Ekli Flóra 10 éve nem gondolta volna, hogy kínzó gyomorproblémái sorsszerűen meghatározzák majd az életét – méghozzá pozitív értelemben. Az orvosok azt mondták, várhatóan gyógyszert kell szednie egész életében. A diagnózis hallatán az anyukája, Szijgyártó Anita elkezdett természetes terápia után kutatni, és egy olasz egyetemi folyóiratban rálelt egy tanulmányra, amely a fermentált élelmiszerek jótékony hatását vizsgálta a bélműködésre.
Beleásta magát a témába, sokat kísérletezett otthon, Flóra panaszai enyhültek, és a fermentálás után megismerkedett a kovászolással is. Ez végül megpecsételte az egész család sorsát – és tudtukon kívül megalapozta a Happy Cinnamon kézműves pékség létrejöttét.
Sütéssel a kiégés ellen
A közgazdász végzettségű, bankszektorban dolgozó Anita – aki mindig is szeretett sütni-főzni – nem sokkal később beiratkozott Ormós Gabriella egyik workshopjára. A Jenői Pékség alapítójának neve mára összeforrt a mai magyar kovászolás történetével, így Anita az egyik legjobb helyen tanulta meg az alapokat, férjével, Hlopka Tamással karöltve, aki elkísérte őt, hogy ne egyedül vegyen részt a workshopon.
Ekkorra az egész család „megfertőződött” a kovászolással. Már nem csupán maguknak sütöttek, hanem a barátoknak, kollégáknak is, a pozitív visszajelzések pedig arra sarkallták Tamást, hogy pék képesítést szerezzen. Közben beütött a covid, és motoszkált bennük a teljes karrierváltás gondolata, kiváltképp, hogy Anita lánya, Flóra már Nagy-Britanniában, Cardiffban tanult, és az egyetem mellett pékségekben és kávézókban dolgozott.
„Ő mondogatta, hogy ki kellene jönnünk, és itt kellene nyitni egy pékséget, mert a briteknél silányak a pékáruk, hiány van a jó minőségű árut kínáló pékségekből. Ez elindított bennünk egy gondolatot” – meséli Angliából Tamás, aki mellett ott ül Anita és Flóra is. Mint mondja, egész életében értékesítéssel foglalkozott, de ekkor már érezte magán a kiégés jeleit, viszont a sütés lelkesítette: szerette, hogy a két kezével alkothat valamit, ami másoknak örömet okoz. A szakmai gyakorlatot Szabadfi Szabolcs, vagyis Szabi, a pék szárnyai alatt végezte, és állítása szerint, „a legjobbtól” tanulhatott. Ezt követően betársult a II. kerületi Ide Süss Manufaktúrába. Hajnalban kelt, hogy a „civil” munka kezdete előtt sütni tudjon, majd a napját is a pékségben zárta, hogy előkészüljenek a következő napra. A pékség szépen kezdett felfutni, ám közben a fiuk is Írországba költözött, és „hiányoztak a gyerekek”, így feleségével elővették a korábban dédelgetett gondolatot: irány Anglia!
A fahéj illatára érkeztek az első vásárlók
Flóra mindent előkészített, majd 2024 májusában Tamás és Anita kiköltözött. A vállalkozás beindítása a brexit miatt költséges és körülményes folyamat volt, ráadásul a megérkezés után mindössze egy hónapjuk maradt, hogy üzlethelyiséget találjanak, gépesítsék, és megnyissa kapuit a pékség. Friss vállalkozásként hitellel sem számolhattak, így a megtakarításukat tették kockára. Az akadályokat legyőzve, Nailsworth-ben végül megnyílt az első Happy Cinnamon.
„Ezen a kis helyen nem volt nyitható ablak, ezért az ajtót mindig kitártuk, és reggel szállt a fahéj illata, amire sokan odajöttek” – veszi át a szót Flóra, aki hozzáteszi, hogy a „látványpékség” jelleg is az előnyükre vált, ugyanis pont be lehetett látni az utcáról oda, ahol Tamás a tésztát gyúrta. Ez mind kulcsfontosságú volt, mivel a minőségi alapanyagokból készült, friss pékáru nem túlzottan elterjedt arrafelé, sok helyen addig állnak a termékek a hűtőben, míg el nem fogynak, akár napokig – mutat rá Anita. A Happy Cinnamonban ezzel szemben naponta többször is sütnek, s többek között vajat, valódi vaníliát, valamint Callebaut csokoládét használnak, a kovászos kenyér alapját pedig egy 107 éves, Olaszországból származó kovász adja.
Az angol vásárlóiknál ugyanakkor azt látták, hogy óvatosan nyitnak a számukra új, Kelet-Európában megszokott pékáruk felé, mint a kürtőskalács, a kenyérlángos vagy a fonott kalács. „Volt több olyan vevőnk is, aki hónapokig csak fahéjas csigáért jött, aztán eltelt egy hónap, és vett egy kenyeret, most pedig már mindenfélét vásárol, amit előtte soha” – mondja Flóra, aki szerint erős a „FOMO-jelenség” is. Amikor az ott élő magyarok hétvégenként, a szabadnapjaikon sorban álltak a pékség előtt, hogy kürtőskalácsot vagy kiflit vegyenek, a helyiek sem akartak kimaradni: érdeklődtek, hogy mi micsoda, és bátrabban is kóstoltak.
Világmegváltó tervek kakaós csigával
Anitáék számára is tanulási folyamat volt, hogy milyen ízek működnek, például meg voltak róla győződve, hogy a kakaós csigával majd „megváltják kint a világot”, de be kellett látniuk, hogy ott egyszerűen túl idegen volt ez az ízvilág. Az aranygaluska azonban muffinként újragondolva már működött, és az is tetszett a vevőknek, hogy története van, miután Flóra elmesélte, hogy az eredeti a nagyi receptje alapján készült.
A friss, minőségi pékárun kívül az is vonzó az ott élők számára, hogy a Happy Cinnamon helyi, családi vállalkozás – mesélik lelkesen, egymás szavába vágva. A vidéki közösségekben ugyanis fontosnak tartják, hogy a nagy láncokkal szemben támogassák a lokálisan működő vállalkozásokat. Különösen, ha azok a környékről származó alapanyagokat használnak, így Flóráék is egy közeli malomból szerzik be a lisztet.
Nailsworth-ben hamar elérték a termelési kapacitásuk maximumát, a kereslet azonban nőtt, így egy nagyobb városban, Cheltenhamben is nyitottak egy pékséget. A céljuk az, hogy tovább növekedjenek, megtartva a védjegyüknek számító frissességet és minőséget. A csapatot is szeretnék idővel bővíteni, hiszen a családi vállalkozás a gyakorlatban azt jelenti, hogy hárman csinálnak szinte mindent: Tamás a kenyereket és a pékárut készíti, Anita a krémeket, töltelékeket és tortákat, Flóra pedig a pultban áll, viszi a logisztikát és a kommunikációt. Mindezt heti hatszor, 16 órában.
Mindössze egy év után a szakma is felfigyelt rájuk: egy regionális gasztronómiai megmérettetésen, a Cotswold Life Food and Drink Awardson az „Év péksége” kategóriájában egészen a döntőig menetelt a Happy Cinnamon. A vásárlók visszajelzései pedig a mindennapokban is lendületet adnak nekik. „Amikor bejön valaki, és látszik, hogy az elején bizonytalankodik, majd vásárol egy fahéjas csigát, leül megenni, és utána bent hallom, hogy azt mondja, »húúú«, az azért elég jó érzés” – mondja nevetve Tamás.
