döntést hozni. A flakonban való gyűjtés gyorsan rutinná válik, és egyszerű módja annak, hogy elkerüljük a későbbi problémákat. Így nemcsak a csatornarendszert kíméljük, hanem a környezetet is – egy olyan lépéssel, ami könnyen beilleszthető a mindennapokba.

A cikk megjelenését a Vénusz támogatta.

Nyitókép: Magnific