A belvárosi GRK’s Greek Kitchen évek óta azon dolgozik, hogy ezen változtasson. Olyannyira, hogy náluk még a név sem gyros: yeeros kerül a táblára és a pitába is. A különbség elsőre talán apróságnak tűnik, de jól mutatja, mennyire fontos számukra az autentikus görög vonal. A hely ráadásul nem ismeretlen számunkra, évekkel ezelőtt már jártunk náluk, 2024-ben pedig a Street Kitchen Guide legjobb street food kategóriájában a második helyet szerezték meg. Azóta viszont sok minden változott. Az eredeti üzletet rég kinőtték, így idén nyáron végre nagyobbra cserélték a helyet. Igaz, nem kellett messzire költözniük, nagyjából húsz méterrel arrébb találtak új otthonra a Hegedűs Gyula utcában.
Az új üzlet egy szuterénhelyiségben kapott helyet, ami a korábbi aprócska vendégtérhez képest hatalmas előrelépés. Itt nem kell azon aggódni, hogy egy négyfős társaság érkezése logisztikai kihívást jelent a személyzetnek, bőven jut hely nagyobb baráti köröknek is. A pörgés folyamatos, az asztalok gyorsan cserélődnek, az étlap pedig időközben jóval hosszabb lett annál, mint amit egy átlagos gyrosozótól várnánk.
A GRK’s titka még mindig a klasszikusokban rejlik
A legtöbben továbbra is a klasszikusok miatt érkeznek. A yeeros pita verzióban a jól megpirult, görögös fűszerezésű csirkehús viszi a prímet. Szerencsére nem az a fajta, amit addig pácoltak és fűszereztek, amíg minden falat ugyanazt az intenzív grillfűszer-keverékes ízt hozza. Itt hagyják érvényesülni a húst, a fűszerezés inkább támogatja, mint elnyomja azt. Ehhez jön a sűrű, krémes tzatziki, amelyhez a joghurt egyenesen Görögországból érkezik. A különbség már az első falatnál érezhető: nincs vizes állag, nincs savanykás mellékíz, helyette telt, lágy és kifejezetten gazdag krémességet kapunk. Nem véletlenül mesélték a tulajdonosok, Giovantsi Rita és fia, Giovantsis Jorgos, hogy az alapanyagok jelentős része görög beszállítóktól érkezik. Egyébként az igazi görög yeeros hagyományosan sertéshúsból készül, a magyar vendégek viszont továbbra is egyértelműen a csirkére szavaznak, így ez maradt a kínálat központi eleme is.
Természetesen a sertéshúsos tál is megér egy próbát, főleg annak, aki kíváncsi arra, milyen közelebb kerülni az eredeti görög vonalhoz. A hús szaftos marad, szépen átjárják a fűszerek, de itt sem esnek túlzásba: a karakteres, enyhén füstös ízek mellett a sertés saját íze is bőven érvényesülni tud. A tálas verzió jól mutatja a görög szemléletet: itt nem a saláta próbálja kitölteni a doboz felét. A hangsúly a húson és a sült krumplin van, a zöldség inkább kísérőszereplő.
Jóval szélesebb lett az étlap
A vegetáriánus kínálat sem áll meg a kötelező falafelnél. Kérhető például répás-cukkinis fasírttal készülő pita és tál is, amely kívül kellemesen ropogós, belül pedig meglepően krémes marad. Olyan opció, amit nem csak kényszerből rendel az ember, mert éppen nincs húsmentes alternatíva.
A tengeri vonal szintén erősebb, mint amit ebben a kategóriában megszoktunk. Van rántott rákfarok, garnélanyárs és tintahal is, utóbbit ráadásul helyben dolgozzák fel, helyben forgatják lisztbe, és csak ezután kerül az olajba. Az eredmény jóval rusztikusabb, karakteresebb panír és frissebb végeredmény, mint amit a legtöbb gyorséttermi verzió tud.
Az egyik legizgalmasabb újdonság a smashed pita: két nagyobb méretű pitát sütnek össze úgy, hogy közéjük kerül a hús, a zöldségek és a szószok, az eredmény pedig valahol félúton van egy klasszikus pita és egy brutálisan megpakolt street food szendvics között. Egyébként felkerült az étlapra a crispy csirke is, szóval az a fajta hely lett a GRK’s, ahol az első látogatáskor könnyű elveszni az kínálatban.
Ez a GRK’s étlapjának különlegesebb fejezete
A klasszikus pita és a tál tehát szinte tankönyvi darabok, ezek mutatják meg legjobban, miről szól a hely. Ha viszont valaki már túl van az alapokon, érdemes tovább kalandozni az étlapon. A loukano pita például egy szaftos, intenzíven fűszerezett, enyhén csípős görög kolbásszal készül, amelyhez fokhagymás pita társul. Sokkal robusztusabb és karakteresebb ízvilág, mint a klasszik yeerosé. Az anatólia pita pedig szinte külön kategória. A kemencében sült, vastagabb, rusztikus pita megtelik sajttal, zöldségekkel és természetesen hússal is, az egész inkább emlékeztet egy görög és török street food szerelemgyerekére, mint hagyományos gyrosra.
Az italok terén is látszik, hogy a költözéssel együtt magasabb fokozatba kapcsoltak. Készülnek házi limonádék, amelyeket palackozva is meg lehet vásárolni, így elvitelre is praktikus választásnak bizonyulnak. A kínálatban görög borok, koktélok és újratölthető üdítők is helyet kaptak. Nekünk az epervelővel készülő limonádé vitte a prímet, ami kellemesen gyümölcsös volt anélkül, hogy átcsúszott volna a szirupos kategóriába.
Desszertből egyértelműen a ravani a kötelező kör. A nagymama receptje alapján készülő, enyhén citrusos, cukorsziruppal átitatott grízes sütemény első ránézésre ártatlan darabnak tűnik, aztán néhány falat után kiderül, hogy valójában egy rendkívül veszélyes édességről van szó. Nem annyira nehéz, mégis tömény és elképesztően addiktív egyszerre.
És igen, létezik az egykilós pita is
Állítólag kifejezetten népszerű tétel, bár számomra inkább egy kisebb család vagy egy éhes társaság közös projektjének tűnik, mint egyéni vállalásnak. A gigantikus pita nagyjából 40 deka hússal készül, de a GRK’s-ban egyébként sem a mérlegen múlik a dolog: a konyhán nem grammra adagolják a hozzávalókat, inkább rutinból és érzésre dolgoznak. A cél egyszerűen az, hogy senki ne úgy álljon fel az asztaltól, hogy maradt volna még hely egy gyors hazafelé bekapott szendvicsnek. Ár-érték arányban kétségtelenül erős ajánlat, viszont fizikai kihívásként sem utolsó: nagyjából lehetetlen úgy megemelni, hogy valami ne próbáljon megszökni belőle valamelyik irányba.
Egy kis Mykonos a belvárosban
A GRK’s nem akarja újraértelmezni a görög street foodot, egyszerűen csak igyekszik a lehető legjobb formájában megmutatni azt. Az új helyen ráadásul már nemcsak az ételekben jelenik meg ez a szemlélet. A fehér-kék részletek, a mediterrán hangulatú belső tér és az apró dekorációk mind azt az érzést próbálják megidézni, amikor az ember egy nyaralás alatt valahol egy görög szigeten ül be ebédelni. A tulajdonosok szerint a cél kifejezetten a mykonosi hangulat megteremtése volt.
A GRK’s ezért ma már sokkal inkább egy olyan hely, ahol simán elidőzik az ember egy frappé vagy limonádé mellett és nem csak beszalad egy gyors pitára. Persze erre is tökéletesen működik, de az új térrel és a kibővült kínálattal láthatóan már többet szeretnének adni ennél.
