Milyen ételek jutnak eszünkbe a török konyháról? Kebab, baklava (szigorúan a pisztáciás a legjobb…) és talán a török kávé. Na, de a gözleméről hallottál már? Mostanáig én sem. Sidében egy délutáni snackbár környékén kószálva futottam bele. Zseniális. Első ránézésre egy egyszerű, töltött lepénynek tűnik. Aztán amikor frissen, forrón a kezünkbe kerül a gözleme, rájövünk, hogy ennél azért jóval többről van szó.
Leheletvékony török lepény
A gözleme egy vékonyra nyújtott török lepény, amit különböző töltelékekkel pakolnak meg, félbehajtanak, majd egy nagy, enyhén domború fémlapon, a sacon sütnek készre. A tésztája pofonegyszerű: hagyományosan liszt, víz és só kerül bele, néha egy kevés olaj vagy élesztő is. A lényeg inkább a technika: a tésztagombócokat egészen papírvékonyra nyújtják, aztán jöhet rá a töltelék.
És itt kezdődik az igazán izgalmas rész: mehet bele spenót és sajt, darált hús, krumpli, különféle zöldfűszerek vagy ezek kombója. Mi Sidében a klasszikus, darált húsos verzióra csaptunk le. A sacon pár perc alatt foltosra pirult a tészta, a széle ropogott, belül pedig ott volt a sós, szaftos töltelék. Pont az a kaja, amiből azt mondjuk, csak pár falatot eszünk, aztán valahogy eltűnik az egész.
Honnan ered a gözleme?
A gözleme egyébként nem egy új keletű turista kaja. Anatólia vidéki konyhájából indult, ahol egyszerű, otthon is elérhető alapanyagokból sütötték a családnak. Innen jutott el a piacokra és az utcai árusokhoz, mára pedig az egyik legismertebb török street food lett. Szerintem pont ettől működik annyira: semmi túlgondolás, semmi fine dining, csak egy forró gözleme a nap utolsó csobbanásaira feltankolva. Hisz valahogy ki kell bírni még azt a két órát vacsoráig…
Nyitókép: Magnific
