A koshari olyan szempontból tényleg különleges, hogy máshol egyáltalán nem ismerik, legfeljebb csak az ott élő egyiptomiak által. Másrészről viszont a koshari messze áll a különlegestől, hiszen végtelenül egyszerű alapanyagokból áll. Először is teljesen vegán, csak növényi összetevőket tartalmaz. Legalulra egy réteg főtt rizs kerül, erre egy réteg főtt lencse, majd a kreációt nyakon öntik ecetes-paradicsomos szósszal, a tetejére pedig pirított hagymát és csicseriborsót is szórnak.
Indiai alapok
Az a csodálatos a gasztronómiában, hogy még ennek a viszonylag egyszerű ételnek is nagyon érdekes története van, több nemzet konyháját egyesíti ugyanis. Az alapja az indiai khichdi nevű étel, ami egy rizsből és lencséből álló egytálétel, de az arab világban is alapétel mindkettő. (Kelet-Afrika konyhájára amúgy is nagy hatással volt az indiai konyha, hiszen a britek által sok indiai vendégmunkás érkezett ide.) Erre olasz hatásként került rá a főtt makaróni, amivel azért elsőre elég furcsa párost alkotnak. De úgy tűnik, az egyiptomiak ezt kifejezetten szeretik, gyakran tapasztaltam, hogy a főtt rizshez eleve kevernek egy kis főtt cérnametéltet, gondolom, hogy kiadósabb legyen. A tetejére kerülő paradicsomos szószt valószínűleg szintén az olaszoktól lesték el az egyiptomiak. A koshari nagyon kiadós, elsősorban a szegények étele volt, amit kis kocsikból árultak az utcán, és az 1870-es években terjedt el az egész országban. De aztán annyira divatos lett, hogy ma már komolyabb éttermek is az étlapra teszik, az 1950-es évektől kezdve pedig nemzeti ételnek tekintik, és a menzákon is gyakran kapják a gyerekek.
Emeletes koshari-étterem
Sőt, Kairóban vannak úgynevezett kosharizók, ahol tényleg semmi mást nem lehet kapni, csak kosharit. A leghíresebb ezek közül az Abu Tarek, ami egy ötemeletes intézmény Kairó belvárosában, ahol még Anthony Bourdain is evett. Szerencsére a rendeléssel tényleg nem kell sokat vesződni, mert csak kosharit készítenek és egyféle lencselevest, mindezt villámgyorsan. Természetesen vannak turisták, de a vendégek nagy részét a helyiek teszik ki, és az árak is ehhez igazodnak. Három koshari, egy lencseleves, két rizspuding és négy tea összesen 3000 forintba került. Ezzel összehasonlítva egy kifejezetten turistanegyedben lévő, ismert étteremben egy nagyon kiadós vacsora szintén négy főre kb. 10 000 Ft, ami, hát, még mindig nem sok. 😀
Abu Tarek
Az Abu Tarekben naponta kb. 500 kiló kosharit adnak el, az étel nagyon gyorsan, de szép körítéssel érkezik. A tányérba az alap összetevők kerülnek: a rizs, a lencse és a tészta, az összes többi hozzávalót kis tálban kapjuk, így az ember maga ízesítheti be. A koshari fő ízesítője az ecetes paradicsomszósz, amit szintén mindenki magának kever, majd jön az ételre némi pirított hagyma és csicseriborsó is. A kaja amúgy kifejezetten finom, egy tipikus comfort food, amivel garantáltan jóllakik az ember. A híres kairói koshari mellett létezik a tengerparti Alexandriában egy külön változat, amiben sokkal jobban érvényesül az indiai hatás. Itt ugyanis curryt is tesznek a főtt rizsbe, amitől az egész más élmény lesz. Sajnos ezt most nem kóstoltam, majd legközelebb. Budapesten egyébként egyetlen hely van, ahol lehet kosharit kapni, az Oriental Bar a Ráday utcában, így aki kedvet kapott hozzá, ott meg tudja kóstolni!
Nyitókép: Shutterstock
