EgypirosszamárhoztaelamediterránéletérzéstTatára

Nehéz lenne békésebb helyet találni egy ráérős ebédhez vagy laza vacsorához, mint a tatai Cseke-tó partja, az Angolkert közvetlen szomszédságában. A Kölcsey utca 2. szám alatt működő Morris a Szamár helyén korábban a régi Csekeliget presszó állt, az épület pedig egykor a közeli teniszpályákhoz kapcsolódott. A korábbi funkció helyére egészen más világ költözött másfél éve, egy nagy teraszos, tóparti, mediterrán étterem formájában.

A Morris a Szamár ötlete abból indult, hogy Tatáról hiányzott egy olyan hely, amely főként a spanyol és kicsit tágabban értelmezett mediterrán konyhára épít. A fő irányt így Spanyolország adja, de a koncepció nem ragaszkodik görcsösen az országhatárokhoz, görög és olasz jegyek éppúgy megjelennek benne. Inkább talán egy közös dél-európai életérzést próbálnak megteremteni, amelyhez jól passzol a tópart, a nagy terasz, és persze az asztal közepére rendelt sok kis tányér.

Az átalakításnál a tulajdonosok nem akarták teljesen eltörölni a hely múltját sem. Az egykori presszó kötetlenebb hangulatából valamennyit a Morris is megőrzött. A terasz mellett egy külön sörkertszerű részt alakítottak ki padokkal és nyugágyakkal. Itt akkor is könnyű elképzelni magunkat, ha nem feltétlenül egy többfogásos vacsorára érkezünk, csak éppen innánk valamit a tóparton séta közben, vagy biciklizés közben tartanánk egy rövid pihenőt. Az étterem és a régi, lazább vendéglátóhely hangulata így nem egymást kizárva, hanem egymás mellett élhet tovább.

Rábízod magad a Morris a Szamár séfjére?

A spanyol vonal az étlapon válik igazán egyértelművé. A Morris a Szamár a tapasok logikáját követi, tehát kisebb adag ételek, többféle fogás, és az asztal közepére kerülő tányérok adják az étkezés lényegét. Én alapvetően sokkal jobban kedvelem ezt a fajta étkezési kultúrát, mert óhatatlanul összehozza az embereket. Mindenki megkóstol mindent, könnyebben kialakulnak beszélgetések.

Ha pedig olykor veled is megesik, hogy döntésképtelenné válsz, és tanácstalanul bogarászod az étlapot, a széles választékból, akkor kérd ki a Rulettet! A név nem véletlen. Ez a rulett ugyan jóval veszélytelenebb játék az orosz rokonánál, némi bizonytalansággal azért itt is számolni kell. Aki ezt választja, átadja a döntést a konyhának, a séf pedig tizenegy fogást válogat össze – de az, hogy pontosan miket, csak az asztalnál derül ki számotokra. Nem kell hosszan egyezkedni azon, miből rendeljünk, egyszerűen rábízzuk magunkat a konyhára.

A kínálat persze nem áll meg a tapasoknál. Az étlap könnyedebb előételekre, tartalmasabb főfogásokra és desszertekre is lehetőséget nyújt. A spanyol alapdarabok mellett – patatas bravas, gambas al ajillo, padron paprika, vörösboros kolbász, illetve különböző tengeri fogások – a mediterrán térség más konyhái is felbukkannak. Az étlapon fellelhető rózsaszínre sült tonhal olívaolajjal, citromhéjjal és kaprival, riojai marhaoldalas, vagy akár ropogós bébipolip korianderrel. Mi többek között tejszínes rákmártásban érkező fekete kagylót , tonno crudót, és pecorinóval kínált grillezett articsókát is kóstoltunk, és nehéz volt olyat találni az asztalon, ami ne ettünk volna meg az utolsó falatig.

Saganaki és fokhagymás garnéla

Néhány tányéron ráadásul a mediterrán ötletek és a környék alapanyagai találkoznak. A saganaki például tatai gomolyából készül mézzel és citrommal, a vörösboros kolbásznál pedig a spanyol társa helyére tatai kolbász kerül.

A saganaki nálunk különösen jól működött: a sós sajt mellé csurgatott méz pont annyi édességet adott, amitől az egész fogás kerekebb lett. A kolbászok is szépen fűszerezettek voltak, a fokhagymás garnéla után pedig nem nagyon maradt kérdés, mi lesz a házi kenyér sorsa, mert az olajos szaftot egyszerűen kötelező kitunkolni vele. Nálunk közben az eső is rákezdett, de különösebben nem sikerült elrontania a hangulatot. Amikor finom tányérok érkeznek egymás után, az ember meglepően könnyen megbékél az időjárással.

A Morris a Szamár desszertjeivel zárjuk a sort

Desszertek terén is folytatódik a mediterrán vonal. A kötelező crema catalana és baszk sajttorta mellett csokoládétorta és pisztáciás-málnás tiramisu is szerepel az étlapon. Mi az első kettőt kóstoltuk, és bár ízre mindkettő finom volt, a kivitelezésen szerintem még lehet egy kicsit csiszolni. A katalán krém egy kivájt narancsban érkezett, ami látványosnak nevezhető, nekem azonban nem adott különösebben hozzá az élményhez, szívesebben kanalaztam volna a klasszikus formájában – de ez csak egy szubjektív vélemény.

A Morris a Szamár baszk sajttortája krémes, és ízre nagyon finom volt, az állaga viszont már annyira lágyra sikerült, hogy hamar elkezdett szétcsúszni a tányéron. Egy picit hosszabb sütési időt vagy magasabb hőfokot szerintem elbírt volna, így kívül kialakulhatott volna egy még picit sötétebb, karamellizáltabb, enyhén égett réteg, miközben a belseje továbbra is krémes marad, de már szépen szeletelhető és megtartja a formáját.

Ha pedig a sütemények helyett – vagy éppen mellett – inkább fagyival zárnánk az étkezést, arra is van lehetőség. A budapesti Fazekas Cukrászda díjnyertes fagylaltjai is helyet kaptak a kínálatban.

Sokoldalú gasztroélmény a tóparton

A Morris a Szamár nem csak étteremként működik jól. Más élményt adhat egy végigkóstolt Rulett, egy hosszú vacsora a teraszon, és megint mást néhány ital a sörkertben, egy nyugágyból nézve a Cseke-tó környékét. Talán éppen ettől lesz kevésbé merev az egész, mert nem próbálja eljátszani, hogy Tata közepén hirtelen Barcelonában vagy Andalúziában vagyunk. Inkább kölcsönvesz valamit abból az életérzésből. Sok kis tányért, egy kis ráérősséget, bort, teraszt, és egy piros szamarat, aki az egésznek nevet adott.

Cím: 2890 Tata, Kölcsey u. 2.