A brit Observer tényfeltáró cikke szerint a világhírű Maldon tengeri sópelyhek előállításához Németországból importált kősót is felhasználnak. Ez azért érdekes, mert a prémium termék hírneve nagyrészt a hagyományos angliai sókészítésre és a helyi tengervízre épül. A gyártó nem tagadja a kősó használatát, de állítja, hogy a termék elnevezése és címkézése így is megfelelő.
Német kősó is kerül a híres angol tengeri sóba
A Maldon nem véletlenül népszerű a profi séfek és az otthon komolyabb szinten főzők körében. A különleges, piramis alakú sópelyhek roppanós állaguk miatt remekül mutatnak a kész ételeken, legyen szó egy szelet steakről, sült zöldségekről vagy akár egy csokis desszertről. A márka 1882 óta készít sót az angliai Essex megyében, és a hagyományos gyártási módszer fontos része a történetének.

Az Observer újságírói azonban utánajártak, mi történik valójában a gyártás során. A vizsgálat egyik kiindulópontja az volt, hogy a helyi lakosok német bányászati vállalat jelzésével ellátott sózsákokat láttak a gyárhoz érkezni. Kiderült, hogy a Maldon a német K+S vállalattól származó kősót is felhasználja.
A kősót a helyi sós vízhez adják, hogy töményebb sóoldatot kapjanak. Ezt aztán hagyományos, nyitott medencékben melegítik, a víz elpárolog, és kialakulnak a Maldonra jellemző sópelyhek. Vagyis a termék nem kizárólag a helyben begyűjtött tengervízből készül.

A gyártó szerint nincs szó megtévesztésről
A Maldon elismerte, hogy a gyártás során kősót is használnak, de hangsúlyozta, hogy ez nem új eljárás. A vállalat szerint az úgynevezett salt-on-salt módszer több mint 130 éve része a sókészítésnek. A cég azzal is érvel, hogy a kősó valójában ősi tengerek elpárolgásából keletkezett, ezért maga is tengeri eredetű. Álláspontjuk szerint a késztermék továbbra is jogszerűen nevezhető tengeri sónak, és megfelel az élelmiszer-biztonsági, valamint a címkézési előírásoknak. A Maldon honlapján ugyan szerepel, hogy a tengervízhez további sót is adnak a gyártás során, arról azonban nem írnak, hogy ez Németországból importált kősó.
Fontos tisztázni, hogy a vizsgálat nem azt állítja, hogy a Maldon-só fogyasztásra alkalmatlan lenne, és a jellegzetes ízét vagy állagát sem kérdőjelezi meg. A kérdés sokkal inkább az, hogy a vásárlók pontosan tudták-e, miért fizetnek prémium árat. A Maldon ugyanis nem egyszerűen sóként, hanem különleges eredetű, hagyományos módszerrel készülő termékként vált ismertté. A mostani ügy pedig éppen arra világít rá, hogy egy ilyen terméknél a gyártás részletei legalább annyira fontosak lehetnek a vásárlóknak, mint maga a végeredmény.
Nyitókép: Street Kitchen/AI által generálva











