Hol töltött káposzta, hol halászlé az állandó ünnepi étek, míg máshol évről évre új menüsorral készülnek, egyes családok pedig egyszerűen átadják magukat a pihenésnek és rendelnek valamit, vagy elmennek egy étterembe. Az étkezés és az ünnepek minden kultúrában egységként jelennek meg, hiszen a különleges napokon felszolgált fogások családi, történelmi és közösségi hagyományokat őriznek. Nálunk a családomban karácsonykor anyukám és a nagymamám avanzsálnak főszakáccsá, akik porhanyós húsokkal, lágy krumplipürével és megannyi finomsággal hozzák el számunkra az ünnep varázsát.
Régmúlt karácsonyok lakomái
Érdemes kifaggatni az idősebb rokonokat arról, az ő idejükben mi került az ünnepi asztalra – sok szép emlék és meglepő történet bukkanhat a felszínre, amiről talán nem is esett szó korábban. „Nálunk hagyományos karácsonyi ételek voltak. Apukám nagyon szerette a halászlevet és a rántott halat, így ez sosem maradhatott le az asztalról” – mesélte a nagymamám, Mimi. Hozzátette, hogy az édesanyja a gyerekeknek mindig valamilyen rántott húst sütött, illetve rósejbnit, amely vékonyan szeletelt krumpli zsírban kisütve. Ez szintén az ünnepi étkezések állandó szereplője, és egyben a nagyim kedvence volt. Utóbbival még nem találkoztam, de halászlé és rántott húsok nélkül a mai napig sincs karácsonyunk. Igazán meglepődtem, amikor a nagymamám sorolta, hogy mennyi finomság készült náluk az ünnepekkor, de mint kiderült, a dédnagymamám fél éven keresztül mindig tett félre havi 10-20 forintot, hogy karácsonykor biztosan megadhasson minden jót a szeretteinek.
Ünnepi szeretet minden falatban
Étkezés tekintetében régebben a karácsony tényleg különleges nap volt, hiszen ilyenkor került többfajta és különlegesebb étel az asztalra. Ha belegondolunk, manapság szinte bármilyen konyha tetszőleges fogását házhoz rendelhetjük, és egy órán belül ehetjük is, ám pár évtizeddel ezelőtt jóval korlátozottabb lehetőségek álltak rendelkezésre. „December 25-én ebédre mindig húsleves készült zöldségekkel és cérnametélttel, amelyet anyukám otthon gyúrt be, hiszen akkoriban nem nagyon voltak még kész tészták. A levesben főtt csirkehúst pedig külön ettük majonézes tormával, majd főételként polpetti készült. Ez egy vékonyra klopfolt karajszelet, amelyre sonka és egy kocka ementáli sajt került. Paníroztuk, kirántottuk, majd az elmaradhatatlan franciasalátával ettük” – emlékezett vissza Mimi.
Időnként kacsa is került az asztalra, amelyet a szomszédok vásároltak, hogy a dédnagymamám megsüsse nekik, így cserébe nekünk is jutott egy madárka. A dédnagymamám a Gundel étterem szakácsa mellett volt kézilány, ahol rengeteg konyhai trükköket leshetett el és sokféle különleges ízkombinációt ismerhetett meg. A megszerzett tudását később a nagymamámnak adta át, aki azóta is a családunk mesterszakácsa, és rendszeresen felbukkan az ételeivel, hogy mosolyt csaljon az arcunkra, legyen szó egyszerű hétköznapról vagy különleges alkalomról.
Örökölt hagyományok
Bár sosem találkoztam a dédnagymamámmal, mégis hálás vagyok neki a karácsonyi lakomákért, hiszen ő mutatta meg a nagyimnak, hogy az ünnepeket az ételeken keresztül is fontos megélni. Nálunk a készülődés minden évben szenteste előtt két nappal kezdődik a süteményekkel, akárcsak a nagymamám gyerekkorában. Anyukám a legjobb bejglikészítő, így ő felel a mákos, diós, gesztenyés és – a kedvemért – mogyorókrémes bejglikért, illetve mindig főz borlevest is, ami nálunk olyan, mint Kevin: nincs karácsony nélküle. „A családunkban az édességek mindig is fontos szerepet játszottak. A fő desszert generációk óta a fatörzs torta. A legtöbb ma is készülő finomságot még a gyerekkoromból hoztam” – mesélte a nagymamám. A zserbó talán az egyedüli újdonság, amelyet a családban ő készített elsőként, és azóta apukám nagy kedvence lett. A testvéreimnek mindig hókiflivel készül, nekem pedig diós kosárkával, amiből emlékszem, egyszer egy egész dobozzal felfaltam. Természetesen rosszul lettem tőle, de megérte, és azóta is imádom! 😀
December 24-én pedig megkezdődik a sütés-főzés. Ilyenkor anyukám és a nagymamám táncot jár a konyhában a panírozások, a kevergetések és a szeletelések parkettjén. A ház megtelik zenével, illatokkal, és persze némi idegességgel is, hogy biztosan mindennel elkészülünk-e. „Rántott csirke, kacsacomb, párolt káposzta, krumplipüré, halászlé. Ezeket a fogásokat hagyományként mindig beépítjük az ünnepi étkezésekbe, hiszen régóta jól bevált receptek. Főzés közben pedig próbálom átadni a szeretetet és az ünnep varázsát.”
Nyitókép: Shutterstock
