A Pasta Bazár egy olyan vendéglő, ami attól válik különlegessé, hogy nem akar az lenni. A hely tulajdonosa és két éve már egyedüli séfje, Párdy Zsolt minden egyes rendelést nagy gondossággal készít, hogy egy olyan kis éttermet tudhasson magáénak, ami biztos bázisként szolgál, akárcsak a hely, amely őt inspirálta.
Emlékeket átszövő olasz tészták
A Pasta Bazár személyes élményekből épült vendéglő, amelyet Párdy Zsolt olaszországi utazásai, a helyi konyhaművészet szeretete és egy düsseldorfi étterem ihletett, amelyre mindig szeretettel gondol vissza mint kellemes emlékeket idéző törzshelyére. A 90-es évek közepén adódott itthon egy lehetőség, eladóvá vált a vendéglőnek jelenleg is otthont adó üzlethelyiség, így 1996-ban – akkor még Olasz Tészták Háza néven – megnyitotta kapuit a Pasta Bazár.
Zsolt az ételek nagy részét szeretett törzshelyéről kölcsönözte, ugyanis jó kapcsolatot ápol a helyi séffel, Stephanóval, aki megtanította a fogások elkészítésére. Az évek során természetesen bővült pár újdonsággal a kínálat, de a jól bevált receptek itthon is nagy sikert aratnak. „Az étlapon sokféle olasz ételből lehet válogatni, a pizzáktól a pastákon át a különlegesebb fogásokig, és szerencsére mindenki megtalálja a kedvére valót. Nem szoktam változtatni semmin, hiszen a betérők épp az itteni állandóságot kedvelik. Egyszerűen csak szeretettel főzök, és ha valaki 20 éve beleszeretett egy fogásba, az most is bármikor megízlelheti ugyanazt” – mondja Zsolt.
Véletlen találkozásból született enteriőr
Az ételeket tekintve házias, letisztult ízekkel dolgozó helyről van szó, amely az olasz egyszerűségtől olyan nagyszerű, azonban a Pasta Bazár beltere mindenképpen valódi különlegesség. A vendéglőt eleinte csak csempézett falrészek díszítették, majd egy szerencsés karácsonyi vacsorának köszönhetően Lencsés Zsolt festőművész is betoppant a képbe, hogy igazán egyedi és jellegzetes belsőt varázsoljon a vendéglőnek. Az általa megálmodott toszkán tájat idéző „freskókat” a csempéken látott Vitruvius-tanulmány ösztönözte, így kerültek Da Vinci találmányai, illetve ő maga is a falakra. Leonardo a ma ismert olasz tésztakultúrát, amelyben a paradicsom elengedhetetlen szereplő, még nem élhette meg, hiszen ez a gyümölcs csak halála után került Amerikából Európába. Itt, a Pasta Bazárban azonban a falról lenézve nap mint nap „élvezheti” az itáliai tészták illatát és látványát.
Tésztákkal beteljesült álom a Pasta Bazár tálalásában
A hagyományos olasz recepteknek és a gondos elkészítésnek hála nem csoda, hogy rengeteg a visszatérő pastázó, sőt egyes külföldi vendégeknek a Pasta Bazár jelenti a biztos bázist, ha Budapestre látogatnak, akárcsak anno a tulajdonos számára szeretett düsseldorfi törzshelye. Az étlapon a spagettik, tortellinik, rigatonik, cannellonik, pizzák és a nagy sikernek örvendő gnocchik mellett még pár különlegességet is találunk. Nem volt könnyű választás, hogy mit együnk, így Zsolt a közönségkedvenc fogásokat javasolta. Előételként egy kissé kakukktojásnak számító, de annál népszerűbb finomsággal kezdtünk, egy cocktail di gamberit, vagyis fokhagymás olívaolajban sült garnélát kértünk. Hagyományosan egy spanyol fogásról beszélünk, de abszolút beleillik a mediterrán ízvilágba és az olasz konyha egyszerűségébe. Ez nem több, mint aminek hangzik, de az ilyenek a legjobbak, nem igaz?
Egyik főételként a Pasta Bazár szintén top favoritjából, a lasagnából kértünk egy szelettel. Mit ne mondjak, Garfieldnak ne említsétek a helyet, mert ezt nektek kell megkóstolni! Bevallom, nem vagyok nagy rajongója ennek az ételnek, vagyis eddig nem voltam, de lehetetlen ellenállni a vastag tésztalapokkal készülő, szaftos besamellel és bőséges sajttal besütött fogásnak. Nem véletlen, hogy a vendégek értékelései között a leggyakrabban emlegetett kedvenc.
Ezután szintén egy olyan tésztát kóstoltunk, amely a nyitás napjától megunhatatlan és mindig tuti választás. Ez nem más, mint a rigatoni al pollo, vagyis tejszínes, paradicsomos, csirkés tészta. Nincsenek komplex ízei, tényleg egy egyszerű fogásról van szó, de szerintem nem véletlen, hogy töretlen sikernek örvend. Krémes, bőségesen szószos, és olyan, mintha anyukád főzte volna.
A desszert előtt beiktattunk egy kicsit különlegesebb tésztát is, ami nem más, mint a spagetti bianco romana. Ez egy baconös, fehérboros, pikáns finomság, amelyet Párdy Zsolt Rómában tanult egy helyi étteremben, ahol a belteret szintén Lencsés Zsolt festményei díszítik. Imádom az ilyen picit csípős, fehérboros fogásokat, mert a bor jellegzetes ízét nagyon kellemesen kiegészíti a chili, az összhatás karakteres, de mégsem túl tolakodó.
Végül egy kihagyhatatlan tiramisut kanalaztunk el, amit már legutóbb is imádtunk, és most sem okozott csalódást! Tökéletes befejezés.
Parafadugós gyertyacsonkok, meghitt olasz hangulat
A Pasta Bazár számomra olyan volt, mintha visszaugrottam volna a gyerekkoromba, az olasz rokonaim kezei alatt készült nagyszerű tészták világába. Semmi flancolás, csak egyszerű tálalású bőséges adagok minőségi alapanyagokból készítve. A trattoria hangulata nagyon békés, az asztalokon megfolyt gyertyacsonkok pedig eszünkbe juttatják, vajon mennyi kellemes beszélgetéssel egybekötött falatozás zajlott már az asztaloknál.
Habár a kockás terítők lecserélődtek, mióta itt jártunk, a falak csodás festményei és az ételek színvonala változatlan maradt, így mindenképpen lépj be egy házias pastára, ha a környéken jársz!
