Miközben egy padon ülünk Szeged belvárosában, Zsolt egyszer csak egy fára mutat. Megmutatja a leveleit, az ágak szerkezetét, majd azt is, hogyan mozognak a szélben. Addig fel sem tűnt, hogy mennyiféle fa vesz minket körül, és az sem, hogy mennyire más hangot adnak ki, amikor megmozdulnak az ágak. Zsolt tulajdonképpen nem csinál semmi különöset: csak megmutatja azt, ami mindig is ott volt körülöttünk. Mégis egészen más szemmel nézek körül utána.
Talán éppen ez a Kertészkedés minden szezonra egyik legfontosabb üzenete: nem feltétlenül kell messzire mennünk ahhoz, hogy kapcsolódjunk a természethez. Néha elég lenne csak felnézni.
Irodai munkától jutott több mint száz fáig Mészáros Zsolt
Zsolt kacifántos úton jutott el a kertészkedésig. Pénzügyi területen kezdett dolgozni, de nem érezte magát igazán jól az irodai világban. A munkaszünetekben állandóan kijárt a kertbe, és a növényeket figyelte, élvezte a friss levegőt.
A kertészkedést autodidakta módon sajátította el, könyvekből és a természetet járva, valamint az erkélyeken lévő növények gondozásából tanulva. Gyerekként sokszor csodabogárnak tartották azért, mert másképp érdekelte a környezete, mint a többieket. Ma már éppen ez a különcség az egyik legnagyobb erőssége.
A Kertészkedés minden szezonra Facebook-oldalt eredetileg egészen más céllal hozta létre. Szerette volna megmutatni, hogy ért a kertészethez, hiszen kertészeti végzettség nélkül nem igazán kapott lehetőséget a szakmában. A referencia azonban egészen mássá alakult: másfél év alatt egy több ezer fős közösség épült köré.
Harminc emberrel kezdődött, ma már százak mennek a sétákra
A közösségi oldal után hamarosan megszülettek a természetjáró séták is. Szegeden indultak, és az első alkalmon körülbelül harmincan vettek részt, majd egy évvel később a legutóbbi ligeti sétán már 130 ember gyűlt össze.
Zsolt szerényen megjegyzi, hogy ő nem csinál semmi érdekeset vagy látványosat: „Semmivel sem mutatok nekik többet, mint ahogy a környezetben vagyunk, és egy hétköznapon sétálunk. Nincs tűzijáték vagy rakétashow, itt vagyunk egy természetes környezetben, és kész” – mondja.
A résztvevők visszajelzései szerint nemcsak néhány új növénynevet visznek haza, hanem tapasztalatokat szereznek, és a séták után sokan egészen másképp néznek és nyúlnak a saját kertjükben álló fákhoz is. Az emberek újra tudnak kapcsolódni a környezetükkel, a természettel. Valamint a növények fejlődésében és megfigyelésében lévő mögöttes tartalom is sokszor kisegíti őket egy mélyebb időszakból.
A telefon képernyőjéről felfelé
Zsoltot nem kizárólag a kertészkedés miatt keresik. Sokan a gondolatai, a nyugalma és a miatt a szemlélet miatt követik, amit képvisel. A videói között találunk konkrét kertészeti segítséget, de a természethez való kapcsolódás legalább ilyen fontos része annak, amit átad.
Szerinte a mai, felgyorsult világban egyszerűen elfelejtettünk figyelni. „Azt hisszük, hogy egy fa olyan, mint egy villanyoszlop. Pedig ha leülünk egy padra és figyelünk, rájövünk, hogy sokkal több annál, és nem lesz unalmas a világ.” Meg lehet hallani a levelek csörgését, a szél mélyebb morajlását, észre lehet venni az árnyékokat, az illatokat, a különbséget két fa mozgása között. Tulajdonképpen csak annyit kellene tennünk, hogy a telefon képernyőjéről egy kicsit feljebb irányítjuk a figyelmünket.
De a kertészkedési tippek miatt is igen közkedvelt. A leander dugványozásáról szóló videója például már közel kétmillió megtekintésnél jár, de volt olyan középiskolás is, aki arról számolt be neki, hogy a videói sokat segítettek a felvételijén. Sokszor azt a visszajelzést kapja, hogy bátorságot ad a kertészkedés elkezdéséhez.
@zsolt1125 Leander dugványozás.🌿🪴 #fyp #nature #gardening #flowers #plants ♬ original sound - relaxingmusicsong0 - user91587537760
Ősszel sem áll meg a kert
Mészáros Zsolt szerint tévhit, hogy ősszel már nincs mit csinálni a kertben. Amíg az ásó be tud csúszni a földbe, bátran lehet ültetni, akár fákat és facsemetéket is. Az átültetéssel azonban érdemes óvatosabbnak lenni: azt akkor célszerű elvégezni, amikor a növény már elhullajtotta a leveleit, és az igazán nagy, öt évnél idősebb növények átültetése már nem feltétlenül jó ötlet.
Az őszi avart pedig nem kell mindenáron összegereblyézni. Az erdőben sincs senki, aki seprűvel járja a fákat: a lehullott levelek természetes módon takarják a talajt, és számos élőlénynek biztosítanak életteret és táplálékot. A kertünkben sem feltétlenül a tökéletesen tiszta, csupasz föld a természetes állapot.
„A lombhullató fák nem azért hullajtják el lombkoronájukat, hogy a téli pihenő időszak előtt nekünk munkát adjanak, hanem hogy maguk alatt takarják a talajt, talajlakó élőlényeknek adjanak táplálékot” – jegyzi meg mosolyogva.
Ősszel kerülhetnek a földbe a tavaszi hagymás növények is, mint a jácint, tulipán vagy nárcisz. Vásárláskor érdemes kemény, egészséges, nagy hagymákat választani, amelyek nem penészesek és nem puhák. A tulipánoknál pedig egy fontos szabályt érdemes megjegyezni: elnyílás után csak a virágos szárat vágjuk le, a leveleket hagyjuk meg. A növény ugyanis ezeken keresztül gyűjti vissza az energiát a hagymába, ami a következő tavasszal az újabb virágzáshoz szükséges.
A klímaváltozás a kertekben is látszik
A kertészkedés ma már azért sem lehet ugyanolyan, mint néhány évtizeddel ezelőtt, mert az időjárás is megváltozott. Zsolt egyre több olyan diófát lát, amely nem bírja a hosszú, forró és száraz nyarakat, miközben a füge egyre könnyebben megél a hazai kertekben.
Szerinte ezért sem érdemes kizárólag a régi beidegződésekhez ragaszkodni. A kertben is alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez, és olyan növényeket választani, amelyek jobban bírják a meleget és a tűző napot. A füge például akár magról is kikelhet. Ha azonban szabadon hagyjuk növekedni, inkább bokros formát vesz fel. Egy erős főszárat meghagyva, karózva és a többi hajtást eltávolítva viszont fává nevelhető. Védettebb, déli fekvésű helyen pedig ma már sok kertben jól érzi magát.
Zsolt azt is fontosnak tartja, hogy amikor fát ültetünk, ne csak egyetlen példányban gondolkodjunk. Egy nagy lombkoronájú fa kidőlése (mint egy diófáé) az egész kert mikroklímáját és élővilágát megváltoztathatja. Érdemes különböző növekedési ütemű fajokat választani, hiszen ami gyorsan nő, az hamarabb ad árnyékot, a lassabban növő fa pedig akár több generáción keresztül is velünk maradhat.
A fák nem sietnek – tartja Mészáros Zsolt
Zsolt szüleinek a kertjében ma már több mint száz fa nevelkedik, de a növények iránti lelkesedése a belvárosi albérletének erkélyére is elkíséri. Kertészkedés közben pedig talán ő maga is ugyanazt tanulja, amit a követőinek próbál átadni: hogy nem kell mindent azonnal tudnunk. „A fákat, amiket ültetek, még látni fogom felcseperedni és árnyékot adni, de hosszú életüknek csak egy töredékében tudok részt venni.”
A fák először lefelé nőnek, a sötétben, a föld alatt építik fel a gyökereiket, és csak akkor törnek a felszínre, amikor készen állnak rá. Zsolt szerint nekünk, embereknek sincs más dolgunk: türelmesnek lenni, figyelni és folyamatosan tanulni.
Talán ezért nem csak a kertészkedésről tanít. Arra is emlékeztet, hogy a természet nem valahol távol kezdődik. Ott van a város közepén, az ablakunk alatt, a balkonon, a kertben – és akár egy padon ülve is elég közel kerülhetünk hozzá, ha egy pillanatra felnézünk.
