Nem tudom, feltűnt-e már nektek, hogy a karácsonyi fűszerek szinte kivétel nélkül Ázsiából érkeztek hozzánk. A mézeskalács tipikus fűszerei a szerecsendió, a gyömbér, a szegfűszeg és a fahéj mind olyan növények, amelyek a mi éghajlatunkon nem teremnek meg. Ennek persze izgalmas története van, nem véletlen, hogy a mézeskalács lett az egyik legfontosabb karácsonyi süteményünk! A karácsony ugyanis mindig a drága, nehezebben elérhető ételekről és alapanyagokról szólt, ilyen volt a régi időkben (főleg cukor híján) a méz is. De nemcsak a méz volt drága és nehezen elérhető, hanem a keletről érkező aromás fűszerek is. Így alakult ki, hogy karácsonyi süteményeink ma is gyakran sok keleti fűszert tartalmaznak. Vizsgáljuk meg most őket közelebbről!
Karácsonyi fűszerek: a fahéj
Valóban a fának a héja, de ez a fűszer csak néhány, Ázsiában őshonos fa héjának a neve. Kifejezetten a cinnamomum nemzetségbe tartozó fa ágairól származó kérget nevezik fahéjnak, így az angol neve (cinnamon) jobban leírja a fűszer nevét. Ez a fa többnyire Kínában vagy Ceylonban terem. Nehezítés persze, hogy nem minden cinnamomum fa kérge fahéj, nem mindegyik fa kérge tartalmazza ugyanis azt a jellegzetes, csípős aromát, amiről ez a fűszer ismert.
Már az ókorban is keresett és nagyon drága fűszer volt, persze a fűszerkereskedők meg is tettek mindent, hogy magasan tartsák az árát. Azt rebesgették, hogy ez a különleges fűszer csak olyan eldugott mocsarakban terem, ahol óriás denevérek őrzik. A fahéj remekül édesíti a fűszereket, ugyanakkor az íze kissé csípős is (főleg a kínai fajtának), éppen ezért ad pikáns ízt a sütiknek. A fahéjat sokáig orvosságként csodálták, de már a magyar konyha is viszonylag hamar, a 15. században elkezdte használni, majd fokozatosan egyre szélesebb körben lett népszerű.
A mézeskalács és az almás lepény elképzelhetetlen fahéj nélkül, de a kínai és az arab világban csípőssége miatt húsokhoz is használják. Érdemes kísérletezni vele!
A gyömbér
A fahéjhoz hasonlóan ennek is erős az aromája és csíp, ami a karácsonyi fűszerek jellegzetessége. Bár édes íze nincs, mégis hasonlóan népszerű ízesítője a süteményeknek. Mézeskalács elképzelhetetlen gyömbér nélkül. A közönséges gyömbér gyökerét már Kr. e. 500-ban is gyógynövénynek, illetve fűszernek használták. Ami azért is figyelemreméltó, mert a gyömbér teljes egészében az emberi nemesítésnek köszönhető kultúrnövény. Európába persze jóval később jutott el, de az egyik első ázsiai fűszernövény volt, ami itt megjelent. A gyömbér rendkívül népszerű, több mint négymillió tonnát termesztenek belőle évente, de ez valószínűleg emésztésre gyakorolt jótékony hatásának is köszönhető. Az ázsiai konyha alapvető fűszere, de a világ többi részén is nagyon közkedvelt, sőt Magyarországon a pirospaprika elterjedése előtt az egyik legfontosabb fűszer volt, amit húsokhoz is gyakran használtak. A gyömbér egyébként meglepő módon a kurkuma rokona.
A szerecsendió
Neve félrevezető, hiszen egyáltalán semmi köze nincs a dióhoz. Indonéziából, azon belül is a Maluku-szigetekről (régebbi nevén Fűszer-szigetekről) származik. Ez is csípős aromájáról ismert, nem árt vele csínján bánni, mert tényleg erős íze van, csak egy leheletnyit kell belőle az ételbe vagy a süteménybe reszelni. Hangsúlyozom, hogy reszelni! Szerecsendióból, ha lehet, ne őrölt változatot vegyetek, mert kevésbé intenzív az íze és hamar elillan az aromája. Korántsem csak karácsonyi sütihez használható, hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, krumplis ételek, hús- és halételek remek ízesítője.
A csillagánizs
Természetesen ez a fűszer is Ázsiából származik, eredetileg Vietnámban őshonos, és kifejezetten a magas hegyeket kedveli, még 2000 méteres magasság fölött is vígan megterem. A csillagánizsnak is erős, de jóval édeskésebb íze van, mint az előbb felsorolt fűszereknek, de ez inkább csak akkor igaz, ha összetörjük. Egészben nyugodtan belefőzheted mártásokba, italokba, kompótba. A fahéj és a szegfűszeg mellett a csillagánizs is tagja a híres kínai ötfűszer-keveréknek. Nagyon szép, dekoratív fűszer, így mézeskalács vagy adventi koszorú díszítésére is használhatod.
A szegfűszeg
Ennek a fűszernek a története igen érdekes, egyedül egy Indonéziában található szigeten, a Maluku-szigeteken őshonos, ugyanis sokáig nem is nagyon használták máshol. Annyira ritkának számított, hogy egy időben ez volt a legdrágább fűszer Európában, sőt komoly büntetés járt annak, aki kicsempészte a szigetről. Mivel a trópusi meleget kedveli, ma már Afrikában is termesztik. A szegfűszeget a fa virágának a bimbóiból készítik: napon szárítják, amíg meg nem sötétedik. Mondanom sem kell, hogy a sütemények mellett ez is nagyon jól illik a húsos ételekhez, sőt a sütőtököt is érdemes szegfűszeggel megszórni! Emellett természetesen a forralt bor legfontosabb alkotóeleme.
