A magyar ember számára Trieszt különösen otthonos, hiszen épületeinek nagy része Budapesttel egy időben épült, néhánynak még a tervezője is ugyanaz. Olyan érzés, mintha Budapesten vagy Bécsben sétálgatnánk, csak a Duna helyett a tengert látnánk. Nem csoda, hiszen Trieszt egészen az első világháborúig a monarchia része volt, de azért többnyire mindig olaszok lakták.
A régió gazdag finomságokban, még saját sonkájuk is van, amire méltán büszkék, és ízében vetekszik a pármai sonkával: ez a Prosciutto di San Daniele, ami egy jóval szárazabb sonka, mint a pármai. És persze meg kell említeni, hogy Trieszt mellett található a Prosecco nevű falu is, itt készül tehát az eredeti habzóbor. Érdemes kinézni egyébként a trieszti piacra, ahol jó áron vehetünk házi proseccót is.
Egy dolgot azonban nagyon jegyezzetek meg! Triesztben a déli városokra jellemző sziesztát osztrák pontossággal tartják be! A kettő furcsa egyvelege azt eredményezi, hogy 14 és 19 óra között SEMMI sincs nyitva. Nem tudom, hogyan kellene kemény öt órát kibírni kaja nélkül, ezt még nem fejtettem meg, hacsak úgy nem, hogy annyira beeszel kettőkor, hogy hatig alszol. Ez nekem mindig gondot okoz, de tény, hogy este 7 előtt Triesztben egyszerűen nem lehet vacsorázni.
Buffet da Pepi
Elsőként egy régimódi, a monarchia idejéből itt maradt helyet ajánlok nektek, ez a Buffet da Pepi. Vállalva a kockázatot, hogy ez a hely nem fog mindenkinek tetszeni, hiszen full retró. Ez egy hihetetlenül régi, 1897 óta működő étterem, de nem is nevezném étteremnek, inkább egy nagyon furcsa egység, amit sehol máshol nem láttam. Húsos hely, így vegáknak nem ajánlom. Frissen főznek minden húst, és még gőzölögve teszik bele a kettévágott friss, ropogós császárzsemlébe, reszelnek rá egy csipet friss tormát, és kész is a szendvics.
Az én kedvencem a főtt marhanyelves változat, de azért a tarjás se rossz, és persze jöhet hozzá egy kis pohár sör is. Ha nem akartok túl sokat fizetni, akkor hangsúlyozzátok, hogy szendvicset kértek, különben hústálat kaptok helyette! Aki az olasz kaja miatt érkezik Triesztbe, az ne ide jöjjön, hanem a sétálóutca másik felén sorakozó éttermekbe. Ez itt egy darab monarchia, a berendezés és az ételek is ehhez igazodnak. Nem luxus, de megismételhetetlenül egyedi.
Via della Cassa di Risparmio 3.
Pizza és Trieszt: Pizzeria di Napoli
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én ha külföldön járok, próbálom elkerülni a turistás helyeket, és igyekszem inkább a kevésbé frekventált helyeken enni. Ettől függetlenül egy utazás során elkerülhetetlen, hogy az ember megéhezik és mindenki betér néha ilyen helyekre is. Ha a belvárosban éhezel meg éppen, akkor őszintén ajánlom a Pizza di Napoli helyet, ami bár a nagyszámú turista kiszolgálását célozta meg, azt kifejezetten jól csinálják.
A főtérhez közeli hely elég nagy, így csúcsidőben is nagy eséllyel kapunk asztalt, és a kaját is elképesztően gyorsan hozzák. A hely nevéből adódóan egy hatalmas nápolyi kemence van az étterem közepén, és csodás is a pizza. De nem csak pizza van, és magamnak ellentmondva egyébként nem is a pizzát ajánlom, hanem inkább a tésztákat. Isteni, friss szószokkal érkeznek, és a tengeri herkentyű is remek.
Via Alberto Boccardi 7.
Osteria da Clai
Ez egy olyan étterem, amiért érdemes egy kicsit elkalandozni aTrieszt külvárosába, már csak azért is, hogy jobban megismerjük Triesztet. Ezt az éttermet főleg azért ajánlom, mert az olaszos tésztaételeket, a monarchiabeli húsos ételeket és a tenger gyümölcseit egyaránt megtaláljuk az étlapon. Persze nyilván nem kapott a hely Michelin-ajánlást, de minden, amit kóstoltunk, finom volt, és egy főételt sem adtak 10 eurónál drágábban.
A kis étterembe bármikor érkezhetünk, nem csak ebédre, hiszen az üvegpult mögött mindig sok helyben készített szendvics és finomság sorakozik, amit szívesen elrágcsál az ember. Ez például egy remek menekülőút a szieszta alatt. Nem mellesleg az Aperol Spritz ezen a helyen 3 euró. Kevés turistára és sok helyi arcra számítsunk!
Via del Ghirlandaio 21.
Al Ciketo
Ez nemcsak a kedvenc borbárom Triesztben, hanem a kedvenc borbárom a világban. :-) Mondjuk, sajnos nem csak nekem, így többnyire nem lehet beférni, de azért próbálkozni érdemes. Ez is közel van a főtérhez, így meglehetősen turistás hely, ennek ellenére nagyon sok az olasz. Nemcsak a bor és a csapolt prosecco miatt érdemes felkeresni a helyet, hanem a rengeteg finom sonkáért és sajtért, amit a habzóbor mellé kapunk. Igazi álldogálós bár, profi személyzettel és csodás hangulattal. A hely neve sehova sincs kiírva, szemfülesnek kell lenni, ha észre akarod venni.
Via S. Sebastiano 6.
Pasticceria Caffé Pirona
Végezetül egy cukrászda, aminek a gyönyörű, régi berendezése mindenkit azonnal lenyűgöz. Ez sem teljesen a belvárosban van, így bár nyilván vannak turisták, sok a helyi is. Itt megtalálsz sok monarchia korabeli süteményt, mint a képviselőfánk, a rigójancsi vagy éppen a pozsonyi kifli, de azért egy jó pisztáciás cornettóért (így hívják az olaszok a croissant-t) sem kell a szomszédba menni. Ja, és persze eszpresszóért sem! :-)
Largo della Barriera Vecchia 12.
Nyitókép: Shutterstock
-oj5n16.webp)
