A szülők többsége érzi, hogy nem ez a tankönyvi út, mégis időről időre belecsúszik, hogy a gyermeket valamilyen máskor „tiltott” – vagy erősen korlátozott – finomsággal, többnyire édességgel zökkentse ki a dacos viselkedésből. Büntetés gyanánt sem ismeretlen az étellel való zsarolás: „Ha nem csinálod meg, amit kérek, akkor nincs csoki ebéd után!” Apróságnak tűnhet, ami többnyire eléri a kívánt hatást, ám a dolog ennél jóval bonyolultabb. A gyerekek étellel történő motiválása (megvesztegetése), zsarolása vagy épp büntetése azonban számos negatív következménnyel járhat, ha ez a mindennapokban is a gyermeknevelési stratégia része.
Jutalomból konfliktusforrás
Hermán Noémi gyermekpszichológus szerint az étkezésnek egy természetes folyamatnak kell lennie, ám ezzel a gyakorlattal „harcteret” csinálunk az evésből, ami ezáltal állandó konfliktusforrássá válhat. „Azáltal, hogy mi is használjuk eszközként, ők is mintát kapnak erre, amelynek eredményeképp ők is eszközként használják majd” – mondja a szakember. Ez szelektív – például cukorban gazdag – étkezéshez is vezethet, mivel a gyereket arra sarkallja, hogy a rendes (azaz tápanyagdús) ételt ne egye meg, hiszen már be van ígérve a jutalom. Azt a gyermekpszichológus is hangsúlyozza, hogy ha egyszer-egyszer előfordul, még nem kell kétségbe esni, de az nem jó, ha ez nevelési eszközzé válik.
Csoki helyett élmény?
A közösségi médiát elárasztó gyermeknevelési tanácsok között gyakran elhangzik, hogy édesség helyett valamilyen testi-lelki értelemben is egészségesebb jutalmazást válasszunk a jó magaviselet megerősítéseképp. A New York-i University of Rochester szakemberei például olyan élményeket javasolnak ösztönzésül, mint a közös állatkerti kirándulás, könyvtárazás, vagy hasznos tárgyak (rajzeszközök, színezők) ajándékozása. Hermán Noémi ugyanakkor úgy véli, ez sem jó út: rászoktatjuk a gyereket arra, hogy azért csináljon dolgokat, mert jár érte jutalmazás.
Ha folyton jutalmazunk, akkor az extrinzik motivációt erősítjük, vagyis a gyerek nem saját indíttatásból, a saját szükségletei miatt tesz majd meg dolgokat, hanem valamilyen cél érdekében. „Azért csinálnak meg dolgokat, mert anya vagy apa megdicsér, vagy épp ellenkezőleg, mert mérges lesz... Ha például iskolások lesznek, a leckét sem magukért akarják majd megírni, hanem azért, mert dicséretet vagy ötöst kapnak érte” – magyarázza az esetleges hosszú távú következményeket a szakember, aki szerint az egyszerűségre kell törekedni, és azt kell kommunikálni a gyereknek, hogy azért kell megtennie azt a bizonyos dolgot, mert így szoktuk.
Törekedjünk az egyszerűségre
Ami pedig az édességet illeti: „Inkább legyen egy szabály, például napi egyszer, vagy heti egyszer ehet édességet. Miért? Mert az finom, és mert így szoktuk. Ez bőven elég magyarázat. Ez nem jutalom, hanem egy szükséglet. Mert jólesik az édesség.”
A pszichológus nem győzi hangsúlyozni az egyszerűség fontosságát. Mint oly sok mindenben, manapság az ételek terén is sok a választási lehetőség, sokkal több élelmiszert tartunk otthon, és ez nagy szabadságot ad abban, hogy mit eszünk. A gyerekek szempontjából ez nem feltétlen jó, problémákat okozhat az étkezésben, válogatósabbak lehetnek tőle, és egyre több a lehetőség számukra kontrollt gyakorolni.
Minimalizáljuk a választási lehetőségeket
„A manapság divatos nevelési elveket követve túl sok választási lehetőséget adnak a szülők a gyereknek már egész kicsi kortól, sok mindenben ő dönt. Ez egy elég veszélyes játszma, mert sokkal nagyobb szükségük van a szabályokra, mint azt gondolnánk... Az étkezést is érdemes leegyszerűsíteni, hogy ne legyen ezerféle választás. Ha túl sok az opció, az megbolygatja a gyereket, és lehetőséget ad neki, hogy kontrollt gyakoroljon. Ha például csak alma van, akkor biztosan megeszi azt, ha éhes.”
Nyitókép: Shutterstock
