Pedig ez az apró gyümölcs nem csak nosztalgiából érdemel figyelmet: savanykás íze remekül működik édes és sós fogásokban is, emellett vitaminokat, rostot és antioxidánsokat is tartalmaz. Bár a málna vagy az áfonya manapság jóval nagyobb népszerűségnek örvend, az egresnek is bőven lenne helye a nyári konyhában. Ha pedig egyszer sikerül hozzájutni egy kosárral, gyorsan kiderül, miért volt régen ekkora becsben: lekvár, kompót, mártás, sütemény vagy akár egy friss saláta is készülhet belőle.
Egres, köszméte vagy piszke – régen szinte minden kertben volt belőle
Kevés gyümölcsnek van annyi neve Magyarországon, mint az egresnek. A Dunántúl több részén köszméteként, az Alföld egyes vidékein egresként emlegetik, míg Északkelet-Magyarországon és Erdélyben gyakran piszkének nevezik. Mindhárom ugyanazt a növényt jelenti, csupán a tájnyelvi elnevezések különböznek.
Az egres évtizedekkel ezelőtt sok konyhakert alapnövénye volt. Jól bírta az itthoni klímát, kevés helyet foglalt, és bőséges termést hozott. A termést nemcsak frissen ették, hanem lekvár, befőtt, szörp és különféle mártások is készültek belőle. A legismertebb talán a piszkeszósz, amelyet főtt marha, sertéshús vagy rántott hús mellé is gyakran tálaltak. Az enyhén savanykás mártás jól ellensúlyozta a zsírosabb fogásokat, ezért sok család asztalán rendszeresen visszatért a nyári hónapokban.
Miért találkozunk az egressel egyre ritkábban?
Az egres termesztése jóval munkaigényesebb, mint sok más bogyós gyümölcsé. Bokrai tüskések, a szedése lassabb, ráadásul érzékeny bizonyos gombás betegségekre, például a lisztharmatra.
Időközben az áfonya és a málna iránt nagyobb lett a kereslet és a konyhakertekben termesztett zöldségek, gyümölcsök közül egyszerűen kiszorult az egres, pedig megfelelő gondozás mellett ma is könnyen nevelhető.
Meglepően sok rostot tartalmaz
Az egres egyik legnagyobb előnye a magas rosttartalma. A rostok hozzájárulnak az emésztőrendszer megfelelő működéséhez, támogatják a jóllakottság érzését, és fontos szerepet játszanak a kiegyensúlyozott étrendben.
Éppen ezért uzsonnára vagy reggeli mellé is jó választás lehet, akár önmagában, akár joghurtba vagy zabkásába keverve.
C-vitaminból sem áll rosszul
Az egres C-vitamin-tartalma is számottevő. A C-vitamin hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez, valamint szerepet játszik a kollagén képződésében, amely többek között a bőr, a porcok és az erek egészségéhez is fontos. Emellett antioxidáns hatású, vagyis segít megvédeni a sejteket az oxidatív stressztől.
Antioxidánsokban is gazdag
Az egres különféle növényi hatóanyagokat – például flavonoidokat és fenolos vegyületeket – is tartalmaz, amelyek antioxidáns tulajdonságuk miatt régóta a kutatások középpontjában állnak. Az antioxidánsoknak – többek között – fontos szerepük van a káros szabad gyökök elleni védekezésben és a sejtek védelmében.
Bár ettől még nem válik csodagyümölccsé, a változatos étrend részeként értékes helye lehet a tányéron, és változatosabbá is teheted vele az étkezésedet.
Nem csak édesség készülhet belőle
Az egres savanykás íze miatt jóval sokoldalúbb, mint elsőre gondolnánk. Lekvár, pite, morzsasüti, leves vagy kompót mellett remek chutney, húsok mellé kínált mártás vagy akár saláta is készülhet belőle. Éretlenebb állapotban karakteresebb, savanyúbb, teljesen beérve pedig édesebb lesz, ezért attól függően is felhasználható, milyen ízvilágot szeretnél.
Lehet, hogy ma már nem találkozunk vele minden piacon, de ha meglátod, ne habozz, érdemes hazavinni belőle egy dobozzal. Nemcsak azoknak a régi nyaraknak az emlékét idézi fel, amikor a nagyinál ettük a piszkeszószt, hanem a mai konyhában is megállja a helyét
