Újabb kutatás látott napvilágot, ami azt bizonyítja, nem kell a szülőknek magukat okolniuk azért, ha a gyerek válogatós. A Guardian által idézett dr. Zeynep Nas, a UCL viselkedésgenetikusa elmondta: az ételek elutasítása inkább a géneknek köszönhető, semmint a nevelésnek. A most idézett kutatásban kisgyermekkortól egészen kamaszkorig vizsgálták a gyermekek étkezési szokásait, és azt találták, hogy a probléma nagyjából a gyerekek másfél éves korában jelentkezik, és 13 éves korukig nem is nagyon változik. A csúcs hétéves korban van, ekkor a legválogatósabb a gyerek, ezután némi csökkenés következik be. De rossz hír, hogy a válogatós gyerekek szüleinek egészen a kamaszkorig kell várni a változással.
A gének miatt válogatós a gyerek
A kérdőíves kutatásba egyébként 2400 ikerpárt vontak be, és az ő étkezési szokásaikat vizsgálták 16 hónapos és 13 éves koruk között. A Journal of Child Psychology and Psychiatry című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók leírják, hogy a válogatós étkezési szokások nagyobb egyezést mutattak az egypetéjű ikrek között, mint a nem egypetéjű ikrek esetében. Ami azt bizonyítja, hogy a genetika nagymértékben hozzájárul a válogatósság kialakulásához. „Bár az íz az ételválasztás első számú mozgatórugója, a genetikai különbségek sokkal inkább meghatározzák, hogy az agy hogyan reagál rájuk” – mondják.
Az, hogy a válogatósságnak genetikai oka van, eddig sem volt titkok a tudósok előtt, ez a mostani kutatás inkább azt támasztja alá, hogy még nagyobb mértékben játszanak szerepet a genetikai tényezők az étkezésben, mint azt eddig gondolták. Bár az étkezésnek nyilván van köze a neveléshez és nagyon fontos a példamutatás, a rossz hír az, hogy a mostani kutatás szerint ez maximum 25 százalékban játszik szerepet. A maradék 75 százalékért a DNS-ek a felelősek.
Szereti az édességet? Erről is a gének tehetnek!
A mai korból nézve már furcsa és bosszantó, de alapvetően nagyon fontos oka volt annak, hogy miért válogatósak a gyerekek. Az ugyanis, hogy tartózkodóak, sőt elutasítják az új ételeket és ízeket, megvédte őket számos mérgezéstől. Nem véletlen, hogy a finnyás viselkedés kisgyermekkorban, nagyjából másfél éves kor körül alakul ki, amikor a kisgyermek már képes járni és a vadászó-gyűjtögető társadalmakban megvolt a veszélye annak, hogy elkóborol a családtól. Ha mindent megevett volna, amit talál, az nagyban rontotta volna a túlélési esélyeit.
Szinte minden kultúrában, sőt egyes állatfajoknál is megfigyelhető, hogy a gyerekek elutasítják az új ízeket (ennek tudományos neve a neofóbia), különösen a savanyú és a keserű íztől ódzkodnak. Ezzel párhuzamosan viszont kifejezetten keresik az édes ízeket. Az édesség ugyanis magasabb kalóriatartalomra utal, a gyerekeknek pedig jóval több kalóriára van szüksége a fejlődéshez. Némi vigaszt jelent tehát, hogy a gyerekek édesség iránti rajongása is genetikailag kódolt.
Azért fontos a példamutatás
A neofóbia tehát segített megakadályozni, hogy a gyerekek valami mérgezőt egyenek. Az alacsony cukorérzékelési küszöb – és az édesség szeretete – pedig segített a gyerekeknek abban, hogy figyelmüket a legédesebb, legkalóriadúsabb, legkevésbé mérgező gyümölcsökre összpontosítsák.
Ettől függetlenül a tanulmány kiemeli, hogy a változatos étkezésre ösztönzést ne adjuk fel, mert hosszú távon lesz eredménye. Hiszen a maradék 25 százalék is nagyon sokat jelent és meghatározó szereppel bír felnőttkorban! Nagyon fontos, hogy a család sokat étkezzen együtt, és fokozatosan egyre több étellel és ízzel ismertessük meg a gyerekeket. Bár egyszerre csak kis adagot kínáljunk az újdonságokból.
-oj5n16.webp)
