Kecskemétentaláltukmeganyáreddigilegjobbhelyét:bor,garnéla,boldogság

Csak felsőfokban tudok beszélni a Bor és Garnéla nevű helyről: a vendégszeretet, a kiszolgálás, a lelkesedés és az étlap felhozatala is csillagos ötös. A koncepció lényege annyi volt, hogy a tulajdonosok maguk is nagyon szeretik a garnélát, és kapcsolataik révén viszonylag jó áron be is tudják szerezni. Nem lövök talán mellé azzal az állítással, hogy nemcsak ők, hanem szinte mindenki szereti a garnélát (meglepő módon még a gyerekek többsége is), na és persze a bort is. Így ezekre az alapanyagokra alapozni egy helyet elég rizikómentesnek tűnik. 

Rövid étlap sok garnélával 

A hangulatos, Bor és Garnéla nevű helyet a szintén nagyon hangulatos kecskeméti piac oldalában találjátok (amiről itt olvashattok bővebben). Eddig csak délelőtt tartottak nyitva, de akkora volt a nyomás a vendégek részéről, hogy most már este is fogadják a rajongókat. Tízig lehet náluk vacsorázgatni, kóstolni a rákokat, a borokat, habzót és a hideg csapolt sört. 

Az étlap rövid és egyszerű, tíz fogásnál több sosincs egyszerre a táblán, aminek vannak állandó és változó elemei is. Az ételek ízvilága a tenger iránti rajongásukból merít, így az ételekben bár közös, hogy mindegyik tartalmaz garnélát (esetleg kagylót), a világ minden tájáról válogatják a fogásokat. Az olyan alap, de bomba kaják mellett, mint a garnéla roston vagy éppen rántva, megkóstolhatjátok a fehérboros garnélát, a garnélás tom yumot, a pho speciált – természetesen garnélával – és az USA déli vidékét megidéző jambalayát. Na de menjünk is szépen sorban! 

Bor és garnéla és leves

Gyurik Norbert séf a pho levesre a legbüszkébb, amit napokig főz rengeteg csontból és húsból, illetve természetesen egy rakás ázsiai fűszerből. Ez inkább csak nevében pho, valójában egy nagyon speciális cucc. Nemcsak ízre bomba, hanem adagra is óriási, amit a képen láttok, az a kis adag. Mint mondják, vidéken muszáj nagyobb adagokat kínálni, de ez szerintem simán családi tányér! Így nem sok érte a 4500 forintos ár, hiszen egy adag levesben fél kiló csont van. Gyurik Norbert a leveshez rengeteg fűszert használ, olyanokat is, amik egy alap pho levesben nincsenek, mint például a citromnád. A húsokat is megfelelő, saját recept szerinti arányban cifrázza, a marhalábszár mellett tesz bele kacsát is. Ami viszont nincs benne, az levespor vagy ízfokozó. Nagyon tetszett a leves erős íze, én az ilyen ázsiai leveseket szeretem, a kissé színtelen, íztelen átlátszó lé nem az én ízlésem. 

A panko morzsába forgatott, rántott garnélát természetesen megkóstoltuk, ez annyira alap comfort food, hogy nem tudom kihagyni, bárhol is találkozom vele. Nem csalódtam most sem, persze ebben nagy hibázási lehetőség nincs is. A hozzá kínált mártogatós is finom, minden szósz helyben készül, szóval ezeknek a minőségében is biztosak lehettek.

Umami és New Orleans

Érkezett ezek után az Umami szendvics: alul két kovászos kenyér, azon hollandi mártás és vegyes saláta, valamint savanyított mangó és karalábé. Az alkotás a vietnámi bánh mí szendvicsre hajaz, és tele van zöldfűszerekkel. A mellé járó garnélanyárs pedig házi teriyaki szószban fürdött grillezés előtt. 

És a végére hagytam a legszuperebb fogást: a New Orleans vidékét megidéző rizses kaja, a jambalaya egy kicsit a paellához, mások szerint simán a magyar rizses húshoz hasonlít. Viccet félretéve, a fűszerezés teszi ezt az ételt ilyen különlegessé, ami tulajdonképpen olyan, mintha minden tápláló cuccot összeöntenének, ami otthon található, aztán mégis tök jó lesz. Amerikában csirke, kolbász és hal is kerül bele, Kecskeméten persze kissé magyarosítva mangalicakolbásszal készül. De van benne némi ázsiai beütés is, hiszen az alapja sushirizs és a szintén ázsiai pho levesből származó alaplé. Mondanom sem kell, hogy ehhez is jár a garnéla. Abszolút a kedvenc fogásom lett, semmiképpen se hagyjátok ki! Az adag ebben az esetben sem kicsi, de ez minden fogásra igaz.

Irány Kecskemét!

A Bor és Garnéla nem csak koncepciójában csodálatos, szerintem ár-érték arányban is remek. Összességében talán „a kevesebb több” elve még tovább tökéletesíthetné a helyet. Némileg talán kevesebb összetevő is elég lenne, minden fogásban túl sok az íz: az édes, a sós és hozzá a rák. De ez csak a séf elhivatottságát jelzi számomra, és nem jelenti azt, hogy ne kérnék ki minden fogást újra (meg újra meg újra). Eddig Veszprém és Miskolc volt a két kedvenc vidéki városom, de úgy tűnik, lassan felzárkózik melléjük Kecskemét is! 

Cím: 6000 Kecskemét, Budai utca 2.