MittudegyháromszorosMichelin-ajánlásúétteremebédmenüje?Kipróbáltuka67Sigmanapiajánlatát

Hétköznapi luxus a 67Sigma étteremben

Azt gondolnánk, hogy egy Michelin-ajánlott étterem csak ünnepi vacsorákra való – hogy oda nem megy csak úgy az ember egy kedd délután. Aztán jön a valóság: 2025-ben egy minőségi étteremnek nemcsak este kell jól működnie, hanem napközben is. A gazdaságos üzemeléshez is kulcsfontosságú a kihasználtság, a vendégélményhez pedig az, hogy különböző közönségeket is ki tudjanak szolgálni.

Pontosan ezt teszi a székesfehérvári 67Sigma Horváth Bence séf vezetésével, ahol nemcsak vacsorára kapni szépen komponált, kreatív fogásokat, hanem ebédidőben is kínálnak menüt, ráadásul elérhető áron. Kipróbáltuk, mit tud egy olyan hely ebédidőben, amely háromszor is felkerült a Michelin Guide ajánlott listájára.

3 fogás nem mindig 3 fogás

A heti ebédmenü 2 vagy 3 fogásból áll, attól függően, mit választasz. Egy teljes menü nagyjából 6500 Ft körül mozog, de ha valaki csak főételt kér, akkor már 3000 Ft környékén is jóllakhat. Mi több fogást is megkóstoltunk, de a három fogás összességében soknak bizonyult – nem azért, mert nehéz vagy túl laktató lett volna, hanem mert minden tányér tartalmas, igényes és adagban is korrekt.

Levesek, amik nem csak „levesek”

A heti kínálatban zellerkrémleves és francia hagymaleves is szerepelt. Előbbibe savanyított zöld alma került, ami frissítően élénkítette a levest anélkül, hogy túl savas lett volna – szépen kiegyensúlyozott, finom ízélményt adott. A francia hagymaleves pedig igazi klasszikus: puha hagymák, gazdag alaplé, a tetején ropogós kruton. Egyszerűnek tűnik, de jól van elkészítve, és ez a kulcs.

Főételek: ismerős alap, kicsit extrábban

A főételek közül konfitált csirkecombot ettünk thai sült rizzsel. Ez nem az a csirkecomb, ami az iskolai menzákat idézi: szép technológia, puha hús, de nincs túlspilázva sem. Inkább egy szerethető középút, már-már házias, de érezni rajta a profizmust. A bolognai spagetti pedig igazi comfort food volt – semmi flanc, hanem csak úgy egyszerűen jól elkészítve, nagy adagban és rengeteg parmezánnal.

Desszert: irodai ebéd után, felső kategóriában

A desszert banánkenyér volt sós karamellel és áfonyával, amitől az ember egy pillanatra elfelejti, hogy épp munkaidő van. Lehetett volna egy fokkal szaftosabb, de összességében nagyon rendben volt, pláne ebédmenü részeként. Ez is azt mutatja, hogy az apró figyelmességek is számítanak – egy jól sikerült desszerttel kicsit ünnepibbé válik a nap.

Második édességként pedig egy túrós palacsintát választottunk, amibe – nagy palacsintarajongóként – nem tudtunk belekötni.

Megéri-e ebédmenüt adni egy prémium étteremben?

Ez az igazi kérdés – és a válasz egyértelmű: igen! A vacsoraidőszak más célcsoportot vonz, mint az ebédidő. A 67Sigma délben pragmatikusan olyan vendégeknek kínál elérhető minőséget, akik csak gyorsan kiugranának egyet enni a közeli irodákból, aztán 30 perc múlva újra belevetik magukat a munkába. A vacsora lehet különleges alkalom, az ebéd viszont élhetően igényes hétköznap.

Ezzel a kettősséggel szélesebb közönséget szolgálnak ki, és közben megőrzik az étterem arculatát is. Az alapanyagok itt is jellemzően helyi és közeli termelőktől érkeznek, és a technológia, a tálalás, a textúrák – mind visszaköszönnek, még ha egyszerűbb formában is.

A 67Sigma nem csak este hozza a formát. Ebédidőben is tud valami jót és elérhetőt – nem fellengzős, nem túlgondolt, hanem éppen annyi, amennyi kell. A menü azt üzeni: „tudunk főzni, de nem kell emiatt öltönyt húzni”. És ez a legjobb az egészben!