Szederlekvár

A házi szederlekvár igazi nyáridéző finomság, hiszen illatos, selymes és mély ízű. Egyszerű alapanyagokból készül, mégis különleges és tökéletes választás palacsintához, pirítóshoz vagy ajándékba is.

Tippek:

A házi szederlekvár nemcsak ízében, hanem illatában is megidézi a nyarat – ráadásul elképesztően hálás alapanyag, ha tudod, hogyan bánj vele. A hosszú főzési idő elsőre ijesztőnek tűnhet, de ez az egyik titka annak, hogy végül egy selymes, mély ízű, természetes pektinnel sűrített csoda kerüljön az üvegekbe.

Az első és legfontosabb lépés a szeder alapos átmosása – viszont mivel elég puha  gyümölcs, óvatosan bánj vele, hogy ne törjön össze még a fazék előtt. Ha szeretnéd, át is válogathatod a szemeket: az érettebbek adnak több édességet, a kissé fanyarabbak pedig finom savasságot.

A biocitrom itt nemcsak ízesít – a héja és a leve természetes pektint tartalmaz, ami adalékanyagok nélkül segít a lekvárt sűríteni. Érdemes félbevágva dobni a fazékba, így főzés után könnyen ki lehet halászni. Extra tipp: ha még intenzívebb citrusos karaktert szeretnél, reszelj bele egy kevés citromhéjat is, de csak a sárga részt, mert a fehér keserű.

A lassú, hatórás főzés nem véletlen – ez idő alatt a szeder karamellizálódik, koncentrálódik az íze, és a természetes cukortartalma is sűrűsödik. A végeredmény egy sokkal mélyebb, fűszeresebb ízvilág, mint amit gyors főzéssel el lehetne érni. Nem kell végig a tűzhely mellett állni, de néha-néha keverj bele, hogy ne kapjon le az alja. A végső félórás, erősebb hőn való főzés már csak a lekvár végleges állagát segít kialakítani.

A lekvár állagát egyébként könnyen ellenőrizheted: cseppents egy keveset egy hideg tányérra, hagyd pár másodpercig állni, majd húzz át rajta egy kanalat – ha nem folyik össze, elég sűrű.

Az üvegek sterilizálása kulcslépés, ne hagyd ki: kifőzés után fejjel lefelé szárítsd őket, hogy semmilyen baktérium vagy penészgomba ne tudjon elszaporodni. A lekvár forrón való üvegbe töltése és a fejre állítás pedig vákuumot képez, amitől tartósítószer nélkül is eláll.

Fun fact:

A szeder valójában nem bogyós gyümölcs, hanem összetett termés – minden kis gömböcske egy külön kis gyümölcs egy közös száron. És még egy érdekesség: a középkorban a szederleveles főzetet sebgyógyításra használták, míg maga a gyümölcs a „szenvedély és változás” szimbóluma volt a néphitben. Ma viszont leginkább egy jó palacsintára kívánkozik – természetesen ebben az illatos, házi szederlekvár formájában.

Ha nem tudsz betelni a finom lekvárokkal, akkor ezeket is érdemes kipróbálnod:

Rózsavizes-rózsaborsos málnalekvár

Chilis baracklekvár

Kakukkfüves meggylekvár