A Diófa Étterem logisztikája már az első percnél piros pontot kapott, ugyanis saját parkoló várja az embert, ami a városban hatalmas megkönnyebbülés. Belépve egy polgári, tágas és elegáns térbe érkezünk. Aki attól félne, hogy egy időben megrekedt, nehézkes magyaros helyre érkezik, azt megnyugtatom: a Diófa sokkal inkább nagy, világos közeg, ahol a családi asztaltársaságok éppolyan kényelmesen elférnek, mint egy nagyobb rendezvény vendégei. A kerthelyiségük pedig nyáron brutális méretű, százötven főnél is több embert le tudnak ültetni.
A múlt és a jövő találkozása
Az étterem alapjait még a szakmában elismert, néhai Madler László tette le, ma pedig a fia, ifjabb Madler László és felesége viszi tovább az örökséget. Itt nemcsak a név maradt meg, hanem az a fajta szemlélet is, ami ma már ritka kincs. A csapat náluk tényleg érték, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a lezárások alatt szinte mindenkit megtartottak. Sőt, képzőhelyként is funkcionálnak, így saját maguk nevelik ki a jövő szakácsait és felszolgálóit. A konyhát tizenkét éve Adamek Balázs irányítja, akinek a szakmai stabilitása minden egyes tányéron érződik.
Népszerű előétel más köntösben
A kóstolást egy igazi klasszikussal indítottuk. A kacsamájkrém körtével és borzselével érkezett, mellé pedig tökéletesre pirított kalácsot kaptunk. A máj lágy volt, az ízesítése pedig pont annyira volt visszafogott, hogy hagyja érvényesülni az alapanyagot. A borzselé hozott egy kis szükséges savasságot, de szerencsére nem billentette át az ételt a desszert irányába. Ez az az előétel, ami megmutatja, hogyan lehet egy hagyományos alaphoz nyúlni úgy, hogy az ne legyen unalmas.
Húsevőknek és vegánoknak is van miből választani
Főételként egy komplexebb tányért választottunk: vaddisznósültet káposztás nudlival és meggyel. A hús és a gyümölcs párosítása sokaknak a régi menzás emlékeket hozza elő, de itt egy teljesen más szintet kaptunk. A meggyhab légies és frissítő volt, remek ellensúlyt adott a szaftosra sült vaddisznónak. A legnagyobb meglepetést mégis a káposztás nudli okozta. Elképesztően könnyű volt az állaga, a káposzta pedig nem uralkodott rajta, inkább csak egy finom, füstös háttérízt adott. Ez a fogás pontosan leképezi a Diófa filozófiáját: ismerős ízek, technológiailag magas szintű kivitelezésben.
A vegánoknak vagy a könnyebb fogások kedvelőinek sem kell aggódniuk, a grillezett karfiolsteak szintén szuper választás. A karfiolnak megvolt a tartása, roppanós volt, a chimichurri mártás pedig vibráló frissességet kölcsönzött neki. Külön dicséret jár azért, hogy a konyha alapból nagy hangsúlyt fektet a mentes étkezésre: Balázs személyes érintettsége miatt rengeteg fogásuk alapból gluténmentes, vagy minimális módosítással azzá tehető, és ezt teljesen természetesen kezelik.
Édes lezárás
Zárásként egy joghurtos túrógombócot rendeltünk, ami pankomorzsában pihent. Itt is a krémesség és a könnyedség dominált, az erdei gyümölcsös ragu és a tejfölhab pedig tökéletesen zárta az ebédet.
A Diófa Étterem mindenkinek kínál lehetőséget
Az étlap ugyan elég hosszú, talán hosszabb is a megszokottnál, de itt a rántott húst kereső nagypapa és a modernebb ízekre vágyó unoka is talál kedvére valót.
A Diófa nem akar fine dining csúcsokat ostromolni, de nem is engedi el a minőséget a tömegtermelés irányába. Egy biztos pont Székesfehérváron, ahol a vendég tudja, mit kap a pénzéért: tisztességes adagokat, figyelmes kiszolgálást és olyan ízeket, amik harminc év után is képesek meggyőzni az embert. Aki a környéken jár és egy megbízható helyet keres, annak a Diófa Étterem még mindig az egyik legjobb tipp.
