Ha mostanában akár egyszer is rákerestél arra, hogy mi az a ramen, az jó eséllyel nem véletlen. Ez a japán tésztaleves az elmúlt években konkrétan berobbant: street food helyeken, menő éttermekben, TikTok-videókban, mindenhol ott van. De mitől lett ekkora sztár egy látszólag egyszerű leves?
Mi az a ramen valójában?
Első ránézésre csak egy tál leves tésztával. Aztán jön az első kanál, és rájössz, hogy ez inkább egy komplett univerzum. Röviden: egy japán eredetű tésztaleves, ami hús- vagy zöldségalapléből készül, búzatésztával és egy rakás feltéttel. Itt minden komponensnek szerepe van. A lé, a tészta, a hús, a tojás, a zöldségek – mind külön karakter, és együtt adják ki azt az élményt, amitől a ramen több lesz, mint egy gyors vacsora. Bár ma már japán nemzeti büszkeségként kezelik, a ramen eredetileg kínai gyökerekkel indult. Aztán Japánban annyira a saját képükre formálták, hogy mára teljesen külön műfaj lett. Mint amikor egy külföldi receptből magyar nagymama-konyha lesz, csak itt sokkal több umamival.
A ramen a 19. század végén, Jokohama kikötővárosában kezdett elterjedni, ahol rengeteg kínai bevándorló élt. Ők hozták magukkal a búzatésztás leveseket, amiket a japánok gyorsan megszerettek, majd szépen átalakítottak a saját ízlésükre. Akkoriban még „shina soba”-nak hívták, ami kb. annyit tesz: kínai tészta. A „ramen” név csak később ragadt rá. A második világháború után jött a következő nagy fordulat. Japánban brutális élelmiszerhiány volt, viszont az amerikai segélyekkel rengeteg búza érkezett az országba. A japánok pedig mit csináltak? Elkezdtek még több tésztát enni. A ramen így lett az olcsó, gyors, laktató kaja szinonimája – gyakorlatilag túlélőkaja státuszból nőtte ki magát kultikus fogássá.
Nem egy ramen van, hanem egy egész család
Ha azt hitted, hogy ramen = ramen, akkor most jön a csavar. Rengeteg típusa létezik, és ezek között simán akkora különbség van, mint egy húsleves és egy pho között. A különbség leginkább az alaplében van. A shoyu ramen szójaszószos, kicsit könnyedebb, klasszikus belépő szint. A miso ramen már testesebb, krémesebb, és van benne egy enyhe, fermentált mélység, amit vagy imádsz, vagy furcsán nézel rá. Aztán ott a tonkotsu, ami konkrétan egy külön liga. Sertéscsontból főzik órákon át, amíg a lé szinte tejszerűen sűrű nem lesz. És persze léteznek regionális verziók, helyi variációk, saját csavarok. Japánban konkrétan külön ramen-túrákat szerveznek, mert minden városnak megvan a saját stílusa.
A ramen nem gyors kaja, csak gyorsan megeszed
Ez az egyik legnagyobb tévhit. Sokak fejében ez instant zacskós leves, amit egyetemistaként 300 forintból megoldasz. És igen, az is ramen... csak olyan, mint a porból készült krumplipüré a nagyi főztjéhez képest. Egy igazi ramen elkészítése brutál időigényes. Az alaplé akár 10-20 órán át fő. A tészta külön készül, gyakran házilag. A húsokat (például a chashu sertést) külön pácolják, sütik, főzik. A tojást úgy főzik, hogy a sárgája krémes maradjon, és még pácolják is szójaszószban. Szóval amikor leülsz egy tál ramen elé, valójában egy többnapos folyamat végeredményét kanalazod. Csak hát ezt nem mindig kommunikálják ilyen drámaian, mert akkor lehet, hogy mindenki kicsit meghatódna evés közben.
Mitől lesz jó egy ramen?
Van pár alap dolog, amit érdemes figyelni. A lé legyen mély, komplex, ne csak sós. Ha az első korty után nem érzed azt, hogy itt történik valami extra, akkor az nem az igazi. A tészta legyen rugalmas, kicsit harapható, ne szottyadt. A feltétek pedig ne csak dísznek legyenek, hanem tényleg hozzáadjanak az élményhez. És ami még fontos: a ramen egyensúly. Nem az a cél, hogy mindenből a legtöbb legyen, hanem hogy együtt működjenek. A leggyakoribb feltétek közé tartozik a chashu (lassan főtt sertéshús), az ajitsuke tamago (pácolt, lágy tojás), a nori (szárított alga), a zöldhagyma és a bambuszrügy. És persze minden hely hozzáteszi a saját kis trükkjét.
Hogyan eszik a rament?
Ha már itt tartunk, igen, a hangos szürcsölés teljesen oké. Sőt, Japánban kifejezetten elvárt. Nem bunkóság, hanem annak a jele, hogy élvezed az ételt. Elsőre fura lehet, főleg ha gyerekkorodban rád szóltak érte, de valahogy jobban is esik így. Gyorsabban hűl, és közben beszippantod az illatokat is. Win-win.
És még egy apróság: nem szokás órákig üldögélni felette. A ramen egy gyors élmény, beülsz, megeszed, boldog vagy, mész tovább.
Szóval mi az a ramen és miért lett ekkora hype körülötte?
Egyszerre komfortkaja és gasztroélmény. Egy tál meleg leves, ami jólesik egy hosszú nap után, de közben annyi rétege van, hogy minden kanál új élmény. Plusz vizuálisan is erős. És van benne valami kultikus is. Egy étel, ami mögött történet, technika és egy csomó szenvedély van. Nemcsak eszed, hanem egy kicsit részt veszel benne. A ramen egy élmény. Egy lassan készülő, gyorsan elfogyó, meglepően mély cucc, ami simán beszippant. És ha egyszer ráérzel, onnantól nehéz visszatérni a zacskós verzióhoz.
