A naspolya a Kaukázus környékéről, Kis-Ázsiából származik – mivel a rómaiak igencsak kedvelték, gyorsan elterjesztették egész Európában. Bár nálunk nem őshonos növény, nagyon is jól érzi magát, a középkorban az egyik legnépszerűbb gyümölcs volt, mára azonban visszaszorult. Többnyire csak vidéki kertekben találkozunk vele. A naspolya nem nő nagyra, 4-6 méteres kis fácska vagy bokor cseperedik belőle; sokszor egyébként nem is kifejezetten a gyümölcse miatt ültetik, hanem díszfaként. Érdemes is a kertet díszíteni vele, és újra felfedezni ezt a gyümölcsöt, hiszen a naspolya nem igényel sok gondoskodást. Rendszeresen terem, és magas csersavtartalma miatt a kártevők sem szeretik.
Mi is az a naspolya?
Igazi őszi növény, gyümölcsét kifejezetten hideg időben, október végén, november elején kell leszedni. A mi éghajlatunkon sosem puhul meg, még keményen kell a fáról begyűjteni. Érdemes megvárni, hogy egyszer-kétszer megcsípje a dér, mint a csipkebogyót, mert attól lesz igazán puha. A naspolya utóérő, így szalmába vagy lazán újságpapírba csomagolva, a pincében vagy hűvös helyen még érlelni kell. Egy idő után teljesen megpuhul, krémes és édes lesz. Ilyenkor már nem is kell harapni, egyszerűen kanalazhatóvá válik a belseje. Az érett naspolya kissé szottyos, szinte már lekvárállagú.
Íze fanyar, de egyben édes is, csak a kemény magjait kell elkerülni. A leszüretelt gyümölcsök általában decemberre lassan megpuhulnak, így a többségük éppen karácsonyra válik pont élvezhetővé. Mivel nagyon magas a C-vitamin-tartalma, érdemes is a hideg hónapokban eszegetni belőle!
Mire használható?
Frissen: ha megpuhul, egyszerűen kanalazva érdemes fogyasztani. Az érett naspolya nem áll el sokáig, érdemes minél hamarabb elmajszolni.
Lekvár, dzsem, püré: nagyon finom, különleges ízű, más gyümölcsökkel (pl. birs, alma, körte) is keverik. Lekvár készítéséhez szitán át kell törni, ami kissé macerás lehet, de megéri a fáradozást.
Naspolyalikőr, pálinka: régi falusi különlegesség.
Sütemények: krémként, töltelékként is felhasználható, illetve a birsalmához hasonlatos naspolyasajt is készíthető belőle.
Érdekességek a naspolyáról
Nem csak a falusi kertekben, de a középkorban a királyi udvarokban is nagyon népszerű volt. A nagy lakomák végén szolgálták fel és finom csemegének tartották. Még Shakespeare is írt róla több művében. A rózsafélék családjába tartozik, ugyanabba a családba, mint az alma, körte, birs vagy rózsa. Ezért is emlékeztet kicsit az íze a sült almára vagy birsre. Latin neve, a Mespilus germanica „német naspolyát” jelent, de valójában egyáltalán nem német, hanem a Kaukázusról és a Közel-Keletről származik. A „germanica” csak azért került bele, mert a rómaiak a Rajna-vidéken is sokat termesztették.
