Ezért a kilátásért megéri feljönni ide. Fotó: Facebook, Natura Hill Zebegény
Persze tudom, hogy van akinek nem tetszik ez a műfaj, mert szeret maga választani, pedig szerintem a világ legjobb dolga. Az ember megérkezik éhesen az étteremben, nem kell várnia, hogy hozzák az étlapot, valamint nem kell farkas éhesen azon gondolkodnia, hogy mit is enne szívesen. A Natura Hill Slow Food étteremként hirdeti magát, és már bejelentkezéskor is azt kérik, szánjunk legalább két órát az ebédre, a vacsorára pedig még többet. A Slow food mozgalmat egyébként 1989-ben alapították Olaszországban, a sok gyorsétterem ellensúlyozására. A mozgalom célja, hogy kapcsolatot teremtsen az alapanyagok és az ember között. Nem pusztán az a fontos tehát, hogy lassan együnk, hanem hogy közben figyeljünk oda a környezetre, a regionális alapanyagokra, és ismerjük meg a helyi termelőket.
Az étteremben gyerek és olvasósarok is van.
Erre tényleg figyelnek is a Natura Hillben, ami egy valódi sikersztori: a multis környezetből érkező Hodik Adrienn és reklámszakember férje építettek egy csodás, teljes mértékben önellátó vendégházat a semmi közepén, egy dombtetőn, Zebegényben. Mindezt leginkább azért, mert szerették volna, ha gyerekeik nem a betonrengetegben, hanem vidéken nőnek fel. Ezzel a lendülettel maguk is kiköltöztek ide, aki tehát itt megszáll, találkozhat a házigazdákkal is (a szállást még nem próbáltuk, így arról nem tudok nyilatkozni). Bár az eredeti terveik között nem is szerepelt étterem, végül az is kialakult, és jó is így, hiszen legalább nem csak az élvezheti a csodás panorámát, aki megszáll náluk. Az étteremben két séf főz, és minden nap egy bisztró jellegű ebédmenüt, és egy vacsoramenüt adnak. A kínálat és az ár is fix, a háromfogásos ebéd 6800, a négyfogásos vacsora 7800 Ft, ital nélkül.
Előétel: rántott véres hurka aszalt meggyel. Fotó: Kalas Györgyi
És most térjünk rá az ételekre, amelyek viszont kicsit csalódást okoztak. A Natura Hillbe ebédre érkeztünk, előre kell foglalni és két időpont közül lehet választani: dél, vagy két óra, nem lehet tehát csak úgy beesni, hogy ne kelljen megszakítani az ebédélményt. Az előétel rántott véres hurka volt, persze ne sima rántott hús szerű ételt képzeljünk el. A hurka kukoricabundában érkezett, hozzá savanyú, aszalt meggy, rajta friss saláta. A saláta és a meggy kombináción lehetett volna csiszolni egy kicsit, meg valahogy az egész tálaláson ezt éreztem, hogy kis energia befektetéssel sokkal szebb ételeket is lehetne a tányérra varázsolni, - és ez minden fogásra igaz volt. A marhapofa sült káposztával és zellerrel ízre tökéletes volt, - hiába a tél vége, és a hideg, a zellert nem tudom megunni, - a tálalás azonban itt is kissé esetlenre sikerült. Nagyon finom volt a hús alatti káposzta, a marhapofa pedig omlós és tökéletes (a marha egy közeli farmról érkezett). A desszert nagyon ötletes: fehércsokis kölesfelfújt szederfagyival és áfonyával. Az adagokat viszont kicsinek találtam, - igaz egy hat kilométeres erdei túra után érkeztünk, de gondolom ez nem ritka eset egy kirándulós környéken.
Marhapofa sült káposztával. Fotó: Kalas Györgyi
A marhapofán kivül semmi sem volt eget rengetően kiemelkedő, de azért finom volt minden és jól éreztük magunkat, szuper két órát kaptunk a személyzettől is, ezt segíti a pincérek közvetlensége is, és hogy nem nézik ki azt sem, aki gyerekkel érkezik. A 6800 Ft-os ebédmenü azért nálam nagyon a határon van, főleg, hogy a négyfogásos vacsora sem sokkal több, 7800 Ft. És ezt csak némileg ellensúlyozta a gyerekmenü, amit kedvező árban adtak (1000 valamint 1600 Ft), - és a menüben az ital ára nincs benne.
