5+1apróhétköznapitrükk,amitőlaválogatósgyerekisszívesebbeneszik

A jó hír az, hogy a válogatósság legyőzéséhez nem kell külön főzni, trükkös recepteket keresni vagy minden falatot alkudozással célba juttatni. Néhány tudatos változtatás – főként a tálalás és a kínálás módjában – látványosan növelheti az elfogyasztott mennyiséget. Sokszor úgy, hogy közben maga a gyerek sem érzi azt, hogy bármit ráerőltettek.

A külön tálalás fél siker

A válogatós gyerekek egyik leggyakoribb ellenérzése az, amikor az étel „egyben van”. A szósz mindent beterít, a köret hozzáér a húshoz, az állagok keverednek. Ilyenkor nem az íz a probléma, hanem a látvány. Érdemes az ételt elemeire bontva tálalni: külön legyen a hús, külön a köret, külön a szósz. Így egy új alapanyag is sokkal inkább lehetőség lesz, nem pedig elvárás.

A döntés joga rengeteget számít

A gyerekek sokkal nagyobb eséllyel esznek meg valamit, ha maguk dönthetnek az adagjukról. Az ételek kerüljenek külön tálakba, és hadd szedjen magának – akár egészen keveset.

Ez a szemlélet jelenik meg az iskolai közétkeztetésben a Szupermenza szabadszedéses rendszerében. A tapasztalatok szerint a gyerekek bátrabban kóstolnak, ha nincs kötelező adag, és amit saját döntéssel tesznek a tányérjukra, azt nagyobb eséllyel meg is eszik. A szabadszedéses rendszer azért is szuper, mert ha szülőként eddig macerás volt átgondolni, mit egyen a gyerek a menzán hetek múlva – ezzel már nem lesz gondod, hiszen a gyereked döntheti el. Ráadásul ott, és akkor, az aznapi választékos kínálatból, mikből szeretne enni. De akkor is jól fog jönni, ha szereted átbeszélni a kicsivel az étkezéseket: javasolhatsz, mesélhetsz neki egy-egy ételről, aztán hazaérve a gyereked elmesélheti, mit kóstolt meg.

Kínálj!

A Kérsz?” kérdés sokszor túl nagy felelősséget rak egy válogatós gyerekre. Ilyenkor gyakran reflexből mond nemet, akkor is, ha egyébként nem lenne baja az étellel. Hatékonyabb, ha az új falat egyszerűen megjelenik a tányéron, és elég egy semleges mondat: „Ide tettem, ha van kedved megkóstolni. Ha nem ízlik, nem kell megenned.” De arra ügyeljünk, hogy valóban egy falat legyen, és ne egy halom – a tál viszont, amiből szedhet repetát, legyen elérhető közelségben. Így az új ételhez nem kapcsolódik elvárás, kérés, nem lesz vitaindító, pusztán egy lehetőség – és éppen emiatt gyakran működik.

Az új étel maradjon mellékszereplő

Alapszabály, hogy az ismeretlen étel ne kerüljön a tányér közepére. Egy egész adag új fogás sok gyereknél automatikus elutasítást vált ki. A működő megoldás az, ha a tányér nagy része az egyik kedvenc, és mellé kerül egy kis adag az új ételből. Nincs kockázat: ha nem ízlik, nem marad éhes, ha viszont örömmel fogyasztja, az azonnali sikerélmény. Fontos, hogy ne csináljunk nagy ügyet belőle, és ne hangsúlyozzuk sokszor, hogy „most valami újat próbálunk”.

Ugyanaz az étel, más formában

Az elutasítás nem végleges döntés. Sok gyerek nem az alapanyagot, hanem az állagot vagy a formát utasítja el. A főtt zöldség lehet nyersen csíkokra vágva, a hús kerülhet szendvicsbe vagy apróra szeletelve, a köret pedig kisebb adagokban, nem nagy halomban. Nem feltétlen új ételt kell kitalálni, sokszor elég csak másképp kínálni a meglévőt.

+1 Ne csinálj nagy ügyet az evésből

Minél nagyobb ügyet csinálunk az evésből, annál nehezebbé válik a folyamat. A falatok számolása, a jutalmazás, az alkudozás vagy a folyamatos megjegyzések könnyen feszültséget teremtenek.

Ha viszont az evés csak úgy megtörténik – nyugodt tempóban, beszélgetéssel, elvárások nélkül –, látva azt, hogy mi is jóízűen falatozunk mellettük, a gyerekek gyakran többet esznek. Az étkezés ilyenkor nem feladat, hanem a nap természetes része lesz.

Nyitókép: Freepik