Bajkó Anna és Bajkó Péter neve ismerősen csenghet a budapesti kávézós közegben: a Kontakt Coffee, a Szimply Food és a Horizont Cafe is az ő nevükhöz fűződik, ahogy immár a Falatka kávézó is. Több mint tíz éve csöppentek a vendéglátás világába, egyáltalán nem klasszikus tanulmányi háttérrel, hanem igazi kíváncsisággal és lelkesedéssel. Első kávézójukat, a Kontaktot szó szerint a semmiből indították el, és annyira rátaláltak a saját útjukra, hogy azóta sem telik el egyetlen napjuk sem kávé nélkül.
Budakesziek lévén egyszer csak megszületett bennük a gondolat: miért ne lehetne Máriaremete környékén is egy olyan hely, ami a belváros legjobb kávézóinak színvonalát hozza, csak épp sokkal intimebb, családiasabb közegben? Így született meg 2024 nyarán a Falatka – egy valóban aprócska üzlethelyiség, ami már első pillantásra mosolyt csal az ember arcára.
Saját pörkölésű kávéval dolgoznak
A házaspár már a covid előtt elkezdett kísérletezni a saját pörköléssel: vettek néhány zsák zöld kávét, majd hónapokon át teszteltek, finomítottak és kóstolgattak. A járvány lelassította ugyan a vendéglátóipar mindennapjait, de számukra épp ez adott lehetőséget arra, hogy megálmodják és felépítsék saját márkájukat. Így született meg a KTRL coffee, amelyből ma már minden helyükön készülnek a feketék.
A kínálat havonta frissül: mindig van egy könnyed, mindenki számára szerethető kávé, mellette pedig legalább egy karakteresebb, izgalmasabb tétel azoknak, akik szeretnek új ízeket felfedezni. A pörköléshez és a válogatáshoz máig megőrizték azt a kísérletezőkedvet, ami annak idején elindította őket ezen az úton.
A Falatka kávézó számukra igazi szerelemprojekt: itt újra ők főzik a kávét, ők szolgálnak ki és beszélgetnek a vendégekkel. Reggel 7 és fél 9 között megtelik a hely a munkába és oviba siető szülőkkel, délután pedig a nap végi lelassulásé a főszerep. A Máriaremetei úton található apró üzlet közvetlenül egy iskola és ovi mellett helyezkedik el, a főútvonalon – így tökéletes pontja lett a környék mindennapi életének.
Péksütik, amik miatt érdemes visszatérni
A péksütik nagy részét Anna készíti, mindig figyelve az adott évszak ízeire. Ősszel például a sütőtökös-fehércsokis banánkenyér a sláger, amit bátran nevezhetünk kötelező körnek. Ugyanígy kihagyhatatlan a házi vegán fahéjas csiga is, ami nemcsak ízében, hanem állagában is tökéletes: puha, szaftos, és egyáltalán nem „kompromisszumos” vegán változat. Külön öröm volt számomra, hogy itt a növényi alapú opció sem utólagos gondolat, hanem ténylegesen jól kidolgozott finomságokról van szó.
A leveles tésztás péksütiket, valamint a kenyereket és kifliket külsős partnertől szerzik be, de ezek is aprólékosan válogatott, minőségi darabok. Az egész kínálat pont olyan, mint maga a hely: letisztult, barátságos és őszintén finom – pont olyan, amiért az ember szívesen tér vissza.
Minimál étlap, maximális odafigyeléssel
A Falatka kávézó reggelije nem a szokásos „brunch-orgia” végtelen étlappal – itt mindössze négy étel közül lehet választani, de ezek mögött komoly átgondoltság rejlik. A falon lógó minimál étlapot Anna állította össze, tudatosan figyelve arra, hogy édes és sós ízek egyaránt helyet kapjanak rajta, és hogy a kínálat a hely adottságaihoz igazodva gyorsan, minimális kupival elkészíthető legyen.
A falatnyi üzlethelyiség miatt igen kevés az ülőhely, de aki ráér és épp talál egy szabad asztalt, annak mindenképp érdemes megállni nemcsak egy kávéra, hanem egy igazi, lassú reggelire is. Mi egy görög joghurtos granolatálat (2100 Ft) és egy házi kimchivel és sajttal megpakolt melegszendvicset (2800 Ft) választottunk. A kimchi saját készítésű, friss és karakteres, a sajt pedig bőségesen olvad a kenyérre – tökéletes választás egy hűvös őszi délelőttre.
A klasszikus vonal kedvelői sem maradnak hoppon: a kínálatban vajas croissant lekvárral (1900 Ft) és kovászos kenyér sajttal, füstölt Maldon-sóval (1800 Ft) is szerepel. Kevés fogás, nulla sallang, de minden falat pontosan ott talál célba, ahol kell.
Otthonos, lassú, szerethető – ez a Falatka kávézó
A Falatka kávézó hangulatát nehéz egyetlen szóval leírni – talán az aranyos és a családias áll hozzá a legközelebb. Nem a belváros rohanó turistáira épít, hanem a környékbeli közösségre. Itt a betérők 90%-a törzsvendég, az arcok ismerősek, a beszélgetések valódiak, és senki sem siet sehová. Napközben különösen érezhető ez a nyugalom: ha ekkor térsz be, olyan, mintha egy barátod konyhájába ülnél be egy kávéra.
Ennek persze megvan a másik oldala is: a lassabb tempóval együtt jár, hogy itt nem lehet olyan nagy léptékben haladni és fejlődni, mint egy pörgős belvárosi kávézóban. A vendégkör stabil, a növekedés pedig fokozatos – pont ezért tud megmaradni a hely különleges, személyes varázsa.
Az egész Falatkán érződik, hogy Anna és Péter újra rátaláltak a kiszolgálás örömére: itt nemcsak tulajdonosok, hanem újra baristák, felszolgálók, beszélgetőpartnerek lehetnek – legalább heti néhány napon. (Persze a papírmunka és a folyamatos ügyintézés sem tűnt el az életükből… 😀) A jövőre nézve kisebb tematikus napokat is terveznek – ilyen volt például a tavasszal megrendezett guba-nap is –, és már most is tartanak barista workshopokat kisebb csoportoknak.
Itt minden lassabban, természetesebben történik, mint a belvárosban, és én ezt inkább a hely erősségének mondanám. Remélem, hogy ez a kis cuki, bekuckózós máriaremetei kávézó még sokáig megőrzi ezt a nyugodt tempót… és persze azt a brutálisan finom kínálatot is, ami miatt mindig jó ide visszatérni.
