Az almás pite tipikusan az a süti, amiről szinte mindenkinek van egy nagyon határozott elképzelése. Van, aki a vékony tésztára esküszik, más szerint csak akkor az igazi, ha vastagon áll benne a fahéjas alma, és persze arról is lehetne vitatkozni, hogy reszelve vagy darabolva kerüljön-e bele a gyümölcs. Egy biztos: jó pár évszázad, ország és recept kellett hozzá, mire eljutott a mai formájáig – az almás pite története pedig sokkal izgalmasabb, mint elsőre gondolnánk.
Az almás pite története több mint 600 évre nyúlik vissza
Senki sem gondolná, de az almás pite a világ egyik legrégebbi pitéje. Az első ismert almás pite recept ugyanis 1381-ből származik: egy angol szakácskönyvben maradt fenn, vagyis több mint 600 éves. Persze ez az almás pite még igencsak különbözött attól, amit ma sütünk. A középkorban a cukor még drága és ritka alapanyagnak számított, ezért nem úgy édesítették a pitét, ahogy ma. Az almához gyakran fügét, és ha volt, körtét is kevertek, az egészet pedig erősen fűszerezték, többek között sáfránnyal.
A pite készítésének pedig nem csupán az volt a célja, hogy finom édesség kerüljön az asztalra. A vastag tésztaburok védte a gyümölcsöt a levegőtől és a szennyeződésektől, így az tovább elállt. Egyes elméletek szerint ezt a kemény tésztát eredetileg nem is ették meg, hanem egyszerűen kiszedték belőle a gyümölcsöt.
Miért más az amerikai pite?
Talán ez a tartósítási mód is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a hagyományos európai almás piték tésztája sokszor vastagabb, míg az amerikai változatokba a rengeteg alma mellett jóval kevesebb tészta jut. Az amerikai apple pie-t így akár kanállal is lehet enni.
A három-négyszáz évvel ezelőtt sütött almás piték már sokkal jobban hasonlítottak a mai változatokra, és egyre édesebbé váltak. A cukor is fokozatosan könnyebben elérhetővé vált, így egyre gyakrabban használták süteményekhez.
Az alma nem is Amerikából származik
Pedig Amerikában eredetileg nem is volt őshonos gyümölcs az alma. Európából került az új kontinensre a telepesekkel, és annyira jól alkalmazkodott az ottani éghajlathoz, hogy az Egyesült Államokban ma már rengeteg különböző almafajtát termesztenek. Az alma amerikai történetének egyik legendás alakja Johnny Appleseed, azaz John Chapman volt, aki a 18. század végén és a 19. század elején járta az Egyesült Államok keleti és középső vidékeit, és almafákat ültetett, illetve faiskolákat hozott létre. A róla szóló történetek idővel legendává váltak, és az almatermesztés egyik szimbolikus alakja lett.
Az alma ráadásul viszonylag olcsó és sokoldalú gyümölcs, ezért a világ számos részén hamar népszerűvé vált. A világon egyébként több ezer, egyes becslések szerint több mint tízezer almafajta létezik, és ma is születnek újabbak. Ha szeretnél erről még többet megtudni, ezt az almáról szóló cikkünket ajánljuk a figyelmedbe!
Almás pite ezerféleképpen
Az almás pitének ezer formája létezik, de két dolog szinte mindegyikben közös: az alma és az, hogy valamilyen tésztába kerül. Az, hogy ennyi nép rajong érte, jól mutatja, milyen változatos ételről van szó.
Mi, magyarok gyakran lereszeljük az almát, vastagabb tésztába töltjük, és négyszögletes szeletekre vágjuk. Az angoloknál inkább kockára vágják az almát, több fűszert használnak, és a pitét kerek formában sütik. Amerikában gyakran vaníliafagylaltot vagy tejszínhabot kínálnak mellé – az igazán ínyencek pedig akár egy szelet cheddar sajtot is tesznek a pite mellé.
Az almás pite tehát lehet vastag vagy vékony tésztájú, reszelt vagy darabolt almával készülő, fahéjas vagy sáfrányos, négyszögletes vagy kerek. Egy dolog azonban több mint hatszáz éve nem változott: az alma mindig benne van.
