Sushiálmok (Jiro Dreams of Sushi)
A különleges, letisztult hangulatú dokumentumfilm a világ egyik leghíresebb sushimestere, Jiro Ono életébe és munkájába enged betekintést. Középpontjában nem csupán a sushi áll, hanem az a filozófia és életszemlélet, amely Jirót 85 éves korára élő legendává tette – annak ellenére, hogy éttermébe mindössze tíz fő fér be. Kortársai a legnagyobb sushimesternek tartják a séfet, aki egyébként éppen idén, 2025-ben ünnepelte a századik születésnapját! A főzéstől már visszavonult, a Michelin-csillagos étterem vezetését is átadta a fiának, de azért még mindig aktív életet él. A századik születésnapján, október végén azt nyilatkozta, szeretne még sushit készíteni. Ez a szép gasztrofilm film bemutatja, hogyan épül fel a vendéglátás ezen különleges formája: Jiro az alapanyagoktól kezdve a rizsfőzésen át a tálalás ritmusáig minden részletet irányít. Külön szálként fut Jiro idősebb fiának története, aki apja árnyékában próbálja megtalálni saját séfi identitását, miközben továbbviszi a családi hagyományt. A film finoman, de mélyen érinti a generációk közötti feszültséget, a szakmai örökség súlyát és azt a kérdést, meddig vihető tovább egy olyan mesterség, amely teljes életet kíván.
Nagyik (Nonnas)
Idén debütált a streamingkínálatban a Nonnas, azaz Nagyik című film, azért is emeltem be ebbe a válogatásba, mert viszonylag új alkotás. Úgy tűnik egyébként, hogy a gasztrofimek időszaka kissé leáldozóban van, régebben nagyon népszerű volt ez a műfaj, most azonban inkább sorozatokban jelenik meg a téma. A Nonnas alaptörténete ötletes: egy olasz étteremben járunk, ahol csak nagymamák, azaz nonnák főznek, természetesen csodás családi recepteket, amelyekhez sok-sok személyes élmény és történet kapcsolódik. Az étterem tényleg létezik: az alapító Jody „Joe” Scaravella 2007-ben nyitotta meg a helyet tisztelgésként azon olasz nők előtt, akik megszerettették vele a főzést. Az éttermet anyukája után nevezte el Enoteca Mariának.
Esti kikapcsolódásnak jó választás ez a film, bár nagy szívfájdalmamra elég kevés kaját mutatnak benne, ami pedig éppen egy gasztrofilm lelke lenne. Emlékezetes jelenetekből azonban így is jutott, például amikor a szicíliai és a bolognai szereplő egymásnak esik, vagy amikor a sütőbe gyömöszölnek egy óriási birkafejet. Az Enoteca Maria egyébként ma is sikeresen működik, sőt már nem is csak kizárólag olasz recepteket főznek.
Babette lakomája (Babettes Gæstebud)
Egy gasztrofilm-válogatásból nálam sosem hiányozhat a Babette lakomája, ami az egyik kedvenc filmem. Vallásos vonatkozásai miatt pedig a karácsonyi időszaknak különösen meghitt kísérője lehet. A dán Gabriel Axel által rendezett alkotás az egyik első gasztrofilm volt, 1987-es megjelenésekor elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat is. Nem vígjáték, és a mai ízlésnek talán kissé lassú, de rengeteg kulturális és vallási utalást tartalmaz. Babette egy francia szakácsnő, aki a 19. századi Franciaországból menekül Dániába, ahol egy mélyen vallásos, protestáns, idősödő testvérpár szakácsnőjeként dolgozik. A nővérek elutasítják, sőt bűnnek tartják az ízek és az ételek élvezetét, az étkezés az ő szemükben csak egy szükséges rossz. Babette azonban feltárja számukra az étkezés örömét, és azt, hogy a főzést lehet művészi szinten is űzni. A film arra is rámutat, hogy a főzés és az étkezés fontos közösségi alkalom, és nincs olyan ellentét, amit egy terített asztal és finom ételek mellett ne lehetne megbeszélni.
L’ecsó (Ratatouille)
A Babett lakomájával ellentétben a L’ecsót gyerekekkel is ajánlom megnézni, a karácsonyi időszakban nagyon jó kikapcsolódás lehet. A rajzfilm középpontjában Remy, a különleges tehetséggel megáldott patkány áll, aki abban különbözik társaitól, hogy nem a maradékokat, hanem az igazi ízeket keresi. Legnagyobb álma, hogy egyszer igazi szakács lehessen – még akkor is, ha ez elsőre lehetetlennek tűnik, hiszen egy patkány soha nem főzhet emberi konyhában. Álmai mégis valóra válnak, amikor Remy Párizsba sodródik, és betoppan kedvenc séfje, Auguste Gusteau legendás éttermébe. Itt találkozik Linguinivel, az esetlen, de jószívű konyhai gyakornokkal. A vége természetesen happy end, de addig is nagyon sok vicces kalandon nevethetünk.
Hétköznapi pár (Perfect Sense)
Ezt a filmet a Street Kitchen vezető fotósa, Vártás-Zele Timi ajánlotta még a figyelmünkbe pár évvel ezelőtt. Nem tipikus gasztrofilm, de mindenképpen kapcsolódik hozzá, és érdekes. Mint Timi írja: „A film főhősnője, Susan (Eva Green) egy tudós, aki feladja a szerelmet azért, hogy a karrierjére koncentráljon, egy nap viszont találkozik a tehetséges séffel, Michaellel (Ewan McGregor). A csavar a filmben, vagyis inkább a lényege, hogy egy teljesen ismeretlen járvány szabadul el a világon, ami az érzékszerveket támadja meg... és nincs rá gyógymód.” A film remekül ábrázolja, milyen fontosak az emberi kapcsolatok és a szerelem a nehéz időkben.
+1: Julie & Julia – Két nő, egy recept
Ezt a filmet először nem akartam ajánlani, mert azt gondoltam, hogy mindenki ismeri, de mint kiderült, nincs így, ezért ezt is beteszem a végére. Ha valaki még nem látta, feltétlenül nézze meg ezt a kedves, de egyben szép és elgondolkodtató gasztrofilmet! A Julie & Julia – Két nő, egy recept két idősíkon futó történetet mesél el. Az egyik szálon Julia Child életét követjük az 1950-es években, ahogy Párizsban élve felfedezi a francia konyhát, és kitartó munkával megírja legendás szakácskönyvét, ami nemrég egyébként magyarul is megjelent. A másik szálon a 2000-es években élő Julie Powellt látjuk, aki elhatározza, hogy egy év alatt elkészíti Julia Child könyvének mind a 524 receptjét, és erről blogot vezet. A két nő története a főzés szenvedélyén és az önmegvalósításon keresztül fonódik össze. A filmet már csak Meryl Street legendás alakítása miatt is érdemes megnézni!
Nyitókép: Shutterstock
