Néhány évvel ezelőtt még egészen más képet festett a belváros Klauzál tér körüli része. A turisták ritkán merészkedtek el a belváros fő látványosságaitól, specialty kávézóknak, újhullámos helyeknek pedig nyoma sem volt. Görföl Emese és társa, Mario Jimenez mégis gondolt egy merészet, és megnyitotta a Dorado Cafét. Megnéztük, milyen az élet most, nyolc évvel később, a környék egyik első specialty kávézójában.
Az Új-Zélandra visszanyúló történet
Emese és társa annak idején egy új-zélandi utazás során szeretett bele az akkor, ott már virágzó kávékultúrába. Ezen a messzi tájon már ekkortájt megjelentek az újhullámos kávézók, de ami igazán elrabolta a szívüket, az a köréjük szerveződő közösség, a kávé iránti őszinte érdeklődés, és egyfajta életérzés volt. Emese egyébként sem rajongott az irodai munkáért, így egy ponton adta magát, hogy a vendéglátás felé forduljon, kitanulja a szakmát és Marióval saját helyet vigyenek. A Klauzál téren akkor még egyetlen hasonló egység sem volt, így húztak egy merészet, és nyitottak egyet. Ekkor még főleg a hazai közönségre építettek, mert a turisták többsége megtorpant valahol a Bazilika–Zsinagóga tengelyen, és eddig már csak kevesen jöttek el. Azóta ez elképesztő mértékben megváltozott, mondhatni a szemük előtt alakult át az egész környék. Egyre többen választották a rövid távú lakáskiadást, ami oda vezetett, hogy ma már több a külföldi a környezetükben, mint a helyi lakos. A Dorado pedig szép lassan beírta magát a hazai specialty kávézók történetébe, és együtt formálódott a Klauzál térrel.
Legnagyobb büszkeségük persze azóta is a minőségi kávé, de idővel lett konyha és reggeli, saját, natúr borokat forgalmazó cégük, sőt a Dorado szerdától szombatig este 6-tól egy egészen új arcát mutatja, Bar Lolaként, ahol a kávékról átkerül a fókusz a nemzetközi natúr borokra és a bar foodra. Na, de kanyarodjunk vissza a kávézóhoz, végtére is, mi most ezért jöttünk.
A Dorado sikerének kulcsa, hogy itt semmi sem erőltetett
Szerintem a Dorado legnagyobb értéke, hogy Mesihez, a tulajdonoshoz hasonlóan valahogy minden annyira természetes. Nem akar túl hipszter lenni, nem erőltet magára mindenféle fancy dolgot, egyszerűen önmagát adja magas minőségben. A már nyolc éve ugyanolyan finom kávéjukat valószínűleg mindenki ismeri. Emellett nagyon jó matchát is kapni, ráadásul egy ideje már a fermentálással is kacérkodnak, így isteni házi kombuchát ihattok náluk, amit nem szabad kihagyni!
Az egyszerűség erény
A reggeli menü nem hosszú, de valahogy nem is várja el az ember, hogy egy harminctételes listát rakjanak elé, a Doradóban egyszerűen csak enni akarunk egy jót. Azt pedig abszolút lehet! Főként sós kaják vannak, abból a nagy klasszikusok kerülnek terítékre. Mi nagyjából végigkóstoltuk szinte mindet, és nem csalódtunk. A hagyományos darabokat kedvelőknek van rántottás toast, ez alapvetően három tojásból készült rántottát jelent kovászos kenyéren tálalva, savanyított lila hagymával vagy retekkel, de kérhetünk hozzá extrákat is, mint az avokádó, a ropogósra sült bacon, vagy a mennyei házi kimchi.
Aki szereti a bageleket, annak is érdemes betérnie, mert a Dorado szendvicse felér egy komfortkajával. Olvadt cheddar, tojás és pirított bacon is van benne, ennélfogva nemcsak finom, de laktató is, szóval egy ideig nem kell utána az ebéden filóznod.
Aki szeretne kicsit mediterránabb vizekre evezni, annak a török tojást ajánlom, szerintem ez egy szuper alternatíva, ha az ember tojást enne, de úgy van vele, hogy rántottát otthon is tud csinálni, és inkább valami különlegesebbre, mégsem túl extrémre vágyik. Ez az étel joghurtból, buggyantott tojásból, egy kis barna vajjal és kaporral készül, mellé pirítóssal, amivel az utolsó cseppig kitunkolhatod az egészet! Nekem talán az összes közül ez volt a favorit tétel.
Ha eddig nem győztelek meg, mert te az édes vonalat szereted jobban, akkor most figyelj: amerikai palacsinta, tojás, juharszirup, bacon... És remélem már össze is futott a nyál a szádban, mert még ha elsőre fura kombónak is hangzik, ez a négy dolog együtt maga a tökéletes ízharmónia. Annyira jól kihozza az édes szirup a bacon sós ízét, és fordítva, hogy ezt muszáj egyszer kipróbálnod! És megint az egyszerűség köszön vissza, négy totál egyszerű elem, mégis annyira jól passzolnak, hogy semmi mást nem igényelsz mellé. A Dorado pont ezért jó: nem gondolják túl a fogásokat, csak mindenféle manír nélkül elkészített, egyszerű ételeket kínálnak. A bacon ropogósra sült, a tojás pont eléggé folyós, a palacsinta finom, puha, a juharszirup pedig megkoronázza az egészet. Eztán jöhet is egy kávé, aztán meg valószínűleg a kajakóma.
A Dorado története tehát nyolc év után sincsen közel sem a végénél. Kávéval kezdődött, de apránként mindig hozott valami új színt a vendéglátásba és reméljük, nyolc év múlva újra jöhetünk majd, és hasonlóan jót eszünk. Aki pedig imádja a jó borokat és a small plate kajákat, annak javasoljuk, hogy nézze meg, mivé alakul a hely este 6 után!
