A Preferita egy olasz hely, amit két testvér, Adi és Tina csinál, és ami valahogy természetesebben működik, mint a legtöbb autentikusnak mondott trattoria. Nem olaszok, de amit csinálnak, az sokkal inkább olasz, mint bármi, amit egy turisztikailag túlfűtött étteremről el lehetne mondani.
Két testvér, egy szuterén és egy nagy ugrás
A történetük a Wesselényi utcában kezdődött, egy megörökölt, apró, szuterén kis helyen, Pizza Preferita néven. Ott vált egyértelművé számukra, mi az, amit szeretnének csinálni a vendéglátásban. Adi és Tina nem gyors ételt akartak adni a bevetődő turistáknak, hanem élményt – azt, hogy megismerjék a vendégeket, beszélgessenek velük és közvetlen legyen a hangulat. Hamar elkezdtek új helyet keresni, és teljesen véletlenül bukkantak rá a mostanira. Először ijesztőnek tűnt a mérete, de aztán lecsaptak a lehetőségre.
A felújítást maguk intézték DIY: festettek, fugáztak, pakoltak, még a villanyszerelést is megtanulták menet közben. Tavaly szeptemberben nyitottak meg, és azóta mindennap ott vannak. Adi rendszeresen beáll a konyhára, máskor a vendégekkel foglalkozik. Tina közben figyel mindenre, ők ketten csinálják a felszolgálást, a takarítást és lényegében szinte mindent. A konyhán van még két állandó szakács, akikkel összeszokott, jó hangulatú csapatot alkotnak, ez a légkör az egész helyen érezhető.
Ők nem csak tulajdonosok, ők a hely lelke. És pont ez az, amitől a Preferita működik: minden mozdulatban ott a személyesség.
A Preferita olyan hely, ahol nem kell sietni
A bulinegyedben megszokott volt a rohanás: vendégek jönnek-mennek, esznek valamit, mielőtt továbbindulnak az éjszakába. A Paulay Ede utcában viszont lelassul az idő. Itt senki sem siet. Van idő figyelni, beszélgetni, és észrevenni, hogy valaki tényleg törődik azzal, mi kerül eléd.
Ez a fajta tempó meghozta azt közönséget is, amire a testvérek vágytak. A Preferita vendégei azok, akik szeretik, ha az étkezés esemény. A szomszédokkal jóban vannak, a törzsvendégek visszajárnak – és ez a mai belvárosban ritka.
Olasz konyha, budapesti lélekkel
A Preferita konyháján nincs extra trükk, sem felesleges csavarok. Tiszta ízek, jól eltalált arányok jellemzik, és az a fajta főzés, ami egyszerűen működik. A cukkinileves (2890 Ft) például meglepően letisztult darab. A fokhagyma csak a háttérben van jelen, nem dominál, a tetején a frissen szelt édeskömény pedig izgalmas textúrát és egy kis ánizsos frissességet ad hozzá. Ez az a leves, ami mutatja, hogy az egyszerűség is lehet karakteres, ha pontosan van megcsinálva.
A burrata al forno (3790 Ft) szintén jól példázza, mennyire tudatosan nyúlnak az alapanyagokhoz. Egy egész burratát sütnek meg intenzív, savas paradicsomszószban, ami a hő hatására pont annyira karamellizálódik, hogy megkapja azt a kellemesen füstös, sült ízt. A külső réteg éppen csak kérgesedik, a belseje krémes marad, és így minden falatban egyszerre van jelen a sav, a zsírosság és a sütés adta mélység. Ha mellé a kenyér kovászos lenne, az lenne a telitalálat, de nélküle is hibátlan.
A lasagne al forno (4790 Ft) klasszikus, de cseppet sem unalmas. A húsragu marha és sertés keverékéből készül, rozmaringgal és zsályával ízesítve, amitől mélyebb, földesebb íze lesz. A besamel selymes, nem lisztes, és pont annyi kerül rá, hogy tartást adjon, de ne nehezítse el a fogást. A tetején bőven van sajt, ami sütés közben aranybarnára pirul, így egyszerre lesz ropogós és olvadós. Nem próbál újragondolni semmit, csak pontosan tudja, mi a dolga: egy klasszikus, jól kivitelezett, tökéletesen rétegzett lasagne. Az egészben van valami otthonos érzés – ezt hívják igazi comfort foodnak.
Az egyik legerősebb fogás a menün pedig a tagliatelle bolognese (4790 Ft). A ragu marha- és sertéshúsból készül, vörösborral és zöldségekkel alapozzák meg, majd legalább hat órán át fő, amíg teljesen összeérnek az ízek. Az eredmény egy sűrű, karakteres, de nem nehéz szósz, ami tökéletesen bevonja a frissen, házilag készített tagliatellét. Nincs benne semmi felesleges, csak jól eltalált arányok és technika.
A pizzáknál is érződik, hogy itt tényleg figyelnek a részletekre. A tészta kevés teljes kiőrlésű liszttel készül, amitől jobb a tartása és ropogósabb a széle, de nem lesz száraz vagy nehéz. A feltéteknél nincs túljátszott kreativitás, inkább az alapanyagok minőségére és az arányokra figyelnek. Készülnek klasszikus darabok, de mi két különlegesebbet próbáltunk ki.
A Luca Brasi (5190 Ft) az egyik legnépszerűbb pizzájuk: paradicsomos alap, sonka, bacon, lila hagyma, mozzarella és mascarpone kerül rá. Húsos, karakteres darab, amit a hagyma enyhe édessége szépen egyensúlyban tart. Egy jól felépített, harmonikus pizza, ami nem autentikusan olasz, de bármelyik olasz étteremben elfér.
A Formaggio e miele (4790 Ft) már egy kicsit merészebb irány, négyféle sajttal (mozzarella, gorgonzola, parmezán, fontal) és chilis mézzel. Utóbbi nem dominál, inkább finoman fűszerez, az extra feltétként kért bacon pedig még egy plusz réteget ad neki – Adi és Tina is így szeretik, és nem is hagyták, hogy nélküle próbáljam ki. Igazi nagy falat, elsőre nem tűnik annak, de meglepően gyorsan eltelít. Pont az a pizza, amit lassan, figyelmesen jó enni.
Citrusos zárás
A desszertek közül a panna cotta sbagliata citrus (2190 Ft) a titkos favorit. Kókusztej is van benne, ettől lágyabb és illatosabb, a citrusos (lime, citrom, narancs) réteg pedig friss, éles kontrasztot ad a krémességhez. A savasság jól egyensúlyozza a panna cotta természetes édességét, a textúrája nem remegős, hanem pont annyira krémes, hogy kanállal belevágva szétessen, ne folyjon.
És a végén valahogy magától értetődő, hogy még jólesik mellé egy pohár Aperol spritz vagy prosecco. Nem azért, mert kell, hanem mert ez illik a hangulathoz.
Őszinteség, figyelem, jókedv – ez a Preferita lényege
A Preferita bebizonyítja, hogy nem kell olasznak lenni ahhoz, hogy valaki igazán értsen az olasz konyhához.
Ez a hely a figyelemről, a minőségről és az emberi jelenlétről szól, attól működik, hogy nincs benne semmi művi. Ez az a hely, ahol nemcsak jóllaksz, hanem egy kicsit le is lassulsz. És ma már ez is ritka.
