-Z0QNJh.webp)
Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, Raheban Freedon cukrászcsaládból származik, és Norvégia után Magyarországon folytatta a többgenerációs családi hagyományt. Az Iran Cukrászda mára a Wesselényi utca egyik különleges pontja lett, ahová magyar törzsvendégek, turisták és külföldiek is rendszeresen betérnek.
Az ajtón belépve rögtön más ritmusba kerülünk. Fűszeres illatok, közel-keleti zene, iráni kulturális motívumok, térképek, híres helyek és történelmi alakok teremtik meg a hangulatot. A cukrászda főként elvitelre működik, de néhány asztalnál le is lehet ülni, és érdemes is: pár perc után az ember teljesen ráhangolódik erre a kicsit szokatlan, de nagyon szerethető világra.
Iránból szeretettel – ez az Iran Cukrászda mottója
A választék széles, és elsőre talán nehéz is kiigazodni rajta. Sok a rizslisztes sütemény, így gluténmentes fronton is bőven akad választási lehetőség. A méz, a sáfrány, a dió és a pisztácia visszatérő alapanyagok, ezek nagy része pedig közvetlenül Iránból érkezik. A pultban a szárazabb aprósüteményektől a baklaván át az égetett tésztákig és krémes desszertekig sok minden sorakozik, de sós termékeket is találunk, ha épp nem az édességek felé kacsintgatnánk.
Freedon szívesen mesél az édességekről, az alapanyagokról és az iráni gasztronómiáról, így ha kérdezünk, könnyen kapunk egy kis bevezetőt ebbe az elsőre talán ismeretlen, de nagyon izgalmas világba. A Nagy Diófa utcai egység jelenleg zárva tart, a tervek szerint azonban reggelizőhelyként tér majd vissza, ahol az iráni konyha sósabb oldalát is jobban meg lehet majd ismerni.
Kóstoltunk, és nem álltunk meg egynél
Az Iran Cukrászda tipikusan az a hely, ahol nehéz egyetlen sütinél megállni. A pult mögött sorakozó édességek látványa önmagában is elég meggyőző, a rendelés pedig gyakran mutogatással történik – ami valahogy még inkább hozzáad az élményhez.
A baklava kötelező kezdés. Látványra is gyönyörű, ízre pedig kiegyensúlyozott: a mézes-pisztáciás rétegek nem túlzottan édesek, az állag pedig rétegről rétegre egyre szaftosabb lesz. A ghorabiyeh egészen más világ: mandulás aprósütemény, ami külsejében kicsit a macaronra emlékeztet, de annál ropogósabb, tömörebb. Egyszerű darab, mégis nagyon jól működik.
A bamieh egy falatnyi égetett tészta rózsavizes mézben, kicsit olyan, mint egy közel-keleti churros. Enyhén parfümös, mégsem nehézkes, inkább frissítően hat. A halva ezzel szemben már jóval intenzívebb élmény: szezámos, morzsalékos állagú édesség, ami egyszerre édes és enyhén sós. Nem lehet sokat enni belőle, így az adag lehetne kisebb is.
A krémes vonalon a napoleoni az egyik legizgalmasabb tétel. Freedon egyik kedvence, és nem véletlenül: a mille-feuille-höz hasonló süteményt sáfrányos krém tölti meg, amitől ismerős is, meg teljesen más is, mint egy klasszikus krémes.
A noon-e khame-i, vagyis az iráni képviselőfánk igazi telitalálat: könnyű tészta, lágy vaníliakrém, hibátlan arányok. A legnagyobb meglepetést mégis a nan-e shirmal okozta, ez az enyhén gyömbéres, puha kenyér. Másnap, tea és sajt mellé kóstolva működött igazán, ami nem feltétlenül az első gondolatunk egy cukrászdai vásárlás után, de pont ettől maradt meg ennyire.
Új kalandokra fel
Az Iran Cukrászda kissé szedett-vedett, de ezért is ennyire szerethető. Nem akar többnek látszani, mint ami: egy családi alapokon működő, autentikus hely, ahol a hagyomány és az ízek vannak a középpontban, és ahol széles választék, különleges alapanyagok, no meg persze személyes hangulat vár.
Ha valaki nyitott az új ízekre, vagy csak egy teára ülne be valami egészen más közegbe, itt jó helyen jár. Az Iran Cukrászda nem egy gyors kipipálós hely, inkább olyan, ahová szívesen visszatérünk. Több alkalom kell, hogy mindent végigkóstoljunk – de abszolút megéri.
Cím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 34.
