-_KKA1a.webp){kind=logo}
A Temporary tavaly novemberben nyitott a Deák Ferenc tértől pár perc sétára, a Sütő utcában. A hely mögött Tagscherer Márton áll, akinek ez már a harmadik pizzás projektje rövid időn belül. A „budapest style” szögletes szeleteket toló Pizza Művek és a Tegla után itt kifejezetten a nápolyi vonal kapott főszerepet.
Kortárs Nápoly, városi tempóban
A Temporary pizzái a kortárs nápolyi irányt követik, amit pizza contemporaneának is hívnak. A lényeg nem az újrakeretezés, hanem a finomhangolás. Hosszú, 48–72 órás kelesztés, magas hidratáltságú tészta, látványosan levegős perem, belül puha, kívül enyhén roppanó textúra. A végeredmény könnyebb, jobban emészthető. A feltétekben is több a játék és a kísérletezés, miközben a nápolyi hagyomány továbbra is megmarad iránytűnek. Nem szakítás a múlttal, inkább egy frissítés – ugyanaz a pizza, csak a 2020-as évek tempójában.
A Temporary beülős, de nem feszengős
A Pizza Művekhez és a Téglához képest a Temporary egyértelműen beülősebb hely, de nem veszíti el azt a laza városi hangulatot, ami a csapat védjegye. Bár van galéria, de lent ülve az egész pizzakészítési folyamatot végig lehet nézni: ahogy a tészta felkerül a lapátra, ahogy felhólyagosodik a perem a kemencében, majd pár pillanat alatt készre sül. Kormos szél, nagy buborékok, pontos hőkezelés: ez az a vizuális élmény, amiért az ember szívesen ül be egy pizzázóba.
A kínálat nem akar túlkomplikált lenni, de a klasszikusok mellett akad egy-két csavar is. És igen, van magyaros pizza is, ami ebben a közegben mindig kicsit váratlan, de itt nem lóg ki a sorból. Ha pedig valaki szeretne variálni, a feltétezés elég rugalmas, nem néznek csúnyán, ha máshogy képzeled el a saját pizzádat.
Havonta érkezik egy extra darab is. Amikor mi jártunk ott, ez egy calzone és pizzaszendvics közti átmenet volt, kolbásszal és savanyú káposztával töltve. Kicsit merész, kicsit komfortos, mégis működik. Pont az a fajta kísérlet, amit jó látni egy alapvetően klasszikus szemléletű helyen.
A pizzák, amik miatt vissza akarsz járni
Az állandó kínálatból háromfélét kóstoltunk. A prosciuttón nem spórolnak a feltéttel, a sonka nemcsak mutatóban van, hanem ténylegesen része az egésznek: sós, telt ízű, szépen egyensúlyozza a paradicsomos alapot és a sajtot. Laktató, de nem nehéz, ami ennél a műfajnál nagyon jó.
A picante csípőssége pont annyi, hogy érezd, de nem nyom el mindent. A csípős szalámi fűszeres, nem agresszív, jól játszik együtt a tésztával és a szósszal. Az a pizza, amit akkor rendelsz, ha nem akarsz kockáztatni, mégis szeretnél egy kis pikáns pluszt.
A pesztó már egy könnyedebb irány. Itt nincs paradicsomos alap, helyette a sajtok és a pesztó viszi a főszerepet, amit friss koktélparadicsom egészít ki. Zöld, illatos, kicsit nyárias hangulatú pizza, jó ellenpontja a klasszikus vörös szószos daraboknak.
Árban teljesen korrekt: a legolcsóbb a margherita 3490 forint, a többi pizza 3990 forint, a havi különlegesség pedig 4990 forint. Ez ma Budapesten teljesen rendben van, főleg úgy, hogy egy pizzával tényleg jól lehet lakni. Nem eszed túl magad, nem ül meg, egyszerűen csak jólesik.
A Temporary desszertje nem akar túl sok lenni
A végére jöhetett a hideg túrógombóc, ami kellemes meglepetés volt. Omlós, légiesen könnyű, enyhén citrusos, visszafogott édességgel. A morzsa nagyobb szemű, határozottan ropog, jól ellenpontozza a krémesen lágy gombócokat. Megnyugtató levezetése egy pizzás körnek. Az adag nem túlzó, de épp elég ahhoz, hogy az ember elégedetten dőljön hátra, ne cukorsokkban.
Egy újabb jó pont a budapesti pizzatérképen
A Temporary a két testvéréhez képest inkább visszafogottabb irányban mozog, de magabiztosan hozza a kortárs nápolyi pizzát, jó alapanyagokkal, pontos technológiával, letisztult gondolkodással. Egy olyan hely, ahová simán be lehet ülni egy hétköznap este, mert tudod, hogy egy kiváló pizzára számíthatsz.
