Mivel borzalmas emlékeim kötődnek a kemény, száraz, édes tejberizshez, és nálunk otthon amúgy sem volt divat ez az étel, így én soha nem is ettem a menzás korszakom után. Az egyik gyerekem azonban történetesen eléggé szereti, így az ő kedvéért kezdtem újra kísérletezni vele. A krémes tejberizs készítése nagy kihívás volt, de jelentem: a végére én is megszerettem, bár ehhez az is kellett, hogy elhagyjam a tetejéről a kakaót. Véleményem szerint ugyanis a tejberizs és a kakaó egyáltalán nem összeillő páros, sokkal finomabb ez a desszert valami savanykás gyümölccsel.
A tejberizs készítése az alapokon múlik
Nézzük azonban a legfontosabb kérdést: mitől lesz igazán krémes a tejberizs, és miért volt olyan rossz a menzán? Hát leginkább azért, mert valószínűleg nem tejben főzték, inkább egy kis tejjel hígított vízben, aztán jó sokáig állni hagyták. A tejberizs számára fontos, hogy zsíros folyadékban főjön, ezért minél zsírosabb tejet használj hozzá! Minimum 2,8 százalékos, de akár 3,5 százalékos zsírtartalmú tej is jöhet. Sőt, ha alacsonyabb a tej zsírtartalma, akár dúsíthatod is egy kis tejszínnel. Nem árt azonban bele egy pici víz sem, mert így jobban megpuhul a rizs. Való igaz, hogy így nem lesz túl diétás, de hát a tejberizsről eddig sem gondolta senki, hogy fogyókúrás kaja lenne. 😀
A krémesség másik biztosítéka a magas keményítőtartalmú rizs. Én éppen ezért a tejberizshez egész egyszerűen sushirizst használok, ennek a legmagasabb ugyanis a keményítőtartalma. Ha ez nincs otthon, akkor jöhet a rizottórizs is. Nagyon kellemes, diós aromája miatt sokan használnak jázminrizst a tejberizshez, ez valóban hozzáad az ízéhez, de szerintem a tökéletes, krémes textúrához a sushi- és rizottórizs a legjobb.
A türelem krémes tejberizst terem
Ezen kívül is lehet még fokozni a krémességet: ha nem riadsz vissza a kísérletezésről, akkor tehetsz a tejbe egy kis tojássárgáját, mint a madártej esetében, vagy keverhetsz a kész tejberizshez egy kis mascarponét vagy sűrített tejet, sőt vajat is. De talán mindezeknél is fontosabb a főzési technika, és a türelem. A tejberizst pontosan úgy érdemes főzni, mint a rizottót: folyamatosan, lassan kevergetve. Ennek két oka is van. Egyrészt a tej nagyon gyorsan leég, ezért állandóan kevergetni kell, másrészt így oldódik ki legjobban keményítő a rizsből, és ettől kap a tejberizs krémes állagot. Éppen ezért a sushirizst nem is kell olyan alaposan kimosni, mint a sushi esetében.
Csakúgy, mint a tejbegríznél, tejberizs készítése esetén is fontos, hogy akkor állítsuk meg a főzést, amikor még kissé levesesnek tűnik, hiszen meg fogja még szívni magát a rizst – ettől lesz jó puha. A kész tejberizs aztán sokféleképpen fogyasztható, frissen ízlés szerint kakaóval vagy fahéjjal, a maradékot én kicsi befőttesüvegbe teszem, a tetejét pedig friss gyümölccsel vagy epersziruppal ízesítem. A hűtőben napokig eláll és isteni krémes desszert, vagy akár reggeli lesz belőle!
