-N5T4oL.webp)
Harminc évnyi Rosenstein – családi történet a Mosonyi utcában
Rosenstein Tibor 1990-ben költözött be a Mosonyi utcai, apró egykori kürtőskalácsos üzletbe, ahol megnyitotta a talponálló Kürtös Ételbárt. Mindössze hat évvel később, 1996-ban a hely már Rosenstein Vendéglőként működött tovább, és a folyamatosan növekvő népszerűségnek köszönhetően egyre bővült. A kezdeti években a híres szalontüdőért és pacalért hosszú sorok kígyóztak az utcán, a kis hely pedig gyorsan legendává vált a budapesti ínyencek körében.
Ma már fia, Rosenstein Róbert irányítja a mindennapi működést, de Tibor bácsi a háttérből továbbra is aktívan részt vesz a beszerzésekben. Emellett őrzi a konyha szellemiségét, hogy a család több mint három évtizedes receptjei és értékei változatlanul éljenek tovább. A Rosenstein Vendéglő nemcsak egy étterem, hanem igazi családi vállalkozás, ahol a nagymamák receptjei ma is meghatározóak. Hollywoodi sztárok és helyiek egyaránt rajonganak érte, sokan pedig évtizedek óta törzsvendégként járnak vissza, és újra meg újra ugyanazokat a ikonikus fogásokat rendelik az étlapról.
Miket kóstoltunk?
Az előételek között rögtön a ház klasszikusai érkeztek. A legendás zsidó tojás mellett a ropogós tepertő, a könnyed hollandi mártással kínált fehér spárga és a szánkban szinte szétolvadó, ropogós héjú kenyérre kent krémes máj is szépen megmutatta, miben erős a Rosenstein: az egyszerű, de precízen elkészített hagyományos ízeket sallangok nélkül, tökéletesen hozzák.
A főételek terén is erős volt a felhozatal. A ház ikonikus fogásai közül természetesen megkóstoltuk a szalontüdőt, ami krémes, bársonyos, klasszikus változatban került elénk, és teljesen érthető, miért a törzsvendégek egyik kedvence évtizedek óta. A sólet is megérdemli a figyelmet, hiszen a nyitás óta meghatározó fogása a vendéglőnek: füstös, gazdag, tartalmas étel, amit sokan máig a város egyik legjobbjaként emlegetnek. Az asztalra került rántott bárányborda is, ami szintén jól mutatta, hogy a Rosenstein magabiztosan nyúl a klasszikus fogásokhoz.
Szerencsére a konyha nem csak a nehéz, húsos ételekről szól. Könnyedebb fogások közül is van mit választani: ilyen például a jó adag tejföllel kínált töltött káposzta, vagy a rusztikusabb, intenzíven füstös sült padlizsán is. Az édesszájúaknak jó hír, hogy a desszerteket Timi, Róbert felesége készíti, a házi sütemények pedig ugyanúgy hozzátartoznak a Rosenstein-hagyományhoz, mint a sós fogások. A flódni tényleg kötelező kör: ha erre sodor az utad, ezt semmiképp se hagyd ki.
Rosenstein Deli és saját termékek
A vendéglő mellett működő Rosenstein Deliben a ház saját termékeit is meg lehet vásárolni: házi lekvárokat, borokat, söröket, savanyúságokat és más finomságokat. Külön említést érdemel a saját pörkölésű kávéjuk, ami kifejezetten komfortzónás darab. Nem túl savas, nem is karcos, olaszos ízvilág, inkább a kiegyensúlyozott, barátságos ízjegyek jellemzik. Pont olyan, amit jólesik ráérősen elkortyolni egy Rosenstein-féle ebéd után.
Új korszak: felújítás és megújulás
A jubileumi év nemcsak az ünneplésről szól a Rosensteinben, hanem a megújulásról is. A vendéglő a közeljövőben (várhatóan nyáron) egy rövid időre bezár, hogy átalakítsák a belső teret. A cél egy modernebb, de továbbra is otthonos és vendégbarát környezet kialakítása, amely a fiatalabb generációk számára is vonzó, miközben a régi törzsvendégek is ugyanúgy otthon érezhetik magukat benne. A konyha és az étlap is finomhangoláson esik át: a klasszikusok természetesen maradnak, de várhatóan kortársabb irányok is megjelennek majd.
Miért érdemes a Rosensteinbe menni?
Mert ide nemcsak enni ül be az ember, hanem egy olyan helyre érkezik, ahol az ízek, a családi háttér és a vendégszeretet együtt adják az élményt. Házias fogások, precíz kivitelezés és egy olyan vendéglő, ahol tényleg fontos, hogy jól érezd magad. Akár egy kiadós ebédre, akár egy különlegesebb alkalomra keresel helyet, a Rosenstein ritkán okoz csalódást.
Ha eddig még nem jártál náluk, érdemes betervezni egy látogatást – a megújulás után pedig várhatóan még vonzóbb környezetben fogadják majd a vendégeket.
