A Patak Vendéglő a legjobb példa arra, hogy nem kell mindig az újdonságokat keresni, hiszen a klasszikus, jól bevált törzshelyek fontosabb szerepet töltenek be az ember életében, mint a legújabb nápolyi pizzéria. Na nem mintha bármi bajom lenne a pizzériákkal, nyíljon még jó sok! De az tény, hogy lassan már jó nápolyi pizzát könnyebb találni, mint megbízható éttermet vagy vendéglőt. Külön öröm tehát, ha egy ilyen helyre bukkanunk, úgyhogy örömmel jelentem: a Patak Vendéglő minden szempontból megfelel ennek a kritériumnak.
Családi vállalkozás folyamatos fejlődéssel
Az ilyen helyek általában mindig ugyanattól az egy dologtól működnek jól: a tulajdonostól. A Patak Vendéglő egy családi vállalkozás, 1988-tól Almássy Gábor működteti. Maga a hely azonban már az 50-es évek vége óta üzemel, egyidős a kisvasúttal. „Ebben az épületben mindig is étterem volt és egy időben tankonyhaként is működött. Már akkor is szerepelt az étlapon néhány mostani étel, főzték a pörköltet a sparhelten, de persze sokkal kocsmásabb volt a hangulat” – meséli Valentin Ádám, Almássy Gábor nevelt fia, aki itt töltötte a gyermekkorát. Mondhatjuk, hogy szinte a konyhán nőtt fel, ami láthatólag nagy hatással volt rá, hiszen ő maga is séf lett, és ma már saját gasztronómiai vállalkozását üzemelteti. Ádámmal az étterem egy újabb részén beszélgettünk, közben megérkezett különleges italunk, a forró fahéjas almamust, ami a Patak Vendéglő egyik specialitása, télen nagyon sokan szeretik és kérik. Először furcsának tűnt, de aztán gyorsan megkedveltem.
Patak Vendéglő: generációk étterme
A család a nyolcvanas évek végén vette át a vendéglő üzemeltetését, és ezzel a lendülettel nagyon sok idejétmúlt ételt is levettek az étlapról. Ekkor alakult ki a mostani kínálat gerince. Azóta persze ez nagyon sokat változott, hiszen bár a vendéglős stílushoz ragaszkodnak, azért a gasztrotrendeket is igyekeznek követni. Az étterem 1988 óta nagyon sokat változott, a belső részt kétszer bővítették, majd a teraszt is beépítették, így ma akár 160 ember is le tud ülni egy kirándulós tavaszi hétvégén. Persze a tulajdonosok hangsúlyozzák, hogy korántsem csak hétvégén vannak nyitva, mindennap várják a vendégeket. Van olyan generáció, aki szinte itt nőtt fel – akad, akinek itt volt a keresztelője, ballagása, esküvője is.
12 éve aztán ismét reformáltak a kínálaton, elkezdték felfedezni és alkalmazni a helyi, termelői alapanyagokat. Ekkor esett át az étlap még egy óriási megújuláson, amikor nagyon sok retrónak számító ételt levettek róla. Mint a tulajdonos hangsúlyozza, ez a folyamat azóta is tart, mindig igyekeznek újítani, modernizálni. Ez főleg a kéthetente megjelenő ajánlatban figyelhető meg, itt jelennek meg leginkább a lokális alapanyagok, a helyi kínálat, de néha akár a tengeri herkentyűk irányába is kitekintenek. Amit tudnak, maguk készítenek, például szörpöket, savanyúságokat. Nemrég egy kovászos pékség is nyílt helyben, a kenyeret onnan szerzik be.
Hagyományos ételek remekül készítve és szépen tálalva
Az étlap nagyon meggyőzött az állandó kínálattal, de a heti ajánlatból is rendeltünk. A választás, mondjuk, nem volt egyszerű, mert minden nagyon jól hangzott. A heti ajánlatban kölesrizottó, panko morzsás rántott csirkecomb, vaddisznórillette és mákos guba is szerepelt. Mint látjátok, ez már önmagában is komoly kínálat. Mivel a Patak Vendéglő a halászlékedvelők körében is jó hírnek örvend, az eredeti tervem az volt, hogy a halászlét mindenképpen megkóstolom. De ez a terv gyorsan az enyészeté lett, mihelyst megláttam az étlapon, hogy van erdélyi csorbaleves, amibe ráadásul kacsagombóc kerül. Természetesen azonnal kirendeltem.
Cuccos levesek, puha húsok
A hal mellett egyébként a vadhús is jelentős a kínálatban, hiszen a környékbeli erdőkből sok vad érkezik. Az általunk rendelt vadas is szarvasból készült. A csorbalevesre nincs jobb szó, mint hogy cuccos: szinte főzeléknek is beillik. A kacsagombócban hús és máj van egybegyúrva, a levesbe zeller, gomba és angolzeller is került, kissé savanyítva természetesen, ahogyan az a csorbaleveshez illik. A vadas zsemlegombóccal érkezett, szerintem olyan, mint amilyennek a nagykönyvben meg van írva, még akkor is, ha egy vadas nyilván nagy meglepetést nem tartogat. Úgy látszik, gombócmániában szenvedek, mert még egy májgombóclevest is kirendeltem, ez is nagyon rendben volt.
Desszertben is jók
Bár nem a hely specialitása, szerettem volna kipróbálni egy vega ételt, ami egyébként a kétheti ajánlatban is mindig szerepel. A zöldséges Spätzle-re esett a választás, ami ránézésre nem tartogatott sok meglepetést, de nagyon gyorsan a kedvencem lett. Érezni, hogy frissen készül a tészta, a zöldségek pedig roppanósak. Ezzel az étellel Kismaros sváb múltjára emlékeznek. A végén egy csodás mákos palacsinta zárta sort, ami szilvalekvárral volt megtöltve, a tetejére pedig vaníliamártás került.
Nem tudok kedvencet választani, minden hús tökéletes volt, de a levest és a tarját is mindenképpen kiemelném. Nagyon jó érzés, amikor egy hagyományos étel frissen és üdén kerül elénk, nem olajtól tocsogósan, megfáradva. Mert azért, valljuk be, egy tarjánál sokszor nem is kell jobb. „Itt semmi nincs túlgondolva, azt kapod, amit vársz, de mindenben van egy kis csavar és egy kis frissesség. Mi ezt tudjuk adni, és ezt megbízhatóan” – mondja a tulajdonos.
Cím: 2623 Kismaros, Szokolyai út 5.
-oj5n16.webp)
