A korabeli Budán és Pesten nagyon sok kávéház működött, 1848 körül, azaz a XIX. század közepén is jelentős volt a számuk, az 1910-es évekig azonban folyamatosan nőtt a népszerűségük, addigra már több száz működött Budapesten. Na nem csak azért, mert a budapestiek nagyon szerették a kávét. Persze ez az állítás is igaz, Magyarországon a török hódoltság kora óta nagyon divatos volt a kávé, erre a divatra pedig később ráerősített a Bécs felől érkező kávés divat is. De népszerű találkozóhely volt a kávéház azért is, mert ott ott a legtöbb pesti bérlakással ellentétben volt fűtés és világítás, így egy hideg, esős napon is kellemes helyszínt biztosított a találkozásra.
A XIX. században a kávéház nemcsak találkozóhely, hanem információs központ is volt: internet és tévé híján akkoriban itt terjedtek a hírek és itt lehet elolvasni az országos és külföldi napilapokat is. A mindenki által ismert Pilvax a belvárosban, a mai Petőfi Sándor utca környékén állt, közel az egyetemhez és a nyomdákhoz. A kávéházat 1838-ban Privorszky Ferenc nyitotta meg az Úri utcában (a mai Pilvax köz sarka helyén) Cafe Renaissance néven, és 1842-ben nevezték át, amikor az üzemeltetését Pilvax Károly vette át. Azóta ezt az épületet már lebontották. A kávéház elhelyezkedése ideális volt azoknak a diákoknak és fiatal íróknak, akik gyorsan akartak szervezkedni.
Kávé egy kis extrával
Az ilyen nagy budapesti kávéházak nem csak a kávéról szóltak, a legtöbb helyen kínáltak ebédmenüt is. Ez nem jelentett sokféle ételt, de egy-egy tál gulyást vagy másfajta levest a legtöbb helyen lehetett rendelni, akár már reggelire is – nem volt ugyanis ördögtől való a meleg reggeli. Petőfiék persze nem ettek sokat, lévén szegény diákok és művészek voltak, sőt a költőről az a hír járta, hogy sokszor csak egy kávét ivott egész nap. Ha épp volt pénzük az ifjaknak, akkor esetleg egy pohár bort is elkortyoltak. A kávét persze nem csak feketén itták, akinek telt rá, az kért bele tejszínt vagy esetleg valamilyen alkoholt, és kezdtek már divatba jönni bécsi hatásra a tejeskávék is, mint a kapucíner és a mézes melange. Óriási divatja volt (főleg hideg időben) a meleg alkoholos italoknak: a puncs minden formában hódított, de még a sört is forralták. A Pilvax kínálatában pedig szerepelt a fűszeres mokka, ami egy kávélikőr volt.
Ha kicsit bőségesebb napjuk volt, akkor reggelit is ettek az ifjak, a kávé mellé ezek az intézmények ugyanis kalácsot, kuglófot, virslit és perecet kínáltak. Petőfi nagy kedvence volt a püspökkenyér, más néven deákkenyér. Ez leginkább a mai mézeskalácshoz hasonlított, fűszerekkel, mézzel és fahéjjal készült, és sok helyen elterjedt volt.
Jó ebédhez is szólt a nóta
Mint említettük, a kávéházak többsége a mai szokásokkal ellentétben ebédet is kínált. Erre azért volt szükség, mert sok vidéki kereskedő töltötte ezekben a kávéházakban a napjait, itt kötötte az üzletet, és közben bizony megéhezett. A kávéházak többnyire egyszerűbb egytálételeket kínáltak, leveseket (például bab- és káposztalevest), főzeléket, sült tésztákat, pörköltöket és halakat – amelyek többsége akkor még a Dunából érkezett. Mindenki tudja, hogy Jókai kedvenc étele a bableves volt, Petőfié viszont a túrós csusza, amit még az Alföldön kedvelt meg, de Budapesten is gyakran fogyasztott. Mivel neki nem volt sok pénze, Jókai gyakran meghívta ebédelni a Pilvaxban is.
Jókai Mór azért nem csak bablevest evett, nagyon szerette a jóféle rántott csirkét, de a kor akkori divatja szerint népszerű étel volt a sült bárány, a kolompérból, azaz krumpliból készített főzelék, és a mindenféle halas paprikás, például a kecsege. Vadhúsok, sokféle szárnyas, sőt rák is került akkoriban az asztalra, marhahús és az abból főtt leves pedig bőséggel. A főtt húst osztrák szokás szerint tormamártással ették. Igen népszerű étel volt, főleg a szegények körében, a káposztaleves, valamint a hurka és kolbász, amit gyakran fogyasztottak és a kávéházak kínálatában is szerepelt. Desszertek közül a már említett sült tészták és a fánk vitte a prímet, ami nem csak farsangkor került az asztalra.
Nyitókép: Fortepan
