Ez az Apricot Coffee, amiben van valami megmagyarázhatatlan nyugi, ami miatt mindig jó ötletnek tűnik beugrani. És attól működik ennyire, hogy természetes és nem erőlködik.
Írországtól a Bródy Sándor utcáig
A sztorija nem is Budapesten indul, hanem Írországban. Sinkó Balázs és Brigi öt évet éltek ott, ahol elég gyorsan beszippantotta őket a helyi kávékultúra. Balázs nem állt meg a rajongásnál, ki is tanulta a barista szakmát, és már akkor körvonalazódott bennük: ha egyszer hazajönnek, saját helyet nyitnak. Ez végül 2016 júliusában történt meg, amikor megnyitott az Apricot a Bródy Sándor utcában. Egy pici, szerethető kávézóként indult, ahol az elején konkrétan Balázs vitte a hátán az egészet, éjjel-nappal.
Fontos kontextus: tíz éve az újhullámos kávé itthon még tényleg gyerekcipőben járt. Nemhogy a Palotanegyedben, de országosan sem volt tele speciality helyekkel a térkép. És nem, ez nem elírás: a „specialty” és a „speciality” között igazából csak földrajzi különbség van – előbbit inkább az amerikai angol használja, utóbbi az angolszász területeken elterjedt. Mivel Balázsék Írországban szívták magukba a kávékultúrát, náluk ez a szóhasználat maradt meg, ami tök jól vissza is adja, honnan indult az egész.
Egyébként 2016-ban még a környék is jóval nyugodtabb volt, kevesebb vendéglátóval, kisebb forgalommal. Ehhez képest az Apricot Coffee elég gyorsan törzshely lett. Olyannyira, hogy mi is rendszeresen itt kötöttünk ki – és nem véletlen, hogy 2024-ben a kedvenc kávézónk lett a Street Kitchen Guide-ban.
Amikor már szó szerint kinőtte magát az Apricot Coffee
Aki járt itt a régi időkben, az tudja: volt olyan pont a nap folyamán, amikor szinte meg sem lehetett mozdulni. Állandó pörgés, telt ház és ha úgy alakult, egy másik törzsvendég mellett kötöttél ki az asztalnál. A bővülés gondolata emiatt már régóta ott volt a levegőben. Felmerült új hely nyitása is, de végül jött egy jobb opció: megnyílt a lehetőség, hogy a szomszédos üzlethelyiséget is hozzákapcsolják, amit ki is használtak, így háromszorosára nőtt a tér. Hosszú folyamat volt a megvalósítás, ráadásul úgy kellett felújítani, hogy közben a szomszédban a kávézó végig működött. A végeredmény viszont tavaly augusztusra összeállt és azóta is folyamatosan finomhangolják. Ahogy Brigi mondta: ilyen helyeknél „kész állapot” nem nagyon létezik.
Két tér, két hangulat
A bővítés egyik legjobb hozadéka, hogy az Apricot Coffee most már gyakorlatilag két külön világ. A régi rész megmaradt egy csendesebb, chillesebb zónának: kanapé, gyereksarok, kandalló, a zene éppen csak beszűrődik. Ide tényleg le lehet ülni dolgozni, olvasni, vagy csak kicsit kiszállni a városból. Az új tér ezzel szemben szellősebb, galériázott, itt van a pult is és az ikonikus lemezjátszó Balázsék gyűjteményével, amiből simán kiválasztasz egy lemezt, felrakod, és máris van egy saját soundtrackje a kávézásodnak. És ami nem elhanyagolható: végre van hely leülni. Nem kell taktikázni, hogy ki mikor áll fel.
Könnyű, de átgondolt ételkínálat
A bővülés másik nyertese egyértelműen a konyha lett. A loafokat már helyben sütik, többnyire citromkenyér és banánkenyér készül. Utóbbit mi is kipróbáltuk és pont az a szaftos, puha verzió, ami egyáltalán nem gejl és pont jólesik a kávé mellé. A jövőben ezt a vonalat még tovább erősítenék: házi süteményekkel, pitékkel és szezonális loafokkal bővítenék a kínálatot. A torták az Egy csipet tortától jönnek, és szépen hozzák azt a házias, mégis letisztult vonalat, ami jól passzol a helyhez: nincs túlgondolva, nincs túldíszítve, egyszerűen csak működik.
Reggelire ott vannak a granola potok, amik inkább a könnyedebb kategóriát képviselik. Mellette viszont a szendvicsek és wrapek adják azt a biztos középutat, amikor már ennél egy kicsit komolyabbat. A csirkés wrap például szaftos, krémes, és egy rövid rápirítással kap egy kis plusz textúrát is. Gyors étkezésre pont ideális.
A szendvicsekben az a jó, hogy nem akarnak többnek látszani, mint amik: normális arányok, jól eltalált ízek, nincs túltolva sem a szósz, sem a töltelék. Szalámis, sonkás, avokádós verziók, reggelente friss Arán Bakery kenyérrel – ami már önmagában fél siker.
Ha kéred, meg is sütik őket. Emellett édes és sós péksütik is vannak a pultan, amik a Grumpy Monkey-tól érkeznek, szóval ezen a fronton sincs nagyon kérdés, hogy jó kezekben van a dolog.
Kávé: stabil alap, kis játékossággal
Az italfronton megvan a klasszikus vonal: espresso, cortado, cappuccino, de mellette jönnek a lazább, nyáriasabb vagy épp „kísérletezős” italok is, mint a cold brew, espresso tonic, dirty chai vagy matcha latte. Ami külön plusz, hogy tényleg figyelnek rá, hogy ezek is jól legyenek elkészítve, ne csak kipipált tételek legyenek a menün. A teák és limonádék is szépen hozzák a szintet, és ott van a cascara is – a kávégyümölcsből készült tea –, ami még mindig ritka vendég a hazai kávézókban.
A kávé mögött a szentendrei Kávékalmár áll, akikkel a kezdetek óta együtt dolgoznak. Saját blendet használnak, amit folyamatosan finomítanak és többféle pörkölésű kávé közül is lehet választani. Látszik, hogy szeretnek vele játszani és mindig valami újat is behozni.
Ami miatt igazán működik az Apricot Coffee
Az Apricot Coffee most nagyobb, kényelmesebb, funkcionálisabb lett, de közben nem veszítette el azt, amiért az emberek megszerették. Megvan benne az a családias, kicsit mindenki ismer mindenkit hangulat, ami ma már ritkább, mint egy szabad konnektor egy belvárosi kávézóban.
Az új verzióval igazából csak több lehetőség jött: beülni dolgozni, beszélgetni, vagy csak simán eltölteni itt pár órát. Közben pedig olyan extrák is felbukkannak, mint a home barista tréningek vagy az afternoon tea alkalmak. Utóbbi kifejezetten izgalmas egy ennyire közvetlen, nem „nagypolgári” kávézóban.
És ha mindez nem lenne elég apropó, hogy beugorj egy kávéra: az Apricot Coffee júliusban a 10. születésnapját ünnepli. Ennek megfelelően nyereményjátékkal és egy szülinapi bulival is készülnek, szóval érdemes lesz figyelni őket.
