A megúszós kaják támogatója a
Hozzávalók
- 1 adag teljes kiőrlésű rozsliszt
- 1 adag kenyérliszt (BL 80)
- 2 adag víz
A megúszós kaják támogatója a
A megúszós kaják támogatója a
Hozzávalók
- 1 adag teljes kiőrlésű rozsliszt
- 1 adag kenyérliszt (BL 80)
- 2 adag víz
Mi kell a kovászhoz:
- Valamilyen teljes kiőrlésű liszt (Én rozst használtam, de a búza is tök jó, sőt ha nincs tk. liszt, az sem baj. Ez a fajta tartalmazza a búza úgymond egészét, szóval magasabb az ásványianyag-tartalma stb., de ezt nem részletezem most mélyrehatóan.)
- BL 80-as kenyérliszt (a magasabb sikértartalma miatt ajánlott, de az sem baj, ha csak ilyen van, akkor te egyféle liszttel dolgozol majd)
- víz (ásványvíz vagy csapvíz is jó, de hagyd állni 30 percet felhasználás előtt)
- nap: 50 g lisztet (25 g teljes kiőrlésű + 25 g BL 80, vagy akár 50 g BL 80) és 50 g langyos vizet egy tisztára mosott, meleg vízzel átöblített befőttesüvegben egy fakanál nyelével összekeverünk, rárakjuk a fedőt (nem csavarjuk nagyon szorosan rá), bebugyoláljuk egy sálba, és szélmentes, meleg helyre tesszük. Az optimális hőmérséklet 26-28 fok. Hagyjuk pihenni 24 órán át.
- nap: Eltelt 24 óra, lecsekkoljuk a kovászt. Ha már buborékos és kicsit lazább a szerkezete, akkor megetetjük. Ez annyit tesz, hogy egy másik, tisztára mosott, meleg vízzel átöblített üvegbe belekanalazunk (fakanál!) a felkevert kovászbabából 50 g-ot. Ehhez hozzákeverünk 50 g vizet, és 50 g lisztet (amilyeneket használtatok, 50 g BL 80, vagy valamilyen teljes kiőrlésűből 25 g, és a BL 80-asból is 25 g). Ha nem lenne bubis a kovász, nem kell idegösszeomlani, hanem végtelen nyugalommal átkeverni a kovászkezdeményt, rárakni a tetőt, bebugyolálni, és várni még 12 vagy 24 órát. Szóval újabb 1 napot pihen a kovászkánk.
Kovász a 2. napon 
3. nap: 24 óra után már nő a kovászunk, buborékos, kezd savanykás illata (vagy szaga, kinek hogy tetszik) lenni. Megismételjük az előző folyamatot. Tiszta üvegbe 50 g kovász + 50 g víz + 50 g liszt, keverés, tető rámegy, sálba beteker, meleg helyen pihen 24 órát.
4. nap: Újfent megetetjük ugyanúgy, ahogy eddig.
4. nap
5. nap: Jöhet egy újabb etetés, viszont ha minden szuperül megy, már látható, hogy mennyit nőtt az etetés előtt, és lehet, már visszasüllyedt a szint. Ez azt jelenti, hogy éhes a kicsike, etetni kell. Nem jó, ha éhezik (nekünk sem jó, ha éhezünk, gondoljunk erre), szóval valószínű, hogy 12 óránként már rá kell nézni, és ha elkezd szomorúvá válni, azaz összeesni, akkor adjunk neki enni a megszokott módon.
6. nap: Itt már reggel és este is etetjük (jaaaajjj, lehet jóóóó sok üveget mosni, hurrrrráá! 🙁 ).
7. nap: Itt is már kétszer adunk neki enni (ha nagyon durván kajás a kovász, akkor lehet háromszor is etetni).
8. nap: Elérkezett a nap, amikor már elég erős a kovászunk, lehet belőle sütni. Ilyenkor már két-háromszorosára is megemelkedik az etetés után, és jó erős, szálas szerkezetű. Na most az következik, hogy amennyi kovászra szükségetek van a kenyérsütéshez, azt kiveszitek és berakjátok egy (mondanom sem kell, tisztára mosott, meleg vízzel átöblített) befőttesüvegbe. DE! Maradjon kis kovász, 30-50 g, ami az anyakovászunk lesz. Szóval én kivettem a tönkölycipóhoz 35 g kovászt, amit megetettem 70 g vízzel és 70 g liszttel, mehet rá a tető, és meleg helyen 8-10 órát pihentetjük, aztán elkezdjük összerakni a kenyeret. A másik üvegben van nekünk, mondjuk, 50 g kovász, amihez mehet a megszokott 1 : 1 : 1-es arány, azaz 50 g liszt és 50 g víz. Ezt elkeverjük, rárakjuk a tetőt, és ha nem tervezünk vele holnap-holnapután sütni, akkor szépen megy a hűtőbe, ahol lelassulnak a folyamatok, és elég hetente egyszer etetni. Éééés itt vége is a kovászkészítésnek. Az anyakovászunk a hűtőben pihizik, és ha sütni akarunk, kivesszük, felfrissítjük, majd egy része etetés után visszamegy a hűtőbe, a másik részéből pedig pékáru lesz.
Hozzászólások
