Nyilván magamtól is tudom, hogy milyen sokféle kávé létezik, nemrég azonban Bécsben járva egy vicces rajz segített még inkább elmélyedni témában. A bécsi Aida cukrászdában – ami inkább egy hagyományos retró vonalat képvisel, de mint ilyet a turisták meglehetősen kedvelik – viccesen szembesültem azzal, hogy ott nem lehet csak úgy kérni egy kávét. 24-féle kávét készítenek ugyanis – és ebből csak nyolcat hívnak olasz kávénak, 16-ot pedig kifejezetten bécsi kávékülönlegességként tartanak számon. Amivel nyilván azt is mondják: a bécsiek bizony jobban értenek a kávézáshoz, mint az olaszok.

Én, mondjuk, nem ragadtatnám magam ilyen merész kijelentésre – sőt állítólag már Bécsben is több olasz kávé fogy, mint bécsi. Jómagam nem vagyok a bécsi kávé nagy rajongója, de aki szereti a habos-babos mindenféle különlegességeket, annak igazi csemegét kínál például az Aida is. Ami ráadásul még egészen visszafogott a témában, hiszen összesen egyébként állítólag több mint 40-féle kávékülönlegesség létezik. Ezek nagy része tejes és/vagy ízesített, a bécsiek ugyanis a tejeskávé nagymesterei. A kávét is máshogy pörkölik, mint az olaszok, világosabbra, kissé citrusosabbra, ami véleményem szerint a tejhez kevésbé passzol, mint a sötét pörkölés. És bár elsőre nem tűnik jelentősnek, más a kávé felszolgálási módja is: az olaszok nagy, vastag falú csészéből isszák a kávét, ami számomra sokkal kellemesebb, mint a bécsiek vékony falú, díszes csészéi, amik hamar átmelegednek. Na de akkor nézzük, mit is főznek nekünk Bécsben!

Melange, az igazi bécsi kávé
A legnépszerűbb és legismertebb a bécsi melange, amelyet először 1830 körül kínáltak. Ez egy eszpresszó, de nagyobb csészében, forró tejjel, a tetején tejhabbal, illetve egyes változatok szerint tejszínhabbal. Ez utóbbi Franziskaner névre hallgat. A melange tehát nem kapucsínó, hiszen utóbbi tetejére csak habosított tej kerül, forró tej nem. Magyarországon a bécsi melange-t gyakran mézzel készítik, ez azonban már a magyarosított változat, az eredetiben nincs méz.

Mokka (vagy kleiner Schwarzer)
A sima eszpresszót a bécsiek mokkának hívják, ennek aztán szintén nagyon sok változata ismert: szimpla, dupla és főleg tejszínhabos, amiért az osztrákok különösen rajonganak. A tejszínhabos mokka hivatalos neve az Einspänner.

Kapuziner
A bécsiek büszkesége: egy mokka, azaz eszpresszókávé néhány csepp tejszínnel, ami aranybarnára színezi a kávét. Más változatokban tejszínhabbal készül, aminek a tetejére még csokoládéreszelék is kerül. Nevét onnan kapta, hogy a kávé színe hasonlít a kapucinus szerzetesrend barna ruhájára. Nem azonos az olasz kapucsínóval, ami (mint már említettük) kizárólag gőzölt tejjel készül.
Maria Theresia
Ez is alkoholos, csak éppen narancslikőrrel készül. Ja, és persze tejszínhabbal! El sem tudom képzelni, milyen lehet, még sosem mertem megkóstolni. Ha valaki ivott már ilyet, referáljon! :) Az Aidában egyébként ezt a változatot Biedermeiernek hívják, hogy még jobban megkavarják szegény turistákat.

Fiaker
A hajdanvolt kocsihajtók kedvence a fiaker, ami rumos kávét jelöl, bár egyes helyeken cseresznyepálinka kerül bele. Mondjuk, a biztonság kedvéért tejszínhabot azért erre is tesznek, meg egy szem rumos meggyet a tetejére.
Mozart-kávé
Egy igazán összetett alkotás, ami a forró csoki, a kávé és a csokis-alkoholos likőr keveréke az elmaradhatatlan tejszínhabbal.
Bécsi jegeskávé
Fincsi tejeskávé két gombóc vaníliafagyival üvegpohárban. És igen, erről sem hiányozhat a tejszínhab.

Hosszú kávé (Verlängerter)
Végre valami, ami ugyanaz, mint nálunk: egy hosszú lére eresztett presszókávé. Figyelem: tej nélkül!











