A Zala völgye hangulatos városokat és községeket foglal magában, ahol a modern korhoz való alkalmazkodás mellett fontos a régi hagyományok megőrzése. A Nyitott Porták program ebbe nyújt betekintést, hiszen az ott élő vállalkozók kinyitják kapuikat és megmutatják a külső szemlélők számára, hogy mivel is foglalkoznak. Már 34 vállalkozásba és gazdaságba lehet bepillantást nyerni, szerepelnek köztük gyümölcsösök, borászatok, vendégházak és állattartók is.
Zalai fogások
Több birtokra is beleshettem, de az egyik legízletesebb élmény a Keszler Birtokon ért, Zalaszentgróton. Keszler Viktor borász Farkas Richárd séffel állt össze, hogy megmutassák, milyenek a Zalai-dombság ízei ételek és borok tekintetében. Előételként egy vargányalevessel készült Ricsi, ami kellően átmelegített minket az esős időben. A zalai erdőkben hagyománya van a gombászásnak, rengeteg ehető gombát megtalálni itt, a nagy őzlábgomba és az erdőszéli csiperke mellett a vargányát is. Nemcsak levest készítenek a gombákból, rengeteg más ételben felbukkannak, húsok mellett pedig köret formájában is megjelennek.
A pörkölt egész Magyarországon jellegzetes étel, itt azonban az tette különlegessé, hogy a LídRind Porta marhahúsából készült. Bográcsban főtt jó szaftosra, köretként pedig egy már félig elfeledett magyar tésztaféle került mellé, a tarhonya. De nem ám a boltban kapható gépi változat, hanem a régi fajta, rusztikus darabokból álló, amely teljesen más élmény, és kétségtelenül finomabb. Mikor Zalában jártunk, éppen virágzott a bodza, amiből nem kevés bokrot láttunk, így a helyieknek bőven van mit felhasználni a szirup mellett más ételek készítéséhez is. A séf is élt ezzel a lehetőséggel, és az uborkasalátába is került egy kevés bodzavirág, ami meglepő módon nagyon illett hozzá, arról nem is beszélve, milyen mutatóssá tette.
Egy tál dödölle
Ha Zala, akkor nem feledkezhetünk meg egy igazán klasszikus és ismert fogásról, amit legtöbben ehhez a térséghez kapcsolnak – a dödölléről. A krumpligombócokat köretként és főételként is lehet fogyasztani, a lényeg, hogy míg belül puhák, kívül ropogjanak. Általában tejföllel és szalonnapörccel szokás tálalni, de az sem elrugaszkodott, ha egy kis lecsót készítünk mellé. Ricsi ezt egy kicsit villantósabban tálalta ugyan, apró ropogós elemekkel, de az íze a régi maradt – és az idősebb helyi lakosok is rábólintottak, hogy ez a verzió is nagyon rendben van. Mindezt ráadásul egy régi sparhelten készítette. 🙂
Zöld arannyal tálalt desszert
A madártejről elsőre talán azt gondolják többen is, hogy ez is egy hungarikum, azonban egy francia eredetű desszertről van szó. Ez is kapott egy, a régióra jellemző csavart: zöld arany, azaz tökmag és tökmagolaj formájában, díszítésként pedig bodza is került rá. Az Őrség kiemelkedő termelője a „zöld aranynak”, ahogy azt már kedvenc országtortánknál megtanultuk, de Zalában is készítik. A fogyasztásának rengeteg jótékony hatása van, így salátákhoz, köretekhez, vagy ahogy a példa mutatja, desszertekhez is remekül felhasználható.
Zala kincse
Kerek perec megmondjuk: a zalai kalandozás egyáltalán nem okozott csalódást. A klasszikus kaják önmagukban is tutik, de azt látni, hogy a termelők közötti összetartás segíti a minőség növelését, igazán üdítő. Érdemes utánanézni a Nyitott Porták mozgalomnak, hiszen izgalmas programokat találni, és érdekes helyekre lehet betekintést nyerni azáltal, hogy a helyiek megnyitják kapuikat.
-fyma89.webp)
