Fél 12 körül jár az idő, a vevők 2-4-6 fős csoportokban áramlanak szépen befelé, kezdünk egyre nehezebben elférni az üzletben. A kolbászokra és oldalasokra mutogató vendégek java része férfi, amit teljesen általánosnak gondolnék, de azért a tulajdonos finomítja a képet: “Kismamák, nyugdíjasok, diákok, környékbeli dolgozók, öltönyösök és melósok, szóval nagyon sokféle ember jár ide.” - mondja Erika. “Ja és a vevőink úgy 40 százaléka nő és egyre több a fiatal.” Egy idős néni tör át a sültekre váró tömegen, az üzlet másik felén lévő húspultból parizert és egy kiló sertéscombot kér. Alapból egy ilyen vevő nem lenne olyan furcsa, tekintettel arra, hogy egy húsboltról beszélünk, de a tulajtól megtudom: ő ahhoz a kisebbséghez tartozik, akik nem enni jönnek, hanem tőkehúsért, baromfiért ugranak be. Ezek a vevők a forgalom mindössze 30 százalékát teszik ki - a fő profil itt már egyértelműen a vendéglátás, azaz a kész ételek értékesítése. Újabban már cégek is rendelnek, most épp egy 40 fős rendezvényre készülnek, ahol hurkás-kolbászos-sült csülkös terülj-terülj asztalkám volt az igény egy vállalati bulira.
Sokat elárul a tendenciákról az is, hogy az üzletben jó ideje nincs külön hentes (a beszállítók mára mindent az igények szerint előkészítve hoznak, a szükséges hozzáértés meg ott van az eladóknál), viszont a helynek egy éve van szakácsa, Nagy Viktor személyében, aki szabad kezet kapott a kínálat alakításában. Ennek ellenére a hosszútávú terv is az, hogy az üzlet megmaradjon annak, aminek indult és a friss hús soha ne tűnjön el a kínálatból.
A nagy bevásárlóközpontok, hipermarketek megjelenését ugyan ők is megsínylették, de azóta ismét javul a helyzet. Azt vallják, hogy legfőképpen nem is mást kell adni, sokkal inkább máshogyan. Itt a vendégek simán odaszólhatnak telefonon akkor is, ha egy grillcsirkéért szeretnének beugrani, vagy ha a hétvégi családi ebéd hozzávalóit szeretnék előre összecsomagoltatni. Volt már olyan vendég, aki a saját tuti receptjével állított be, hogy nem lehetne-e ezt lefőzni valamikor, mert iszonyúan enne már egy ilyet. Erikáék megnézték, tetszett nekik, pár nap múlva megcsinálták. Az is csak elsőre meglepő, hogy manapság már egy húsboltnak is gondolnia kell a vegákra, ezért egyre több húsmentes fogás is van a kínálatban. Sajnos még nem valami frappáns vega csevapokra és kolbászokra kell gondolni, de a saláták, főzelékek és káposztás sztrapacskák (hmmmm) előtt álldogálva már tényleg nem kell senkinek zavarba jönnie, aki kihagyná a húsevést. Külön említést érdemel az Ica mama-féle grillcsirke, sokan csak emiatt zarándokolnak el ide, ráadásul ez a nemrég felturbózott kínálat valamelyik salátájával kifejezetten elmegy fitness kajának is. Szóval attól, hogy valaki betéved ide, nem muszáj oldalast zabálnia csülökkel és kenyérrel, majd csendben hazagurulnia. Nekem amúgy a szaftos pipiknél is jobban bejön az őket ropogósra sütő retró csirkesütő szekrény, ami 25 éve áll a boltban és valószínűleg már minden elemét javították/cserélték egyszer, de még mindig a város egyik legjobb csirkéjét süti. De Erika nem csak a sütőjéhez ragaszkodik: 12 éve ugyanazokkal a vidéki magyar beszállítókkal dolgozik annak ellenére, hogy ez bizony gyakran drágább, mint a nagyüzemi és a külföldi, cserébe viszont kiszámítható, stabil minőséget tartanak.
Erika egyedüli tulajdonosként viszi a boltot, ehhez minden nap a reggel 6-os kelés és elmondása szerint 2-3 kávé is szükséges. De még így sem működhetne ez egy jó csapat nélkül, olyan emberek nélkül, akik mindenben támogatják őt. Mint például Lena, aki még Ica mama idejében került a boltba és azóta - 18 éve - folyamatosan itt is van. Aki már abból megmondja, hogy milyen kedve van a főnökének, ahogy az belép az ajtón. Lena amúgy saját bevallása szerint még kétszer 18 évet simán bevállalna itt, és hát Erikán sem az látszik, hogy távolodni szeretne az üzletétől, a munkájától. Persze nem lehet állandóan melózni, néha lazulni is kell. Erika az egyik lányával együtt egy sóskúti lovardában kapcsolódik ki hetente többször, ahol saját lovuk is van. Amikor viszont megtudom, hogy ő csak messziről csodálja a lovát, és még soha nem ült fel rá, ezt egészen egyszerűen meg is indokolja: “Imádom ezt a hangulatot, a miliőt, napi rutinná vált, hogy kijövünk ide. A lányom nagyon szeret lovagolni, de én még nem mertem rávenni magam. Nem szeretném, hogy valami bajom legyen és utána másnap ne tudjak bemenni dolgozni.”Fotók: Hartyányi NorbertIca Mama húsboltjaCím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 64.Facebook: //www.facebook.com/Ica-Mama-H%C3%BAsboltja-1560354577543316/?fref=ts
