Felesleges elvitatni tőlük, hogy amit ők a saját riviérájukon művelnek, az valóban utánozhatatlan. Egyedülálló és egyben pazarló is. A kéjsóvár és egyben ösztönös perverziónk hajt minket, hogy élvezzük a teljes kínálatú tengeri paradicsom gasztronómiai szolgáltatásait. Persze mindemellett a lelkiismeretünk is leül mellénk a medenceparton a negyedik sütink és ötödik koktélunk után. Még csak délelőtt 11 óra van.
Ááá, mindegy, végülis nyaralunk! Na de mit ehetünk egy sokcsillagos török szállodában? Röviden a válasz: mit nem? De ez így nem lenne igaz. Kezdjük az alapvetéssel: Sok nemzet, különböző kultúrák látogatnak el ilyenkor a török tengerpartra, így kialakult az a fajta evidencia, hogy próbáljanak széles vendég- és egyben kultúrkört kiszolgálni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyarok mellett a német és orosz családok
számottevő többségben vannak, így azért annyira nem kell tágra nyitni a „gasztrollót”.
Például a németek arca reggel nagyon boldog, amikor meglátják a frankfurtit, a tojást és a sült krumplit. A büféasztal reggeli kínálata nem fukarkodik, a friss hal, tejberizs, legalább négyféle tojás, többféle pehely, 8-10 különböző zsemle, sütik, pékáru és annyi felvágott, illetve speckó kence, amit egy menőbb hipermarket polcain sem látunk. És minden friss. Nem érezni az újramelegítést – még ha így is lenne. De nincs így, mert a tematikus pultok mögött ott áll a dedikált szakács, aki csak neked készíti a meleg, reggeli étkeket. Így a húsok és halak is egyaránt résztvevői a napindítónak.
Miután jó magyar módjára fullra töltöttük magunkat és még csak reggel 8:30 van, irány a part, le kell úszni ezt a többezer kalóriát. Amúgy is a koktélbár csak 10-kor nyit. Apropó italbár. Sokan félnek az úgynevezett helyi italoktól, mondván a bourbon helyett tuti valami török kotyvalékot kapunk, nyilván a rum sem jamaicai lesz és így tovább. Nos, két jó hírünk is van: Nagyon sok szálloda igenis tart világmárkát, a másik, hogy török barátaink nem csak a textil brandek koppintását gyúrták ki profin az elmúlt években, hanem az italok másolatai is teljesen rendben vannak. Szóval a Mojito, Cosmo, Piña colada tartalmára egy szavunk sem lehet, ráadásul nem is sajnálják a porciókat! Azonban érdemes fenntartással kezelni a rum kérdését, ugyanis sok helyen a rum egyenlő a vodkával, így a Cuba Libre ízvilága inkább „kjubatov libresszov”. Néha úgy megszalad a négycentes, hogy csak legyintve mosolygunk: hopp, ez nyolc lett.
Jaj, de lassan ebédidő! Itt általában két opciónk is van: vagy maradunk a parton és a tengerparti étteremben fogyasztjuk el a minimalizált kínálatot, vagy felslattyogunk a main restaurantba, hogy a full ebédet élvezzük. Ha előbbi a választás, akkor sem maradunk éhen, frissensültek, tésztapult, kencék, gyros, saláták, hamburger, gyümölcs és természetesen italbár áll rendelkezésre. Az ízekre és fűszerekre nem lehet panasz, ennek pedig roppant egyszerű az oka: a törökök konyhakultúrája számos átfedést mutat a mi gasztrovilágunkkal. Ha azonban a főéttermet választjuk ebédünk elfogyasztására, akkor készüljünk a kánaánra. Előételek, külön pasta pult, ahol dedikált szakács készíti az általad választott tésztából és hozzávalókból az egytálételed. Nem is akárhogy: komoly kis látványkonyha-show kíséri az elkészítési folyamatot, tűzzel, nádi-hegedűvel. Külön tengeri herkentyűs pultok, frissensültek, csirke, marha, bárány, pulyka.
Ami a törökök egyik specialitása, az a sok kence, szósz, köret, izé. Amit külön edényekben, tálakon találunk, de a hozzárendelt cetliket nem. Szóval eléggé vakon állunk a tálak előtt, tanakodva, hogy akkor most mi micsoda. Aztán a pult oldalán megtaláljuk a listát, hogy melyik kence milyen fice.
Ami az ötcsillagos török hotelek egyik, talán legkimagaslóbb jellemzője, az a süteménykínálat. Előttem van, ahogy Tom Cruise próbál ellenállni ezeknek az elképesztően guszta és mesés színvilágú sütiknek, de hát ugye ez Mission:Impossible. A törökök tuti nem álltak sorban, amikor a mértékletességet osztogatták.
Ha az ember 7 napra megy, ebédeket és vacsikat számolva, 14 alkalmunk van végigkóstolni ezeket az édes darabokat. Spoiler: Nem elég a 14 alkalom. Na de ne szaladjunk a vacsihoz! A sütemények természetesen bővelkednek baklava-tálakban, epres, pisztáciás, csokis ízvilágú desszertkölteményekben, fahéjas rizspudingszeletben, banános kosárkákban és tiramisutortában. Nem volt nehéz nem észrevenni: a süteményes pultból van a legtöbb. A törökök büszkék a konyhájukra és ezt szeretik hangoztatni a felhozatalban.
Miután az ebéddel feltankoltunk, irány a tenger vagy valamelyik bár, ahol a koktél mellé, elé, után magunkhoz vehetünk egy fagyit is. Jégrém vagy fagylalt, mindkettő van. A pisztáciás jégkrém persze a legtöbb helyen alap. Ha pedig eleve úgy kérjük, hogy a török megfelelőjét használjuk (antep fistik), akkor a helyi munkaerő arcára rögtön szimpátiamosolyt csalunk. Most pár órás koktél-fagyi-koktél-koktél-snack etap jön. Apropó snack. Mivel a törökök előszeretettel tolják előre nemzeti ételeiket, így a snack time elmaradhatatlan szereplője a gözleme, vagyis magyarul valamiféle török palacsinta-tortilla-izé. A minimál összetevőjű tésztát (liszt, só, víz) abroszvékonyra gyúrják, majd igény szerint töltik (édes vagy sós) és összehajtás után szendvicsszerűen vágják, tálalják.
Lassan pedig elérkezünk a vacsorához. Jaj, már majd’ éhen halunk. Alig ettünk ma valamit. Mikor lesz már 18:30? És igen. Vacsoraidő. Mindaz, amit eddig a reggeliről, ebédről, a kettő közötti és utáni étkezésekről írtam, add össze és szorozd meg kettővel. Az a vacsora. Köszönöm a figyelmet. Ó, bárcsak ilyen egyszerű lenne. De akkor szembesülünk vele, hogy tematikus vacsorák vannak és minden este 1-1 világkonyha repertoárját készítik el, legalábbis belecsipegetve. Így aztán egész héten élvezhetjük a mediterrán, az ázsiai, vagy a mexikói konyhát, mindezt persze az alapkínálaton felül. A déli süteménykínálat is mintha szaporodott volna, újabb pultokat hoztak létre, újabb színekkel és ízekkel. Egész bárány tűz fölötti forgása, roskadozó rákrakomány, pörkölt és szószorgiák, több tucat szakács iparkodása, étterem menedzser kedves mosolya. De a legmenőbb élmény egy óriás bokszzsák volt, amit ketten helyeztek fel egy kampóra. Majd döbbenten szembesültünk a ténnyel: ez egy fagyigyros! Méghozzá vanília fagyigyros, amit ugyanúgy kell szeletelni, mint a belvárosi döneresnél. Abból a jó kis ragadós fagyiból készült, amit az utcai vicces fagyárusok is kínálnak, 2 méteres kanalukkal.
A vacsi végeztével aztán irány a specialty koktélos, akinél ciki Piña coladát kérni, mert ott csak komoly és látványos koktélkotyvasztás van, nem ám holmi himi-humi kavarás. Szürcsölöm a koktélt, ízlelem a különlegességet, de én csak a sütikre gondolok. Azokra, amik ott maradtak a pulton. Amiket nem hoztam el, nem kóstoltam meg, nem ettem meg. Szomorúan cammogok a főépület bárpultja felé, amikor hirtelen meglátom, hogy a bár mellett is van sütis pult, ami, le sem merem írni: éjjel-nappal nyitva van! Szomorúságom, mint a nyaralás előtti diétám, szertefoszlik és lelkesen kérek még három szeletet, mert hát hol van még a reggeli…
All inclusive alternatív életmóddal?
Ha feketén-fehéren kellene válaszolni, akkor annak, aki diétán, minimál koszton van, vagy az átlagnál egészségesebb életmódot folytat, annak nem az all inclusive a legjobb barátja. De ez így nem igaz. Ugyanis ha vega, vegán vagy egyszerűen csak alternatív étrendünk van, ugyanúgy megtaláljuk az ízlésünknek megfelelő repertoárt. Legyen szó növényi tejekről, salátákról, joghurtokról, magvakról, minimál kalóriájú sültekről. Persze ennek fényében „kár” kifizetni azt az összeget, amit ma egy UAI kóstál és nem kiélvezni a teljes választékot, de a szállodák igenis fel vannak készülve a tudatos(abb) táplálkozókra.
-large-2nRSrb.webp)
