Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset
Gasztrotörténeti szempontból nézve egy költő esetében az étel nem csupán táplálék, hanem a szeretet, a biztonság és a polgári jólét szimbóluma volt. Jolán nővére feljegyzéseiből tudjuk, hogy József Attiláék gyerekkorukban néha napokig koplaltak, és a legnagyobb kincs egy tál hideg, zsíros káposzta volt, amit édesanyjuk, Pőcze Borbála próbált eldugni a szűkösebb napokra. Eszmélet című versében ezt írja: „Sovány vagyok, csak kenyeret / eszem néha, e léha, locska / lelkek közt ingyen keresek / bizonyosabbat, mint a kocka. / Nem dörgölődzik sült lapocka / számhoz s szívemhez kisgyerek - / ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret.”
Vers a lábosban: mit evett József Attila?
Később, Párizsban sem volt jobb a helyzet. Hetekig mustáros kenyéren élt, ami még SK-mércével mérve is elég karcsú diéta. Egy kortárs visszaemlékezése szerint a Montmartre dombján legelő nyájak pásztoraitól kért olykor friss kecsketejet, hogy csillapítsa gyomra korgását.
Valóban a bableves volt a kedvenc?
Létezik egy legenda, miszerint a párizsi éhezés idején levélben kérte nővérét, hogy olyan csomagot küldjön, amiben bableves van, csipetkével és kolbászszeletkékkel. Az igazság az, hogy az átvett csomagokért díjat kellett fizetnie a költőnek, ezért azt írta Jolánnak, hogy semmi mást nem hajlandó a továbbiakban átvenni, mint a fent említett bablevest, mert az legalább megérné neki. Egykori szerelme, Vágó Márta feljegyzéseiben olvasható, hogy a szerkesztőségi napokon, vagy amikor közösen mentek ebédelni, Attila a legszívesebben főtt krumplival tálalt disznópaprikást vagy rántott csirkét evett, de arról is olvashatók információk Szántó Judit naplójában, hogy igencsak kedvelte a sajtos makarónit.
Április 11-e nem csak József Attila születésnapja
Kevesen tudják, de április 11-e nemcsak József Attila, hanem a polgári elegancia mestere, Márai Sándor születésnapja is. Bár ők ketten társadalmilag két külön világban mozogtak, a gasztronómia szeretete mindkettejükre jellemző volt. Márai számára az étkezés rituálé volt.
Míg József Attila a tartalmas ételekért rajongott, mint a disznópaprikás vagy a gombás ponty, Márai neve összefonódott a híres Márai-palacsintával, a későbbi Gundel-palacsintával. A legenda szerint eredetileg Márai Sándor felesége, Matzner Ilona, azaz Lola készítette el ezt a családi desszertet férje 1940-es A Kaland című színdarabjának bemutatójára, ez is része volt ugyanis a premier utáni fogadásnak. Ennek helyszíne volt a Gundel étterem, ahol Gundel Károly is megkóstolta a desszertet, és azon nyomban felvette az étlapjára. A többi már történelem. A diós, rumos, csokoládéöntetes édesség Márai szerint a pillanatnyi szépség és a boldogság megtestesülése volt, és egy tökéletesen gőzölgő palacsinta pont ilyen szépség.
TIPP: Ha te is megemlékeznél a költészet napjáról, készíts egy tartalmas, csipetkés bablevest József Attila emlékére, desszertnek pedig jöhet egy jó kis Márai-, azaz Gundel-palacsinta. Mert üres gyomorral nehéz verselni!
Olvasnál néhány József Attila-verset, amiben szerepe van az étkezésnek? Akkor ezeket ajánljuk:
Anyám kun volt
Kedves Jocó!
Gyermekké tettél
