Egyre több étteremben bukkant fel az elmúlt években a savanyított medvehagyma termése, ami nagy kedvencem lett. Azért is keltette fel az érdeklődésemet, mert én alapvetően azok táborát erősítem, akik nem szeretik a medvehagymát. Nem nagyon tud lázba hozni ez a zöld levél, ami szerintem csak egy fancy fokhagyma. A savanyított terméséért azonban teljesen odavagyok. Roppanósságát tekintve a kaviárra, ízében pedig a kapribogyóra hajaz leginkább.
A medvehagymának a legtöbben a leveleit gyűjtik tavasszal pesztóhoz vagy pogácsához, pedig a virágzás után megjelenő zöld termés is ehető – sőt, savanyítva igazi gourmet alapanyag. Jó hír egyébként, hogy ez a finomság otthon is elkészíthető. Rossz hír, hogy nem lehet a medvehagymalevéllel egy időben gyűjteni, mert a termések csak a virágzás után 2-3 héttel jelennek meg a növényen. Így ha levelet és termést is gyűjtenél, akkor kétszer kell az erdőbe menned.
Mi is pontosan a medvehagyma termése?
A medvehagyma tavasszal bújik ki a földből, az egyik első friss zöld, ami megjelenik. A medvehagyma nedves, árnyékos erdőkben nő, főleg bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben. Magyarországon különösen gyakori például a Mecsekben, a Bakonyban, a Zselicben és a Keszthelyi-hegységben. Mielőtt gyűjtésre indulsz, bizonyosodj meg róla, hogy nem természetvédelmi területen kóborolsz, ott ugyanis tilos gyűjteni! A medvehagymát sokan összekeverik a gyöngyvirág levelével, ez utóbbi azonban mérgező. A medvehagymának azonban erőteljes fokhagymaillata van, egy száron csak egy levele nő, a virágja pedig nem harag alakú, mint a gyöngyvirágnak, hanem inkább csillag. A medvehagyma levele dörzsölés után erőteljes fokhagymaillatot áraszt, erről lehet a legkönnyebben felismerni.
A fehér, csillag alakú virágok elnyílása után kis zöld toktermések alakulnak ki, amelyekben fekete magok fejlődnek. Amikor ezek a tokok még zöldek és zsengék, akkor lehet leszedni őket, ilyenkor a legjobbak savanyításra. Ízük enyhén fokhagymás és kissé csípős. Ez az időszak sajnos csak 7-10 napig tart, így nem árt előre tisztában lenni a pontos gyűjtőhellyel, és célirányosan mozogni, amikor eljött az idő. A termések ugyan aprók, de nem kell belőlük sokat gyűjteni, mert a medvehagymakapri íze igen erőteljes, így kevés is elég belőle. Arra viszont figyelj, hogy csak nagyon puha zöld terméskéket ajánlott szedni!
Így készül otthon a savanyított medvehagymatermés
A recept nagyon hasonlít bármilyen savanyúság elkészítéséhez, de sima száraz, sós fermentálásra is alkalmas a termés.
Hozzávalók:
2 marék zsenge medvehagymatermés
2 tk só
200 ml víz
200 ml fehérborecet
1 teáskanál kristálycukor
fűszerek ízlés szerint (mustármag, bors, babérlevél)
Elkészítés:
A terméseket alaposan mosd meg, majd sózd be és hagyd állni a sóban.
Forrald fel a vizet az ecettel és cukorral.
A sós medvehagymatermést borítsd egy szűrőre, csöpögtesd le, majd tedd a terméseket egy sterilizált üvegbe.
Öntsd rá a forró ecetes levet.
Fordítsd fejjel lefelé, majd száraz dunsztban hagyd kihűlni, így sokáig eláll. Ha nem akarod dunsztolni, vagy csak sóban tartanád, az sem gond, de ekkor tárold hűtőben!
Kb. 1 hét után fogyasztható, de 3-4 hét után lesz igazán jó. Az eredmény egy ropogós, savanykás, enyhén fokhagymás „kapribogyó”.
Ha elkészült, nagyon sok mindenre használhatod, remek ízesítője a salátáknak, illik a halételekhez, főleg lazachoz, csodásan feldobja a steaket, de remekül turbózhatod vele a szendvicseket vagy a tortillatekercseket is. Istenien feldobja a húsvéti tojáskrémet és a majonézt, de még egy sima olívaolajos-parmezános tésztának is jó kísérője. Erős, intenzív íze van, így nem kell belőle sokat használni. Egyszóval egy univerzális cucc, ami ráadásul fillérekbe kerül. A medvehagyma egyébként nagyon sokoldalú növény és minden része használható, a levele, a bimbók, a virág és a termés is.
