Lezajlott a Bocuse d’Or európai válogatója Marseille-ben, ahol a kontinens legjobb séfjei mérték össze tudásukat a konyhában. A versenyt idén is a skandináv országok uralták: az első helyen Dánia végzett, a második Norvégia lett, míg a dobogó harmadik fokára – kisebb meglepetésre – Olaszország állhatott fel. A magyar csapat (Kelemen Roland séf, Vincze Zoltán commis, Dalnoki Bence coach és Széll Tamás kóstolózsűri) a rendkívül erős mezőnyben a 9. helyet szerezte meg, ami belépőt jelent a 2027. januári, lyoni világdöntőbe.
A magyar menü: surf ’n turf és a kolostori konyha öröksége
A marseille-i verseny színvonala a hagyományokhoz hűen idén is elképesztően magas volt: a technikai precizitás mellett a kreativitásé volt a főszerep, a magyar csapat pedig mindkét fő témában, sőt még az extra feladatként kiosztott színpadi aioli-készítés során is villantott valami egyedit.
A tányértéma alapgondolatát a tenger és a hazai kertek izgalmas találkozása adta. Ebben a fogásban a tintahal és a marhabélszín klasszikus surf ’n turf párosát magyar füstölt sajt kapcsolta össze, amit citrusos jegyek és friss zöldfűszerek tettek igazán vibrálóvá. A tányérról természetesen a szezon legszebb színei sem hiányozhattak: az újburgonya, a zöld spárga és a karalábé hármasa a tavaszi kertek frissességét idézte meg a nemzetközi zsűri előtt.
A tál témájában a vörös morgóhalé volt a főszerep, amelyet fésűkagylóval töltöttek meg, és almafaforgácson füstöltek tökéletesre. A hal mellé egy bouillabaisse által inspirált, selymes velouté mártás érkezett, ami elegáns tisztelgés volt a helyi, marseille-i gasztrohagyományok előtt, miközben modern keretbe foglalta a magyar csapat elképzeléseit.
Hazai csavar minden témában
A csapat tudatosan törekedett arra, hogy a modern technológiák mellett a magyar gasztronómia sajátos karaktere is hangsúlyt kapjon. A tál mellé kínált csicseriborsó-köret például egy igazi hazai klasszikus, a paprikás modern átirata volt. Ez az alapanyag már évszázadokkal ezelőtt is alapvetésnek számított a kolostori konyhákban – akkoriban még a hangzatos „bagolyborsó” néven emlegették. A mártást természetesen a magyar konyha egyik legfontosabb eleme, a tejföl tette selymessé és kerekké, kísérőnek pedig egy friss uborkasalátát választottak, ami savanykás, üde ízeivel rögtön a vasárnapi családi ebédek hangulatát hozta el a versenyre.
A magyar identitás a tányértémában is visszaköszönt, méghozzá egy egészen elegáns gesztussal: az aioli mellé tokaji aszúból és aszúecetből készítettek sáfrányos „hamis kaviárt”. A világszerte csak folyékony aranyként emlegetett aszú így egy végtelenül kifinomult, mégis játékos formában mutatkozott be a nemzetközi zsűrinek. A szószt itt is a finom magyar tejföl tette teljessé, ami megadta azt a lágy mélységet az összképnek, amit annyira szeretünk a hazai fogásokban.
A marseille-i magabiztos szerepléssel a magyar csapat hivatalosan is megszerezte a jogot, hogy 2027 januárjában Lyonban, a Bocuse d’Or világdöntőjén mutassa meg, hol tart ma a magyar gasztronómia. Mi már most szurkolunk nekik!
Nyitókép: Bocuse d’Or Official
